2019.05.17.

Egy kiváló négyes a Strucc kötelékéből, Csapó Andris foglalta össze a történéseket:

Minden UB más és más. Pedig egyszerű a feladat, meg kell kerülni a Balatont. Csupán arra kell figyelni, hogy mindig bal kéz felől legyen a tó. Nem tűnik bonyolultnak, mégis sok apró dolog szükséges a sikeres teljesítéshez. Ahhoz, hogy összeálljon kerek egésszé, a hibákat kell minimalizálni. Kezdve ott, hogy minden szükséges felszerelés nálunk legyen, viszont ami nem szükséges az maradjon otthon. A jókedv, a kitartás és a csapatszellem elengedhetetlen a sikerhez, a negatív dolgoknak semmi keresnivalója nincs itt.

Van nekünk egy "tengerünk", ami télen-nyáron tálcán kínálja a kihívásokat, élményeket, sikereket. Ha már egyszer ott van, akkor át lehet úszni, de át lehet evezni vagy éppen korcsolyázni (ha néha befagy), de meg lehet kerülni vitorlással, futva vagy bringával is. Mi a futásra szavaztunk ezen a hétvégén. Korábban futottunk már 8, 7, 6 és 5 fős váltóban is, idén emeltük a tétet, mert 4 fős csapatban indultunk. Mindegyikünk minimum 4 tókerüléssel a háta mögött állt a rajtvonal mögé, de mégsem lehetett csak rutinból megoldani a feladatot. Tisztelni kell a távot, a terepet, az időjárást és a csapattársakért (csapattársak miatt) is küzdeni, hajtani kellett. Mert volt itt minden, ami a korábbi években külön-külön. Kaptunk hideget-meleget, napot, esőt, szelet. Az idei rajt számunkra kedvező időpontban volt, 10:20-kor indult a móka. A szakaszos rajtoltatás miatt voltak csapatok, akik hajnali 4-kor, de volt olyan társaság is, akik csak délután 5 órakor indulhattak a tókerülésre. Ezzel próbálják a lehető legjobban széthúzni a mezőnyt, hogy a lehetőségekhez képest ne alakuljon ki tumultus a váltóhelyeken és a kísérőautók se torlódjanak fel túlságosan.

Új versenyközpontot avattunk, mivel a korábbi tihanyi illetve balatonvilágosi helyszínt Balatonfüredre helyezték. Szervezői oldalról jól sikerült a helyszínválasztás, sok parkoló és nagy központi tér volt a korábbi "görög faluban". Nyáron csúszdapark és élményfürdő, most 13 000 futót kiszolgáló központként funkcionált a létesítmény. Egyedüli hátrányként a Balaton távolságát lehet felróni (500 m) és hiányzott a hatalmas zöld terület. Korábban megszoktuk, hogy közvetlenül a Balaton partján vagyunk, ahol 2 kilométer hosszú a strand és az arborétum jellegű ősparkban pedig számtalan lombhullató- és örökzöld fa emelte a rendezvény nívóját. De ez csak a külsőség, mert ide futni jöttünk, nem nyaralni. Pénteken délután érkeztünk a helyszínre, ahol a tésztapartin találkoztunk a struccos társakkal, mert idén négy-, három- és kétfős kategóriában is neveztünk. Mindenkinek újdonság volt ez és a korábbi évek gyors száguldozása helyett idén a távolságot növeltük a tempó helyett. Egészen más taktikát kíván, nemcsak futásban, hanem logisztikában is. Idén is kisbusszal jöttünk, amibe minden belefért. Hoztunk magunkkal horgász székeket is, amit nagy feltűnést keltve párszor használni is tudtunk a váltóhelyeken. Napoztunk, gyűjtöttük magunkba a napsugarakat, amit sajnos éjszakára nem tudtunk elraktározni, pedig jól jött volna, mert akkor bőrig áztunk és fáztunk rendesen, viszont a busz arra is jó, hogy abban kényelmesen és száraz helyen lehet átöltözni.

