Mosonmagyaróvári Strucc Futóklub SE

strucclogo

 2021.10.03.

motherson 1

   


egyszazalek

 

varoscimer

 

motherson 3

 

Agrowirt Logo Color

 

villapark

 

pannowork uj

 

lajtaszig honlap 

teka uj

 

Logo greiner bioone 2c RGB

 

lajtamag 1

 

For top

 

ufmlogo2

 

chio

 

GGE RGB

 

wb jpg

  

futura 

 

high5

 proba

 

superinfo

 

14_agnitiming_logo

 

 

2016.09.27.

 

Fantasztikus szereplés a Berlin Maratonon a Domonkos tesók jóvoltából. Péter remek egyéni csúcsot futva (2:55:32), mostantól a Strucc Futóklub eddigi legjobb maratoni eredményét tudhatja magának. Robi most debütált ezen a távon, és csak nagyon kicsivel maradt el a 3 órától (3:01:06), nagyszerű bemutatkozás.

berlin1    berlin2    berlin3

További képek.

Egy hosszabb beszámoló, hogyan látták az érintettek a versenyt.

A történetet ott kezdődik, mikor tavaly szeptemberben sikerült sorsolás útján részvételt szerezni a berlini Maratonra. A felkészülés már januárban megkezdődött. Sok sikeres versenyen vagyunk túl, mire elérkeztünk szeptember 23-ra a várva várt Maratoni hétvégére. A rendezvény népszerűségét az is mutatja, hogy a szállások 98%-os telítettséggel elfogytak. A verseny előtt két nappal érkeztünk meg Berlinbe, tehát pénteken. Összesen 5 fővel érkeztünk a német fővárosba ebből ketten futottunk a Maratonon (két Domonkos testvér). Az út elég hosszú és fárasztó volt a sok útépítés miatt, ami végig kísérte utunkat egész Csehországon. Megérkezés után péntek délután belevetettük magunkat a Berlini forgatagban. Metróval és az otthonról hozott rollerekkel támadtuk le a várost.

Még ezen a napon kimentünk a Maraton helyszínére, ahol már ekkor is elég fergeteges volt a hangulat. Ezután elmentünk felvenni a rajt csomagokat, ami nagyon rendezetten körülmények között zajlott. A vásár területén hihetetlen gyorsasággal kaptuk meg a rajt csomagot. A sok rollerezés, nézelődés elfárasztotta a kis csapatot. Szombaton megnéztük a híres berlini tv tornyot, majd egy finom vacsorával zártuk a verseny előtti napot. Próbáltunk minél többet pihenni a nagy nap előtt, de amikor az ember ilyen messze utazik, akkor nem tudja megtenni, hogy a városnézést ki ne hagyja. Igyekeztünk minél hamarabb ágyba kerülni. Csak azzal nem számoltunk, hogy az alattunk lévő lakásban valamiféle zenés mulatság zajlott. A verseny napján már mindenki relatíve korán felébredt. 7:50 kor hagytuk el a szálláshelyünket, utunkat a metró állomás felé vetettük. Majd néhány megállót követően a többi maratont futó társunkkal leszálltunk a metróról és a hátralévő gyönge 1 km-t már gyalogosan tettük meg. Érkezésünkkor (8:25) a futók egy része a Reichstag előtti füves területen, másik része már a rajtnál sorakozott. Mi ekkor még beálltunk a sorba, hogy elvégezzük a verseny előtti szükségleteinket. Ekkor már csak ketten voltunk a két Domonkos testvér. Én egy búcsú puszival elköszöntem a páromtól (Tenk Klára) és egy baráti készfogással a barátainktól (Kovács Péter és Laáber Zita), akik nagy örömmel kísértek el minket erre a nagy versenyre. A verseny hivatalosan 9:15-kor kezdődött. Sajnos a WC-k előtt itt is hatalmas sor állt. De ezt már a hazai nagy versenyek során is tapasztaltuk. A bemelegítésre nem sok idő maradt a sorban állás közben tudtuk az alapvető dolgokat megcsinálni. 9:05 perckor indultunk a rajtvonal felé kocogós tempóval, nagyobb tempóra már a hatalmas tömeg miatt nem volt lehetőség. Amiről még nem meséltünk és nagyon fontos megemlíteni, hogy nem sikerült egy szektorból rajtolnunk. Bratyómat a „C” kategóriába sorolták, engem viszont a „H” kategóriába. 9:10 kor elköszöntünk egymástól. Innentől kezdve már mindenki magára volt utalva.

