2015.04.30.

Csapó Andris beszámolója

Ingolstadt Félmaraton  (XV. ODLO Halbmarathon Ingolstadt) 2015. április 25. - 17:30

Idén már nyolcadik alkalommal vettem részt ezen a félmaratonon Ingolstadtban.

Jubileumi év volt a városnak, mert már 15. alkalommal szervezték meg és nekem is, mert a 20. félmaratoni versenyem volt. (a maratonokat és a hosszú edzéseket nem számolva) Ez a Győrhöz sok szállal kötődő bajor város (lakossága szintén kb. 130 ezer) közel 5 ezer embert állított a rajtvonal mögé 3 különböző távon. (félmaraton, gyerekfutás és váltó).

A korábbi évekhez hasonlóan most is szombaton este rendezték meg a versenyt, 17:30-kor dördült el a rajtpisztoly. Szokatlan az időpont, mert napközben érdemes pihenni a városnézés és bevásárlás helyett és az ebédet sem lehet kihagyni, de túl sokat enni sem, mert az a versenyen még hátrány is lehet. Szóval itt is az arany középutat kell megtalálni, ami nem könnyű feladat. A verseny központja idén is a Saturn Arena volt, ami a helyi profi jégkorong csapat székhelye. (Tavaly megnyerték a német bajnokságot!) Az áprilisi szeszélyes időjárás az egyik pillanatról a másikra képes megváltozni. A tavalyi kánikula (közel 30°C) idén elmaradt, most esőben és párás levegőben kellett róni a köröket. Így kevesebb néző volt a megszokottnál, viszont nem kellett annyit frissíteni, gyorsabb tempót lehetett menni.

A marokkói győztesnek 01:07:02-re volt szüksége a táv teljesítéséhez, ami a hobbi futó számára elérhetetlen sebesség. Az átlag futónak ennél fél órával, a leglassabbnak 2 órával többre van szüksége. Érdekes, hogy nincs záróbusz, így történhet meg, hogy valaki 3 órát is a pályán lehet… A 2855 fős félmaratoni mezőnyből a 393. lettem 01:36:49-es idővel. Számomra nehéz terepen egy jól felépített futást sikerült produkálnom. A táv második fele gyorsabb lett mint az eleje, magyarul nem estem abba a csapdába, hogy túl gyorsan kezdek és lassulnom kell a végén. A pálya kanyargós, macskaköves a belvárosban és alattomos emelkedőkkel és hidakkal tarkított, részben aszfalt, részben murva és a töltésen kavics. Egyéni csúcs ezen a versenyen nem reális, részben a pálya adottságai,  részben az időpont miatt. Erre számomra egy őszi verseny az ideális, a legjobb eredményeimet mindig ősszel sikerült elérnem. A nagyobb versenyeken már megszokott „Pacemaker Iramfutók” is segítették a félmaratonistákat a kitűzött cél elérésében, egy nagy lufin lehetett látni a hőn áhított eredményt: 1:30, 1:45, 2:00 és követni őket egészen a célig.

Összességében egy profi szervezés és remek közönség jellemzi ezt a sportnapot, ahol az egész város segíti a szervezők munkáját, hogy minél ideálisabb feltételek között futhassanak az amatőr indulók. A célban érem volt a jutalom, frissítésnek dinnye és korlátlan mennyiségben alkoholmentes búzasör. Ezután következett a „Pasta-Party”, ahol a legjobbakat is díjazták. Egy győri csapattársam (Szabó Péter) is felállhatott a dobogóra, kategóriájában a 3. lett 01:27:13-as idővel.

1 hónappal az Ultrabalaton előtt jó szintfelmérő verseny volt: a távolsággal nincs gond (a téli hosszú futásoknak hála és a struccoknak köszönhetően, akik a hétvégi hajnali futásokban motiváltak), a gyorsaságon pedig lehet még csiszolni.