A sikeres teljesítés elengedhetetlen és alapfeltétele egy jól megtervezett szakaszbeosztás, vagyis itiner. A 4 fős kategóriát is többféleképpen lehetett volna abszolválni. A legegyszerűbb az lett volna, ha mindenki egy szakaszt fut, egy részletben 55 km-t. Viszont ha a maximumot akarjuk kihozni a versenyből, akkor nem ez a legjobb és leggyorsabb megoldás. Ezért a mi csapatunk 4x4 szakaszra bontotta a teljes távot. Dr. Várallyay Zoltán, Kelemen István, Vincze Csaba és jómagam volt a sorrend 4 alkalommal egymás után. Ez azt jelentette, hogy enyém volt a befutó szakasz Balatonfüreden, ami mindig extra motivációt jelent és euforikus hangulatban szakítottam át a képzeletbeli célszalagot. A 4x4-es beosztással ugyan nem futottunk kevesebbet fejenként (kb. 55 km-t mindannyian), de gyorsabb tempót mehettünk, bár így négyszer kellett újra elindulni. Cserébe 70 perc futást követően lehetett pihenni kb. 200 percet... Bár ebben a "pihenőidőben" kell enni, inni, emészteni, regenerálódni és időben a következő váltóhelyre érni. Ez így nagyon tömény, az elejétől a végéig teljes koncentrációt igényel. Szerencsére a GPS már mindenki rendelkezésére áll, a navigációs rendszerben előre elmentett helyszínként lehet megtalálni minden egyes váltóhelyet, az eltévedés esélyét kizárva.

Esti futáskor viszont még mindig benne van a pakliban, hogy rossz irányba kanyarodunk, pedig a szervezők sok táblát és aszfaltos felfestést tesznek a kritikus helyekre. Ilyenkor is jól jön egy bringás kísérő, nem is beszélve a frissítésről, mert így nem csak fix helyeken lehet inni, hanem bármikor, amikor szükséges. Ilyen kísérőnk idén nem volt, de így is kevés hibával hoztuk a kötelezőt. Az volt a taktikánk, hogy végig egyenletes tempót diktálva érünk be a célba. Utólag elmondhatom, hogy ez volt a nyerő recept, mert az előzetes itinert végig betartva 7 percet faragtunk is a megadott időnkön. Nem volt lassulás az utolsó szakaszokon sem, sőt gyorsultunk is, mert az elején tartalékolva haladtunk, hiába tudtunk volna gyorsabban szaladni. Összességében 17:37:04 kellett a 221 km teljesítésére, ami 4:47 perc/km átlagot jelent és ötödik helyezést ért a mezőnyben. Ebben benne vannak a nappal teljesített dombos szakaszok, ami személyes kedvencem. Annak ellenére, hogy a Balaton-felvidék domborzata erősen próbára teszi a teljesítőképességet, Pécsely, Vászoly és Dörgicse környéke gyönyörű! Elhaladunk a kővágóörsi kőtengernél és a tanúhegyek mellett (Badacsony, Gulács), amit az északi parton még kerülgetni kell, a déli partról pedig a hegyek sziluettjei látszódnak a naplementében. Nem akarok útikönyv szagú beszámolót írni, de mindenképpen említésre méltó környéken jártunk.

Délelőtt még napsütés és kánikula volt, szinte vakított a kék víztükör, éjszaka évszakot váltottunk és a "túlélésért" küzdöttünk a viharban. De a teljesítés annál értékesebb és maradandóbb, jó lesz visszagondolni rá. A célban összefutott az egész struccos különítmény és egy közös jakuzzi után (hajnali 4 órakor!) elindultunk a szálláshelyünkre azzal a jóleső érzéssel, hogy idén is kipipáltuk a kihívást, mindenki kitett magáért és abban biztos vagyok, hogy lesz folytatása a balatoni kalandozásunknak. A szervezésre ezúttal sem lehet panasz, ennyi embert, ennyi helyszínt ilyen minőségben nem könnyű hiba nélkül vezényelni, itt összeállt a szimfónia. Minden évben vannak újdonságok és a hibák kijavítására való törekvés is dicséretes. Mivel ez egy egyéni ultraverseny színfalai mögé bújtatott közösségi futás, kicsit bepillanthatunk az ultrafutók szűk világába. A megnyitó ceremónián testközelből láthattuk a hazai és nemzetközi ultrásokat és meglepő módon hús-vér emberek, olyanok, mint mi:) Viszont verseny közben látható, hogy az egy teljesen más műfaj, minden elismerésem feléjük, de azt hiszem a struccoknak a "rövidtáv", vagyis a maraton való :)