A beszámolóban ezt a részét már csak magam nevében (D. Robi) tudom elmesélni.

Mikor kiértem a Június 17. Útra a döbbenet ült ki az arcomra, ennyi embert még életemben nem láttam egy helyen (43000 maratoni futó). Megpróbáltam minél előrébb kúszni a „H” kategóriában, de ez reménytelennek bizonyult. Mikor felnéztem és megpillantottam kb. 10 méterrel előttem a 4:00 órás iramfutó fekete lufiját, akkor úgy éreztem itt elveszett minden. Nem volt más lehetőségem a tömegből valahogy balra a korlát irányába kiaraszoltam, majd a korláton is sikerült valahogy át jutnom. Ekkor már csak azzal kellett törődnöm, hogy valahogy előre tudjak jutni. Kb. 300 métert kellett előre futnom, eközben jobbra nézve láttam a hatalmas tömeget, félelmetes volt.   Megláttam a 3:00-ás iramfutót, átugrottam a korláton és egy perc múlva már indult is a verseny. Az első kiló métereken mentem a tömeggel együtt, csak sodródtam, sok lehetőség nem volt, ha lassítok, biztosan valaki letapos hátulról és elesek. Ezek után megpróbáltam fejben összetenni, hogy milyen tempót is válasszak. A verseny előtt a terv az volt, hogy 4:20-as kiló méterekkel elkezdem, és ha nem megy, akkor majd lassítok. Ez az idő olyan 3:05 perces maratonira lett volna prognosztizálva. Az élet azonban nagy alakító, itt is az történt. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a 3 órás iramfutóval 20 km-ig, lesz ami lesz alapon. Ezzel feltettem mindent egy lapra, nem tudtam mi fog ebből kisülni. A frissítő pontok elég sűrűn jöttek, majd 8 km-nél jött az első nagy lelki frissítő, egyszer csak megláttam a páromat és a barátainkat. Hatalmas buzdítás volt iszonyatosan jól esett. Szükség is volt rá! Az első 10 km gyorsan el is telt 42:31, 1 perccel beljebb voltam a tervezettnél, gondoltam magamban, hogy a negyede már megvan. Ekkor a lufis emberkével, azaz a 3:00 iramfutóval tudtam haladni. A pulzusom teljesen normális volt 162 és 168 között mozgott. Tudtam, hogy 20-ig nem lesz gond, mert az idei félmaratonok is egész jól mentek. 20 km-nél még mindig a lufis emberrel tudtam futni (második 10 km: 1:24:59). 21 km-nél gondoltam magamban, hogy még csak a felénél vagyok és valahogy ezzel a tempóval jó lenne eljutni 30-ig. Valahogy ez is összejött, nem tudom hogy csináltam, de a 3. 10 km is jól sikerült(2:07:20), abból is tudtam, hogy a lufis emberke még mindig 5 méterre tőlem fut. Ekkor azt a célt tűztem ki magamnak, hogy valahogy még el kell jutnom ezzel a tempóval 35-ig. Ez is valahogy összejött. Sajnos már 20-tól a frissítő pontoknál egy picit le maradtam az iramfutótól, de mindig összeszedtem magam és a következő frissítőig utol tudtam érni. Ez azért elég sok energiát kivett belőlem. Közben amiről nem beszéltem, a szurkolók buzdítása, egész távon folyamatos volt a szurkolás. Meg kell említenem azt is, amiről minden maratonon beszélnek, hogy eljön az a bizonyos holtpont, amikor elkezd az ember savasodni, és bekövetkezik a lassulás. Ezt az ember a verseny alatt szeretné, hogy minél később jöjjön el, vagy el se jöjjön. Ez sajnos nálam is megvolt. 37-től a lufis emberke a frissítő pont után olyan előnyt szerzet, hogy már nem tudtam utolérni. Ekkor még pici esélyt láttam arra, hogy megfutom a 3:00 belüli maratonomat. 39-40 km között újra találkoztam a szurkolóimmal, így visszagondolva sajnos erre nem emlékszem, a tempóm egy picit visszaesett (4:30/perc), de nem volt vészes. Innen az ember azt gondolná, hogy már nincs sok hátra. Sajnos innen még nagyon messze van a cél. Aztán 41-nél újra megpillantottam a páromat, ez nagyon-nagy erőt adott. Itt már nem voltam igazán képben, próbáltam a tempót tartani, legalább sok időt ne veszítsek. Megláttam magam előtt a Brandenburgi kaput. Itt már csak a szívem vitt előre, azt hittem ott már a cél van, de még kb. 300 métert menni kellett. Az egy örökkévalóság volt. Mikor sikerült beérnem a célba, nem nagyon tudtam, hogy hol vagyok, csak poroszkáltam, vonszoltam magam. Ekkor találkoztam a Petyával, kérdezte, hogy minden rendben. Mondom nem nagyon, nem volt mit szépíteni, nagyon elkészültem az erőmmel. Innen még el kellett sétálnunk a találkozási ponthoz, ez kb. innen még egy 400 méter volt. Mikor megérkeztünk egyből lefeküdtem a fűre, nagyon fájtak a lábaim és a hányinger kerülgetett. Szerencsére az időjárás nagyon jó volt és kb. 2 óra fekvés után a szervezetem helyre tudott állni. Az idő eredményem: 3:01:06, először futottam maratont. Nagyon elégedett vagyok életem első maratoni eredményével. Köszönöm a szurkolást, a szüleimnek, a barátoknak és különösen a páromnak. Takács Lacinak is köszönöm, hogy segített felkészülni. Valamint a strucc futóklubnak, hogy a tagjaik szurkoltak nekünk és örülök, hogy én is tagjuk lehetek.

