2015.07.01.

Az Ironman széria legszínvonalasabb európai versenyen jártunk Klagenfurtban, az Ironman Austria versenyen. Meseszép helyszín, tökéletes szervezés, megtapasztalhattuk azt, milyen az, amikor minden legokocka a helyén van. Hárman indultunk a versenyen a futóklubból, Horváth Levi, Retek Zoli és Kelemen Ati. Ilyen közegben egyszerűen nem lehet rosszul teljesíteni, mindhárman eddigi legjobbunkat felülmúlva egyéni csúccsal fejeztük be a versenyt. Horváth Levi másodszor, Retek Zoli negyedszer, Kelemen Ati nyolcadszor lett ironman. Eredmények:

Az Ironman széria legszínvonalasabb európai versenyen jártunk Klagenfurtban, az Ironman Austria versenyen. Meseszép helyszín, tökéletes szervezés, megtapasztalhattuk azt, milyen az, amikor minden legokocka a helyén van. Hárman indultunk a versenyen a futóklubból, Horváth Levi, Retek Zoli és Kelemen Ati. Nagyon készültünk, azt szokták mondani a jó eredményeket nem kell magyarázni, mi sem tesszük, három versenyző, három egyéni csúcs. De hogyan is nézett ki ez a varázslatos klagenfurti hétvége.

Pénteken reggel indultunk, négy óra utazás után első utunk a versenyközpontba vezetett. Tudtuk, hogy szép helyre megyünk, de amikor szembesültünk a Wörthi tó látványával és belemártottuk a kezünket a vízbe, futkosott a hideg a hátunkon, két nap múlva 3000 triatlonistától fog forrni itt a tó vize. Átvettük a rajtcsomagot, tartottunk egy kis terepszemlét, mi hol van, merre fogunk úszni, futni. Elmentünk a 15 kilométerre lévő szállásra, majd egy órás bringás átmozgatás következett a tóparton. Este egy nagyon hangulatos tésztapartin vettünk részt.

Szombat délelőttöt a szálláshoz közeli strandon kezdtük, egy könnyű 20 percet úsztunk a tóban, a 21 fokos víz neoprénben nagyon kellemes volt, majd futottunk egy fél órát a tóparton. Délután végigjártuk a bringapályát kocsival, tudtuk, hogy nehéz, de amikor látjuk a valóságot, akkor az embernek kicsit lehervad a mosoly az arcáról, de ezért jöttünk, ezt akartuk. Délután depózás, kerékpárok, bringás és futócuccok elhelyezése a depóban, hihetetlen látványt nyújtott a 3000 bringa, aminek az összértéke meghaladta 3 milliárd forintot. Este még összekészítettük a többi felszerelést, megpróbáltunk aludni valamit, mert másnap egy hosszú, melós nap várt ránk.

Vasárnap, a verseny napja. Reggel négykor ébresztő, gyors reggeli, ötkor már gurultunk is Klagenfurt felé. Hatalmas nyüzsgés fogadott minket a városban, gyorsan leparkoltunk, majd irány a depó, pumpálás, frissítők felhelyezése a bringára. Fél órával a rajt előtt, ott álltunk a parton, menetkészen a nagy kihívás előtt. Kilenc hullámban volt a rajt, 6:40-kor kezdték a profik a 3800 méteres úszópályát, majd öt percenként a további korcsoportok, Ati 6:55-kor, Levi és Zoli 7:05-kor rajtolt. A víz 21-22 fokos volt, neoprénben úszott mindenki. Olyan tiszta a Wörthi tó vize, hogy víz alatt az előtted úszó lábát, 3-4 méterről is látni, gyakorlatilag ivóvíz minőségű. Nagyon érdekes az itteni úszópálya. Először egy 1230m egyenes befelé, majd merőlegesen 470m, aztán vissza 1100m, utána pedig jön egy 20m széles csatorna, ahol az utolsó kilométert kell megtenni. Nagyon élveztük a tóban az úszást, volt hely, kényelmes, verekedésmentes, a csatornás résznél viszont olyan sűrű volt a mezőny, mintha egy nagy mosógépben úsztunk volna be. Egymás hegyén-hátán, igazi küzdés volt a vége, de mai napon ez sem tudta a kedvünket venni. Egy 200m-s futás a depóig az aszfalton, és pattantunk is a kerékpár nyergébe. Következett a kétkörös 180km-s bringa a tóparton és a hegyekben, 1680m szintkülönbséggel megfűszerezve. Kisalföldi gyerekeknek ez a szintkülönbség azért nem olyan egyszerűen leküzdhető akadály, de készültünk rá. A második körben a hegyekben jött a menetrendszerinti eső, ami nagyfokú óvatosságot követelt a lejtmenetekben, de hát a triatlon szabadtéri sportág, az eső is hozzátartozik. Visszaérve Klagenfurtba újra szép napsütés fogadott, ott egy csepp sem esett, ekkorra 26-27 fokig kúszott fel a hőmérő higanyszála. Triatlonban mindig ilyenkor jön az igazság pillanata, jött a maratoni futás, a maga 42 kilométerével, szintén két körben. Ilyen futópályával még nem találkoztunk, futottunk, a tóparton, a csatorna partján, kerékpárúton, aluljáróban, strandon a fürdőzők között, sétálóutcán, kapualjban, a város főterén, kávézók között, parkban a vadkacsák mellett, aszfalton, térkövön, murván, süppedő gyöngykavicsban, füvön. Rengeteg derékszögű kanyar volt, a futópálya sokkal inkább néző orientált volt, mint futóbarát. Végig remek frissítés, egymást érték a frissítőállomások, a meleg ellenére szinte mindenhol hideg volt az innivaló, remek kiszolgálásban volt részünk. Egy ironman mindig nehéz, sokat kell azért tenni, hogy az ember eljusson a célvonalig, de amikor az ember a célegyenesbe ér, akkor olyan érzések kezdik uralni a testét, amit máshol sehol sem lehet átélni, főleg ha még van saját szurkolótáborunk is. Nekünk volt, többen külön csak a versenyre utaztak ki ezért, hogy nekünk szurkoljanak. Messziről láttuk hol vannak, mert mindig lengett a magyar zászló a kezükben, amit a célegyenesben mindhárman megkaptunk és azzal léptük át a célvonalat. Nagyon jó volt magyarnak lenni aznap ott Klagenfurtban, külön köszönet az óvári csapatnak a szurkolásért. Szurkolásért nagy dicséret illeti a helyieket is, ennyi szurkolót még triatlon versenyen soha nem láttunk. Mozdulni sem lehetett a rajtnál a tóparton, a csatorna mellett végig, a kerékpár pálya folyamán a hegyi falvakban szinte népünnepélyek voltak, a falu apraja-nagyja ott ült kint, több helyen szpíkerek szórakoztatták őket. A futópálya melletti tömeg szinte leírhatatlan volt, egyetlen autós sem dudált az útlezárások miatt. Folyamatosan a nevünkön bíztattak, amit a rajtszámunkról olvastak le. Ilyen közegben egyszerűen nem lehet rosszul teljesíteni, mindhárman eddigi legjobbunkat felülmúlva egyéni csúccsal fejeztük be a versenyt. Horváth Levi másodszor, Retek Zoli negyedszer, Kelemen Ati nyolcadszor lett ironman. Olyan élményekkel gazdagodtunk, amit nehéz leírni és még nagyon sokáig fogunk táplálkozni belőle az elkövetkező évek során.