egyszazalek

 

8061 MVPH Mosonmagyarovar Megerint atlatszo

 

motherson 3

 

nolato

 

Amonstone hzak log

 

pannowork uj

 

lajtaszig honlap 

teka uj

 

lajtamag 1

 

fortop kicsi

 

ufmlogo2

 

chio

mofem kicsi

 

wb jpg  

 

high5

 proba

 

superinfo

 

14_agnitiming_logo

 

 

2021.09.23. 

A leghosszabb nap - il giorno piú lungo!

Két év kihagyás után, idén szeptemberben újra teljes Ironman távon a Struccok (Farkas Imre, Szentesi Nándor, Kelemen Attila). Farkas Imi így látta ezt a mesés utazást Olaszországban:

Három nappal a verseny előtt, elgémberedve, de izgatottan szálltunk ki az autóból, több mint 850 kilométeres utazás után, az Adria partján. Cervia tipikus nyaralótelepülés, homokos tengerparttal, nem messze Riminitől. Évek óta itt rendezik az Ironman Italy-t. A helyszín, a körülmények ideálisak, egy kifogástalan versenyhez. A helyiek szemmel láthatóan nagyon büszkék az eseményre, szinte minden boltban, étteremben ki volt téve az Ironman sorozat zászlaja.

cervia5

cervia1  cervia2  cervia3  cervia4

Az első napon túlestünk a regisztráción - a covid helyzet miatt előzetesen regisztrált időpontra kellett mennünk - majd ismerkedtünk a helyszínnel. Úsztunk egyet, a víz - eltekintve a rengeteg ártalmatlan medúzától - kellemes volt, a bringapálya minősége pedig közepesnek tűnt. Sok hupli, repedés, mint itthon. Volt elég időnk ahhoz is, hogy egy kis városnézést is csináljunk Ravennában, megtekintve a világhírű bizánci mozaikokat. Verseny előtti nap elhelyeztük a bringákat a depóban, majd kupaktanácsot tartottunk, ahol minden részletében átbeszéltük a másnapi frissítésünket a versenyre. A boszorkánykonyhában elkészült a gél/szelet/sótabi/iso kombó, majd egy kellemes pizza után korán nyugovóra tértünk. Másnap, még sötétben egy utolsó ellenőrzést tartottunk a depóban, majd 8 órakor immár neoprénben, izgatottan, de boldogan a tengerparton álltunk a résztvevők között.

Rolling start volt, azaz néhány másodperc időkülönbséggel indítottak 8-8 versenyzőt, a várható úszóidő figyelembevételével. Ez abból a szempontból optimális, hogy elkerülhető a triatlon versenyek úszó számára jellemző tumultuózus, verekedős, harcos rajt. Az úszás egy kör volt, a víz 23,8 fokos, kellemes. Könnyűnek viszont egyáltalán nem volt mondható, mivel komoly hullámokban küzdöttük magunkat folyamatosan előre. Nemhogy a bójákat, de időnként a partot sem lehetett látni. Sokaknak annyira felkeveredett a gyomra, hogy a vízben kellett könnyíteni magán. Végül partot érve, egy rendkívül hosszú, 840 méteres depóhoz értünk, ahol gyors öltözés után máris a bringapályán találtuk magunkat. Az időjárás itt még kellemes volt, enyhe szél, napsütés, 22 fok.

A bringapálya egy 20 kilométeres kivezető szakasszal indult, sólepárló tavak között, ahol rózsaszín flamingók fogyasztották éppen a reggelijüket. Szürreális látványt nyújtottak. Az itt készülő só annyira jó minőségű, hogy a Vatikánban is ezt használják főzéshez. Ez után kétszer kellett egy 70 kilométeres szakaszt teljesíteni, részben autópályán, részben főutakon. Az egyik frissítőpont egy hangulatos kisvárosban, Forlimpopoliban volt, a főtéren, egy tökéletes állapotú, reneszánsz vár előtt, majd Bertinoro következett, a feketeleves. Ez egy kis hegyi település, ahová olyan meredek út vezetett fel, hogy többen csak halszálkázva, vagy az időfutam bringájukat tolva érték el a legmagasabb pontot. Nem volt hosszú, azonban kifejezetten meredek és nehéz szakasz. Számomra inkább a lefelé vezető út jelentett nehézséget, mert úgy éreztem, sokan itt akarták behozni az elvesztegetettnek érzett időt.