A maratoni táv Domonkos Péter szemszögéből:

Mikor elváltam öcsémtől, igyekeztem megkeresni a „C” csoportot. Gyorsan meg is találtam, az élboly mögött kb. 30 méterrel át is tudtam mászni a kordonon. A melegítésre nem sok idő maradt, a hosszan tartó WC-re várakozás miatt. Csak néhány percet kellett várnom a rajtig. Felengedték a több ezer lufit és már el is kezdődött a verseny. Az első két km tömörödés után jól fel lehetett venni a ritmust és róttam a km-t. Idén először nem volt zene a fülemben. Az elő 10 km-nél tudtam tartani a tervezett időt. Jöttek a nagyon jól szervezett frissítőpontok, amiket nagyon jól ki is használtam, és hozzá kell tenni, hogy az időjárás tökéletesen sikerült. Az induláskor 15 fok körül volt és a verseny nagy részét is kellemes szeptemberi 20-22 fokban futhattuk. Jött a félmaratoni táv, amit még mindig a tervek szerint teljesítettem. Ekkor megkezdtem a második 21 km-emet, aztán megérkeztem a 30-hez, itt kezdtem először érezni, hogy kemény lesz a hátralévő 12 km. Majd jött 35. km, ahol a vádlim kezdett elsavasodni, ahol egy kicsit veszítettem a tempóból. 38. km-nél megláttam a barátaimat az éljenző tömegben és újra erőre kaptam. 39. km-nél úgy éreztem, hogy már tartani tudóm ezt a tempót, sőt egy picit még fokoztam is. Már éreztem, hogy közel a vége és a közönség buzdítása is egyre frenetikusabb volt. Eljött az a rész, mikor ráfordultunk a célegyenesre, megláttam a Brandenburgi kaput és mögötte a várva várt hatalmas cél feliratot. Ezután még egy utolsó sprintbe kezdtem, de már kevés volt a távolság, hogy a 2:55:00 alá be tudjak érni. Ennek ellenére nagyon boldog vagyok, még így is 2 perccel jobbat futottam az idáig futott legjobb időmnél. Az eredményem: 2:55:32. A hetedik maratonomon a végét is tudtam élvezni és nem az összeesés ellen kellett küzdenem. Életem legjobb hetedik maratonját futottam Berlinben és a legfittebben értem célba. Köszönöm a szurkolást a családomnak és a barátoknak.

 

futonaptar BSI mozdulj velunk exterememan keszthely triatlon  kartyalogo

Spuri futobolt logo 500x500