egyszazalek

 

8061 MVPH Mosonmagyarovar Megerint atlatszo

 

motherson 3

 

nolato

 

Amonstone hzak log

 

pannowork uj

 

lajtaszig honlap 

teka uj

 

lajtamag 1

 

fortop kicsi

 

ufmlogo2

 

chio

mofem kicsi

 

wb jpg  

 

high5

 proba

 

superinfo

 

14_agnitiming_logo

 

 

2016.11.08.

Dr. Farkas Imre (2:01:51) és Palkovits Attila (1:52:13) hétvégén a Bakony Félmaraton futott, vagy inkább úgy mondhatnánk, hogy sarat dagasztott, de a terepfutás már csak ilyen.

csesz01    csesz02

Attila beszámolója a versenyről: Az elmúlt 2 napban leesett sok eső miatt tudtuk, hogy nem lesznek ideálisak a körülmények, de mi mégiscsak belevágtunk Imivel ebbe a jópofa kalandba. Legalábbis úgy tűnt, hogy jó lesz, bár én még nem futottam itt vele ellentétben. 2 órával a rajt előtt megérkeztünk Zircre a rajthoz nevezni, szerencsére nem kellett sorba állni, gyorsan elintéztük. Utána elkocsikáztunk Csesznekre a célhoz, innen busszal vittek minket a rajthelyre.
10-kor megérkeztünk, mivel még volt egy óránk, meg hideg is volt meglátogattunk egy kávézót. Beszélgettünk (az összes velünk edző triatlonost kibeszéltük), frissítettünk befelé és kifelé is, majd elindultunk a kezdéshez. Kevés bemelegítés, aztán ellőtték a rajtot. Az első 500 méter betonos úton, de aztán jött a neheze. 5 kilométert egy nyomon, egymás mögött haladva, előzési lehetőség nélkül kellett megtenni, ami kissé nehézkes volt, mert sok lassabb futó mögött indultunk el. De legalább a pulzusunk rendben volt ekkor még. Amikor lehetett előzni akkor mentem, Imi egy idő után mondta, hogy siessek csak, majd a célban találkozunk. A terep nehéz volt, mert az előttünk futók legyúrták, és már csak a sárba lehetett lépni.
6 km után kiszélesedett az út és már mindenki mehetett a saját tempójában, lehetett rendesen előzni. Innen begyújtottam a rakétákat, ami az 5 perces tempó volt ekkor még. A Cuha patakon 9-szer kellett átkelni, úgyhogy már a zokni és a cipő is vizes lett, meg a víz is hideg volt.
Azt gondoltam a nehezén már túl vagyunk, de akkor jött az utolsó 5 km. Ebben igazán egyenes nem is volt, fel-le, le és fel. Ami persze még nem lett volna probléma, de a szétgyúrt szántáson, erdőben, avaron semmit sem lehetett látni, érzékelni. Csapások, bokáig süllyedő sárban kellett megtenni 4 km-t. Lefelé 20-al korcsolyázva, fölfelé 3-al szenvedve haladtunk. Pulzusszám az egekben, adrenalin szint ugyanúgy. Estünk-keltünk ezen a szakaszon, igazából a célban mindenki úgy nézett ki, mint egy disznó (nem megbántva az állatot). De végre beérkeztünk Csesznekre a jó betonos útra, leráztuk a sarat a cipőről, aztán a maradék távnak is nekiindultunk. Vagy csak volna, mert eltévedtünk a kereszteződésnél, jobbra mentünk sajnos. Sokat mentünk meredeken felfelé mire szóltak, hogy ez nem a jó irány. Visszafordultunk kicsit mérgesen, de azzal a tudattal, hogy közel a cél. A vége szintén felfele végig, hosszan, nehezen, de boldogan értünk célba. Utána éremátvétel, meleg tea, kajálás következett, végre levehettük a vizes, átázott ruhákat.
Remélhetőleg a képeken is látszik a sok megpróbáltatás, amit átéltünk vasárnap. Boldogan hagytuk el Cseszneket, erre már az eső is rákezdett, mintha csak a Mi célba érkezésünkre várt volna. Valószínű ebben a szezonban már nem kell ilyen nehéz körülmények között futnunk, de az élmény megérte.

 

futonaptar BSI mozdulj velunk exterememan keszthely triatlon  kartyalogo

Spuri futobolt logo 500x500