2017.05.16.
Csapó Adris beszámolója.
Az idei évben jubiláltam ezen a versenyen, mert megszakítás nélkül már a 10. alkalommal sorakoztam fel a rajtvonal mögé. Szokás szerint az AC/DC zenéjére rajtoltunk, de ha ez nem lett volna elég adrenalin löket, akkor a közönség tovább fokozta a hangulatot. A start egy Duna hídon volt kialakítva, majd befordultunk a történelmi belvárosba, ahol a városháza előtti téren egy lelátót építettek a szurkolóknak, igazi fesztivál hangulatot teremtve ezzel. A tribün előtt többször is el kellett futni, így a közönség is testközelből láthatta a versenyzőket és a futók is több adagban kaphatták a bíztatást.Ennek viszont ára volt, mert 7 darab 180°-os fordító és számtalan kanyar nehezítette a versenypályát, ezenkívül hétszer kellett átkelni a Dunán. (szerencsére úszni nem kellett, de azért a verseny vége felé már kellemetlen tud lenni ez a „hegymenet”) Az időjárás viszont kegyes volt hozzánk, mert 10°C-ot mutatott a hőmérő és részben felhős időben róhattuk a kilométereket. Előző nap még szakadt az eső, ami futásra alkalmatlan lett volna. Egy héttel korábban a bécsi maratonon futottam váltóban, ott akartam tesztelni a gyorsaságomat. Sajnos a leghátsó rajtzónából indultam, így folyamatosan cikcakkban közlekedtem, néha szinte teljesen meg kellett állni és újraindulni. Jó eredményt értem el még így is és annyit azért éreztem, hogy jó formában vagyok, nem kell visszafognom magam Ingolstadtban sem.
Éppen ezért a taktikám nagyon egyszerű volt, nem téveszteni szem elől az 1:30-as iramfutót. A „pacemaker” igyekezett egyenletes tempóban haladni, ami kétségtelenül nehéz feladat, mert 4:16-os kilométerenkénti átlagot kell tartani. Nem volt könnyű dolga, mert néha itt is előzgetni kellett a lassabb futókat, néha emelkedőn kellett felkaptatni és a váltóhelyeken is nagy volt a tömörülés. Egy frissítőpontnál én is lemaradtam pár lépéssel (ő gyorsított, én kicsit lassítottam) és ez a különbség a verseny végéig megmaradt. Ettől eltekintve nagyon élveztem a futást, sikerült holtpont nélkül abszolválnom a távot, az eredményem 1:30:39 lett. Az egyéni csúcsom megdöntése számomra nem volt reális, ahhoz ez egy nehéz pálya, viszont sikerült az itteni pályacsúcsomat megfutni, ami mindenképpen bizakodásra adhat okot. A 2840 félmaratonista közül ezzel az idővel a 149. helyen végeztem. A győztes és a második helyezett is egy kenyai futó lett, a dobogó harmadik fokára egy hazai versenyző állhatott fel.
A győri Szabó Peti barátom (aki az Ultrabalaton csapatban együtt fut velünk struccokkal), kategóriájában az 5. helyen végzett 1:27:24-es nagyszerű idővel. Idén is profi szervezést kaptunk a bajoroktól, nagyszerű közönséggel. A célban mindenki megkapta a megérdemelt befutóérmet és korlátlanul feltölthette az energiaraktárakat gyümölccsel illetve alkoholmentes búzasörrel, a versenyközpontban pedig tésztával. Országosan van még egy kis lemaradásunk, mert Ingolstadt egy Győr méretű város, mégis 4700-an neveznek a három különböző távra. Viszont Mosonmagyaróvár felveszi a versenyt Ingolstadttal, mert a Szigetköz Félmaraton távjaira idén közel 1200-an neveztek, ami a lakossághoz viszonyítva arányosan pontosan ugyanannyi. (1 főre 0,036 nevezés)
