2018.07.15.

Az UTT-111 az Ultrabalaton kistesója, Struccok még nem képviseltették magukat itt. Idén Seiwerth Anna szervezett egy csajos bulit a versenyre:

Két barátnőmmel beneveztünk az Ultra Tisza-tó-ra, ami nagyon jó bulinak ígérkezett, mert a tavalyi UB életem eddigi legjobb futóélménye. A szervezők ugyanolyan jó munkát végeztek, a szisztéma is ismerős volt már tavaly után: szakaszokra osztottuk a 111 km-t: Anna 43,3 km, Kata 31,8 km és Zsófi 35,9 km. Összesen 4x futott mindenki, minden futásunk között volt 1-2 óra pihenő, de ez pont arra kellett, hogy az egyik váltópontról a másikhoz átérjünk. 07:50-kor rajtoltam, akkor még frissen, de iszonyú meleg volt a reggeli órákban is, és az első 3 km-en már azon gondolkodtam, hogy még van 11 km ebből a szakaszból és plusz három szakasz, 9-9-10,9 km... és akkor sokáig azon töprengtem, hogy normálisak vagyunk-e, hogy ilyen melegben, egy árnyék nélküli töltésen futunk 111 km-t összesen hárman. Aztán valahogy jött a váltópont, a chipet odaadtam Zsófinak, beszálltunk az autóba és mentünk is tovább…. és végig ebben a rendszerben telt el a nap, összesen 11 óra 22percen keresztül.  
Az elején nagyon üres volt a pálya, hiszen öt percenként rajtoltak a csapatok, de aztán a délutánra szépen megteltek a váltópontok és a pályán is több futó küzdött az elemekkel. Ennek ellenére végig furcsa, magányos futásaink voltak, síkon, tűző napsütésben, így sok időnk volt ‘magunkkal lenni’ és gyönyörködni a Tisza-tóban. Ez a futás nem csak fizikailag, hanem mentálisan is igazán kivett mindhármunkból, az utolsó szakaszokon a lassuló tempónk is jelezte, hogy ez egy kemény nap volt. A befutóra odaértünk mindhárman, így együtt tudtunk lezárni az elején teljesíthetetlennek gondolt távot. 
Büszke vagyok a Lányokra, és köszönöm, hogy egymást támogatva 5. helyezést értünk el a 14 3 fős női csapatból. #sohatöbbetjövőre :) 
(Kelatinak külön köszönet a frissítési tippekért, anélkül nem biztos, hogy így bírtam volna)