2019.07.02.
Samorin után egy újabb, nagyon nívós féltávú triatlon versenyen vettünk részt a festői szépségű Tirolban, a Challenge Kaiserwinkl Walchsee-n. Igazi alpesi vidék, hegyek mindenfelé, Walchsee mind falu, illetve tó az egyik gyöngyszeme a környéknek. Több napra érkeztünk, a verseny előtti átmozgatásokat már itt végeztük, kipróbáltuk a vizet, körbe futottuk a tavat, nagyon kellemesen éreztük magunkat.
Vasárnap a verseny napja. Sok mindenre tudunk készülni, de egy valamit mindig bónuszként kapunk a versenyen, az időjárást. A triatlon szabadtéri sportág, de a szélsőségek a nagyon edzett versenyzőket is komoly feladat elé állítják. 35-36 fokban végig tűző napon versenyezni nagyon nehéz ilyen szintes pályán. 10:30-kor rajtoltak a profik, majd negyed órával utána folyamatosan engedtek minket is a vízbe, két másodpercenként hat embert. A víz 25,2 fokos volt, neoprént nem lehetett használni. A szép kék színű tóban az előttünk 5 méterrel úszó lábát is látni lehetett a víz alatt, annyi tiszta volt. Az 1900m úszás gyorsan lepörgött, na eddig voltunk igazából a komfortzónánkban.
Bringára fel, 90km kerékpár, két 45-s kör, meg a 980m szint, csak fel, meg le, vízszintes nulla. Ez a szintemelkedés elég sok, de mentünk már ilyen pályákon, de ennyire technikás, szűk útvonalon még nem. Az útvonal fele, egynyomsávos alpesi út a hegyoldalakban, egymás mellett maximum 2 bringás fér el. Hihetetlen mennyiségű kanyar, beláthatatlan emelkedők, lejtők, szerpentinek, tiszta csiki-csuki volt az egész. Kisalföldiek lévén igyekeztünk haladni, de a helyi, ilyen helyeken edződött Jürgenekkel, meg Georgokkal nem igazán tudtuk felvenni a versenyt. De a kárpótólt minket a csodás táj, ilyen szép vidékem még talán sosem versenyeztünk. A második körre már nagyon meleg volt, szinte több vizet öntöttünk magunkra, mint amit megittunk, pedig az sem volt kevés.
De az igazi purgatórium a félmaratoni futáson jött, kettő fél három körül kezdtük a futópályát. 4 kör a tó körül, nulla árnyék, 36 fok, két kisebb emelkedő minden körben. A tervezett két frissítőállomás mellé, még két vizes állomást is beiktattak a szervezők, a helyi lakók, további 7-8 helyen öntözték a futókat. Rengeteg szurkoló, zenei pont, nagyon sok bíztatást kaptunk a saját csapatunktól és a helyiektől is. A cél világos volt, frissítőtől frissítőig eljutni, annyi vizet borítsál magadra, amennyit bírsz, meg sótabletta sótablettával. De megoldottuk, ezt is, mert a kemény óváriakon, sem a pálya, sem az időjárás nem tud kifogni. Nagyon jó érzésekkel indultunk haza, nagyon nehéz pályán, irreális időjárásban, egy fantasztikus környéken versenyezhettünk. Igazi extrém verseny volt, biztosan örök emlék marad ez a hétvége.