Szemmel láthatóan,  megfelelő kerékpáros tudás nélkül, bekönyökölve, tekerve száguldottak lefelé a gyenge minőségű, repedezett és keskeny aszfaltcsíkon, veszélyeztetve saját maguk és mások testi épségét. Ezt az élményt kétszer sikerült megtapasztalnom. A második alkalommal, még a távolból, de már látszott, hogy frissítés fog érkezni, azonban ezúttal felülről. Reménykedtem, hogy a hegyi szakasz után érkezik csak meg az égi áldás. Szerencsére így is történt. Viharos széllel, komoly eső érkezett, azonban már a síkon, cseppet sem könnyítve meg az utolsó 30 kilométerünket. Ilyenkor már vannak itt-ott nyomáspontok, fájdalmas területek, a szakadó eső nem sokat segít az elviselésükhöz. Ismét a hosszú depóban toltam futva a bringát, majd gyors öltözés és következett a 42 km futás, az utolsó szám.

4 kört kellett teljesíteni Cervia tengerpartján, illetve a belvárosában. Eleinte itt is kaptunk esőt bőven. Majd picit kisütött a nap is, akkor viszont hirtelen minden nagyon párás lett. Végül az utolsó körre lassan beesteledett. Jellemzően aszfalton futottunk, azonban volt csúszós díszburkolat is bőven a pályán. Igyekeztem okosan, beosztva futni, egy ritmusban, azonban a második körtől már éreztem, hogy lassulok. Az úszó, illetve a bringaidőmmel tisztában voltam,  ezért a futás második felétől már abban reménykedhettem, hogy talán meg tudom dönteni az egyéni csúcsomat Iron távon. Ez végül sikerült is. A célban 11 óra 44 percet mutatott az órám, ami számomra új egyéni legjobb eredmény!

A depóban, végtelen boldogsággal, euforikusan ölelte át egymást, s lelkes szurkolóit a három Strucc. Nem lehet elégszer megköszönni nekik, hogy egy ilyen hosszú versenyen végig várnak s buzdítanak minket a pálya szélén! (Arról nem is beszélve, hogy egész évben, a hosszú felkészülés alatt is elviselnek minket....) Sikerült, mindhárman a célban, három befutóérem a nyakunkban!

Másnap, olimpiai távon ismét érdekeltek voltunk, Seiwerth Anna személyében. Kifejezetten erős versenyt ment, annak ellenére, hogy a felkészülése nem volt akadálymentes. Nagy öröm volt számunkra szurkolni neki, s látni a teljesítményét. Egy újabb strucc a célban, egy újabb befutóérem, nem érkeztünk hiába!

A beszámoló végén még néhány szót szeretnék írni a frissítésről. Pozitív illetve negatív értelemben. Ami pozitív volt úgy érzem, a verseny előtti kupaktanács, elemzés és tervezés. Nemcsak, hogy nem volt hiábavaló, de egyenesen  szilárd alapja lett annak, hogy mindannyian probléma nélkül célba értünk. Nyilván nem elég tervezni, azt be is kell tartani s ebben is úgy érzem, mindhárom strucc csillagos ötös teljesítményt nyújtott. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a hosszútávú állóképességi sportoknak ez az egyik alfája és omegája. Három ötven év felett sportolóról beszélünk, megkerülhetetlen a helyes frissítés a teljesítésekhez!

A negatív aspektus pedig a szervezőket érinti. Az, hogy nem adják fel a frissítést, meg kell állni a bringapályán, kipattintani a pedálból, magunknak elvenni a vizet, stb. időveszteség, de a covid miatti szigorú szabályokkal még megmagyarázható. A futás ugyanígy, önkiszolgáló módon működött. Azonban, hogy miért kellett egy teljesen ismeretlen márkájú, üzletekben meg nem vásárolható típusú géllel, szelettel várni a triatlonosokat, azt már nem értettük. Ki az, aki meg meri kockáztatni, hogy az év legfontosabb versenyén, egy ismeretlen gélt használjon? Ezért mi végig futáson az egyik kezünkben soft palackba töltött, 10 adag, jól megszokott Power Gel-lel futottunk, a másik kezünkben a sótabis kis flakont tartva. Ezzel még nincs is nagyobb baj, csak amikor elveszi az ember a csavaros kupakú vizet, nagyon nehéz egyik nedves tenyerében két flakont tartva, a másik kezével valahogy levarázsolni az erősen rögzített kupakot, hogy ihasson. Nem volt poharakba töltött víz sehol. Véleményem szerint ez volt a szervezés egyetlen kritikus pontja. Ettől eltekintve azonban lelkes közönség, odaadó szurkolók között, egy felejthetetlen verseny lett a múlt hétvége számunkra.

Köszönjük Ironman, köszönjük Cervia, grazie mille!

 

futonaptar BSI mozdulj velunk exterememan keszthely triatlon  kartyalogo

Spuri futobolt logo 500x500