egyszazalek

 

8061 MVPH Mosonmagyarovar Megerint atlatszo

 

motherson 3

 

nolato

 

Amonstone hzak log

 

pannowork uj

 

lajtaszig honlap 

teka uj

 

lajtamag 1

 

fortop kicsi

 

ufmlogo2

 

chio

mofem kicsi

 

wb jpg  

 

high5

 proba

 

superinfo

 

14_agnitiming_logo

 

 

2018.10.12.

Európa legrégebbi maratoniján, a 95. Kassa Maratonon vett részt a Strucc futóklub két tagja, Várallyay Zoles és Kelemen Pisti, az ő beszámolójuk következik.

kassa1    kassa2     kassa3

Zoles:

A kassai mesével folytatódik a lélek tojáspatkolása … avagy Zoles ismét akcióban

Évek óta nem futottam félmaratont, mert mindig valami közbeszólt egy jó eredmény elérésében, és kissé elment a motivációm ezirányban. Pisti vetette fel a 2016-os jó maratonom után, hogy szerinte nincs baj, és tudnék még javítani féltávon is. Végül sikerült rábeszélnie. Augusztus közepe óta kezdtem igazán készülni az őszi félmaratonra: pályaedzések (rövid sprintek, intervallumok), hétvégi hosszú futásokba iktatott tempó ill. fokozó futássokkal fokozatosan növelve a dózist. A felkészülés igazából ideálisan zajlott, sérülés és izomlázmentesen, fokozatosan javuló teljesítménnyel, élveztem a pályaedzéseket, és a fejlődést.  A cél: 1:30-on belül beérkezni.  A helyszín: Kassa, időpont 2018.10.07.

A verseny előtt igazából teljes felmérés, „előverseny” nem történt, így magam sem tudtam hányadán állok.

A versenyre Kelemen Pisti barátommal ketten indultunk, mivel Domonkos Robi pár héttel a verseny előtt lesérült, és nem tudott jönni, „pörgése” hiányzott, de talán legközelebb ... A szállás egy stadionban volt, pont megfelelt a célnak, még a kotyogós kávéfőzőmbe töltött kávét is kifőzték némi használati utasítást követően.  Reggel gyors pakolás, majd a Pisti által már jól ismert parkolóhelyen megálltunk, öltözés a közeli uszoda öltözőjében. Töltöttem magam folyadékkal, majd toalett …  A közeli parkban pár fotó, melegítés-nyújtást követően elindultunk a Start helyhez, minden ideálisnak tűnt.

A start előtt kisebb ünnepi beszédek történtek … ekkor kezdődtek a baljós árnyak, ugyanis az előző toalett óta eltelt 20 perc alatt a veséim is dolgoztak, de már nem volt lehetőségem a tömegből a toalettig kúszni. Az égre nézve a felhők is eltűntek, előjött a ragyogó napocska … és a hőmérséklet, pulzus is emelkedni kezdett. Még utolsó buzdítás, köszöntés …

Indulást követően beálltam a lufis pacemaker mögé. 4 km után döntést kellett hozzak, továbbmegyek, de alhasi görcseim lesznek, vagy még az elején az erdős részen dokkolok. Végül kb. 1 perc veszteséget követően visszatértem. Próbáltam ledolgozni a hátrányt, de ez sajnos ahhoz vezetett, hogy elszaladtam az táv elejét (5-9km-ig), a táv közepén (12-17km) ki is pukkadtam, vissza kellett vennem. Az enyhe emelkedő is demoralizált, a nap egyre melegebben sütött, a lufikat már nem is láttam… elment a versenyterv (1:30). Pár kilométer után úgy döntöttem becsületbeli ügy, hogy ennek ellenére tisztességgel helyt álljak… fokozatosan ismét belendültem, majd az utolsó 2km-t megnyomva 1:33:41 alatt értem célba. 2. legjobb félmaratoni eredményemmel. Hát így esett a dolog … először egy kicsit bánkódtam magamban, de végül mindent figyelembe véve nem rossz, és elégedett lehetek, hogy még az évek múltával is képes vagyok felhozni magamat egy ilyen tempóra. Hogy később próbálkozom-e az 1:30-at ostromolni, most még nem tudom: de soha ne mondd, hogy nem.

Miután rendbe hoztuk magunkat egy jó zuhannyal, a légkondicionált Mekiben ettünk egy egészségtelent, és az ablakon kinézve figyeltük a 2. körben lévő maratonistákat, sajnálattal nézve az egyre nagyobb meleget, tűző napot, szenvedésüket.

Hazafelé még megbeszéltük a friss élményeket, és a további terveket. Ezúttal is köszönet Pistinek a sok szervezőmunkáért, komfortos utazásért … élmény volt együtt! Jövőre reméljük Robinak is sikerül eljönni velünk egy jó versenyre, hogy hol, az még balladai félhomályban.

Pisti:

Az év elején a szülinapom után, azon gondolkodtam, tudok-e még javítani a félmaratoni egyéni csúcsomon 43 évesen. Elhatároztam, hogy idén (talán utoljára) megpróbálom, és ennek szellemében készültem egy őszi célversenyre. A választás Kassára esett, ahol már jártam 3 évvel ezelőtt, akkor maratonon értem el egyéni csúcsot. A pálya vonalvezetése és szervezés is jó.

A felkészülés felemásra sikerült, tavasszal jól ment a futás, de a nyár elején voltak problémáim a lábammal. Viszont az utolsó két hónap jó volt, és szeptemberi félmaraton is jót tudtam futni. A idő amin javítani szerettem volna 1:27:06. Ehhez 4:07-es kilométereket kell tartani, lehetőleg egyenletesen, mert az az optimális. Mivel a rajtnál már meleg volt és a nap is sütött, (sajnos ez kitartott a végéig) gondoltam, hogy ez nem lesz könnyű. Az első 10km 41 perc alatt megvolt egyenletes tempóban, de hát ilyenből kell még egy, ami a melegedő idő miatt is nehéz. Hát ment kb. 17 km-ig, aztán éreztem, hogy nagyon fáradok. Ekkor azt gondoltam ez ma nem lesz egyéni csúcs. Innentől nagyon küzdelmes volt, de azért nem lassultam olyan sokat. Bíztam a cél előtti hosszú sétáló utcán szurkoló tömegben, hogy az is segít majd. Amikor beértem, nem tudtam, hogy megvan-e az egyéni csúcs vagy sem, mert nagyon a határon volt. A saját mérésem szerint 1:27:04 ami 2 másodperces! egyéni, csúcs. Sikerült jókor indítani és megállítani az órát ugyanis a hivatalos időm is pont ennyi lett, ami 80. helyezés a közel négyezer futóból.

Így hát sikerült javítanom, ha nem is sokat. De ami ennél fontosabb, nagyon jó volt újra Kassán futni, ebben a városban nyoma van az 1924 óta rendezett maratonoknak, és ez érződik a verseny hangulatán. Jó kis hétvége volt, kicsit kizökkentünk a hétköznapokból, jókat beszélgettünk. Remélem, jövök még ide, ha nem is egyéni csúcsokért, de az élményért mindenképp.

5 év múlva lesz a századik, azt már beírtam a naptárba!

 

futonaptar BSI mozdulj velunk exterememan keszthely triatlon  kartyalogo

Spuri futobolt logo 500x500