2020.08.16.

Amikor neveztünk erre a terepfutó versenyre, nagyon tetszett, helyszín a Porva melletti Szépalama Ménesbirtok, remek útvonalak a magas Bakonyban a Kőris-heggyel, 4 táv, jónak tűnő versenykiírás stb. Hát a verseny kicsit másképp alakult.

Öten indultunk, Seiwerth Anna (1:40:07) és Farkas Imre (1:37:55) 15km-s, Domonkos Péter (2:34:11), Szentesi Nándi (3:00:39) és Kelemen Attila (2:45:29) 27km-s távon, a 15-n kb. 400m, a 27 kilin 920m szint volt a pályában. Szép napos, igazi fullasztó párás idő volt, nézőknek ez elmegy, futóknak kevésbé. Már az meglepő volt, hogy a jónak kinéző eseményen összesen 105 induló volt a 4 távon összesen. Nembaj, azért jöttunk, hogy élevezzük a tájat, megküzdjünk a Kőris heggyel, a 27-n kétszer is. Sajnos a rajtok után jött a fekete leves. Az útvonalak között nagyon sok átfedés volt, pályán a 4 táv ugyanazzal a szalaggal volt kijelölve, ami nem baj, csak megfelelő irányítás kell a csomópontokon, amikor több irányban van szalagozva, na az itt nem volt. A találkozási pontokon vagy nem volt irányító ember, vagy későn ért ki, vagy fogalma sem volt, kit merre kellene terelni, tisztelet a kivételnek. A 27-n is voltak kisebb bakik, az nem volt vészes, de a 15 teljes káoszba fulladt, szinte teljesen elnavigálták a mezőny nagy részét, egy-két segítőnek fogalma sem volt, mit kellene csinálni, volt aki önerőből megpróbált végigmenni jelentős többlettel a pályán, volt aki visszafordult, gyakorlatilag 12-20 kilométer között azt futott a mezőny, ami éppen sikerült. Nem igazán idevaló technikával történt az időmérés, "fél kilós" bokachip nem idevaló, de a fő probléma a kiértékelés volt. Egy elvi kérdés, hogy lehet úgy eredményt hirdetni, hogy meg sem nézzük, hogy a versenyzők érintik-e az ellenőrző pontokat. Terepre a jól bevált dugóka a legjobb, ellenőrző pontokon csekkolás, a célban egyből ki lehet olvasni a az adatokat, hogy minden ponton áthalad-e a versenyző.

Összességében jól éreztük magunkat, szereztünk két dobogós helyet, Anna 2, Petya pedig 3. lett a saját távján. Nem valószínű, hogy ennek a  szervezőcsapatnak a versenyein mostanában megjelenünk. Terepfutásban nem a csecse-becse a legfontosabb, hanem olyan feltételeket kell teremteni a futóknak, hogy biztonságosan, eltévedés nélkül, végig tudjanak menni az útvonalakon. Ha megfelelő az útvonal biztosítás, és ennek ellenére a futó elnézi a szalagokat, nem figyel, az a saját hibája, de sajnos itt nem ez volt. Ötünk közül csak a Kelemen Ati tudott végigmenni hibátlanul a pályán, de ő az órára töltött trackkal, navigációval futott.