2017.09.03.

Ketten vettek részt a klubból Podersdorfban, az Austria Triatlon féltávú versenyén. Két remek egyéni csúcs született, Seiwerth Anna és Farkas Imre is élete legjobb eredményét érte el féltávon. Farkas Imi szemszögéből a verseny:

Több alkalommal vettem már részt nézőként a sokunk által jól ismert versenyen, idén azonban, első alkalommal, versenyzőként érkeztem szombaton, korán reggel, a Fertő tó partjára. Kellemesen hűvös, igazi triatlonos idő fogadott, 16 C' volt a levegő és 20,6 C' a víz hőmérséklete. A képet egyedül az erős szél árnyalta, de a szabadtéri versenyzés már csak ilyen, nem lehet mindig minden optimális. Gyors bedepózás után szinte egyből a vízben találtam magam, a közel ezer versenyző között, az ikonikus világítótorony mellett.

Itt kezdődött számomra a fekete leves. A víz nagyon sekély volt, a belső bójáknál, a parttól 700 méterre sem ért még mellig sem, az erős szél felkavarta az iszapot, a kézfejem sem látszott bemelegítés közben a vízben. Kifejezetten nagy hullámok között rajtoltunk el. Úszásra nem éppen optimális körülmények között lökdöste, tolta, akadályozta egymást szinte végig ezer triatlonista az 1,9 km-en. Azt hiszem, a Fertő tó itt alkalmatlan komoly triatlonverseny úszószámának a megrendezésére.

Depózás után irány a kerékpáros pálya. 3 kör, összesen 90 km, számomra szokatlan, kiváló minőségű aszfalt kárpótolt az úszás nehézségeiért. Üdvözölve a versenyzőket, egyszerre a nap is előbújt a felhők közül. A kerekek halkan, finoman gördülnek, a napfény átmelegít, a szőlősorok között haladva hangos durranások üldözik el a seregélyeket s köszöntik a triatlonistákat. Ilyenkor jön el az a flow érzés, amitől ennyire lehet szeretni ezt a sportot.

A táv számomra viszonylag gyorsan elfogyott, s újabb depó után már a futópályán folytattam a versenyt. Párhuzamosan futva a tó partjával 2 kör, nézők, szurkolók, s a drukkoló csapattársaim - akiknek külön köszönöm, hogy miattam kijöttek -, sorfala között teljesítettem a 21 km-t. 5 óra 12 perccel, középtávon az eddigi legjobb időmmel értem be a célba, átvenni a finisher pólót, s a jól megérdemelt akoholmentes sört.

Dr. Farkas Imre: 1900m úszás:30:41 depó1:2:39 90km bringa:2:41:58 depó2:3:03 21,1km futás:1:53:42 összesen:5:12:05

Seiwerth Anna: 1900m úszás:31:37 depó1:2:23 90km bringa:2:54:26 depó2:2:19 21,1km futás:1:58:29 összesen:5:29:16

2017.08.29.

Két Strucc versenyző képviselte a klubbot a Rövidtávú Triatlon OB-n Budapesten, Retek Zoli és Printz Ákos. Ákos beszámolója a versenyről:

Izgatottan vágtam neki életem 2. triatlon versenyének, melyet Budapest történelmi belvárosában illetve Lupa-tóban rendeztek. Hajnali indulás és a korai depózás megadta az alaphangulatot a versenyhez és mivel az adrenalin is pörgette az agyamat így kávéra sem volt szükségem, hogy koncentrált maradjak. Hősök terén tényleg színvonalas környezetben kellett a futócuccokat elhelyezni majd következhetett a Lupa strand ahol a több száz bringa közé kellett beilleszteni a sajátomat. A szervezők jól informálták a versenyzőket megfelelő volt az infrastruktúra is bár az illemhelyiségek száma lehet volna több is. A verseny során több kategóriában indították el a majdnem ezer főre "felhízott" mezőnyt, volt profi, fiatal, női versenyző és a legnépesebb a 35+ amatőr kategória, amiben én is indultam. Az úszás 9:30 kor kezdődött a 24 fokos Lupa-tóban. Az úszás a szokásos módon nagy adok-kapokkal indult, én mindvégig az edzői (Palkovits Attila) utasítást szem előtt tartva egyenletes tempót tartva próbáltam haladni. Úgy gondoltam hogyha Kokóval együtt jövök ki a partra, akkor az egy jó eredmény. Sajnos többet vártam magamtól, de ez még is csak a 2. versenyem. A depózás után a bringámra pattantam és nagy lendülettel kezdtem meg a 40 km-t a helyenként hátszeles pályán. A szervezőknek itt adnék egy csillagos 5-t, hiszen a pálya a festői Budapest legszebb részein vezetett. A bringás múltamból azt gondoltam, na, majd itt ki adok mindent magamból és egy remek időeredményt tudok felmutatni. Hát sajnos csak közepesre sikeredett. A harmadik etap, vagyis a futás a Hősök terén lévő depóból indult és 3 darab 3,3km körrel zárult. A futás során éreztem, hogy a hőség és az előző két versenyszám elég sokat ki vett belőlem így űridőt nem vártam magamtól és kb. az lett, amit éreztem is 5perc/km. A célba érkezés során keveredtek bennem az érzések, éreztem, hogy ez nem az, amit vártam magamtól, viszont ha mindent összeadok, 2. versenyre nem volt rossz tőlem. A Hősök terén felállított versenyzői zónában mindent igényt kielégítő színvonalas szolgáltatás fogadott és versenyző társammal, Retek Zolival ott beszéltük meg élményeinket a BudapestMan-nal kapcsolatban… Folytatás következik még nagyobb lendülettel. Eredmények:

Úszás 1500m: 34:26

Depó1: 3:56

Bringa 40km: 1:09:13

Depó2: 1:41

Futás 10km: 50:46

Összesen: 2:40:01

Retek Zolit a versenyszabályzat megszegése miatt kizárták a versenyből.

2017.08.21

Kelemen Attila beszámolója a versenyről:

Egy teljesen új verseny mindig egy kicsit óvatossá teszi a triatlonistát, jó lesz nekem ott, mi merre hol mikor és sok hasonló kérdés merül fel az ember fejében. De itt nem volt ok az aggodalomra. A helyszín Tata, úszás az Öreg-tóban, bringa egy teljesen lezárt útvonalon, futás a tó mellett, minden optimális egy remek középtávú triatlon versenyhez. Bár mindhárom táv egy picit hosszabbra sikeredett, a szervezők osztályzata csillagos ötös! Jó versenyközpont, útvonalak, frissítés, depó, kordonok, útbaigazító táblák, útvonal biztosítás, stb. Minden a helyén, ügyes főszervező, lelkes polgármester és nagyon-nagyon jó staff személyzet. Ezt fontos volt ide leírni, mert nem mindig van ez így a magyar triatlonban.

Akkor a versenyről. Elég erős mezőnyt sikerült idecsábítani, élen a magyar ironman bajnokkal és sok neves versenyzővel. Kezdésként 1900 méter úszás az Öreg-tó, kellemesnek mondható 25,2 fokos vizében a közel másfél száz indulónak. Meglepően jó helyen, 23-ként vetődtem partra a férfi mezőnyben, kimondottan jól esett az úszás, ami nekem a leggyengébb számom a három közül. A bringára pattanva már elég meleg volt, nagyon figyelni kellett a frissítésre, de ezt a frissítés nevű sportágat én nagyon jól művelem, nem kellett aggódnom. Kemény 90km bringa volt, igazi mosonmagyaróvári szélviszonyok között, fújt rendesen és folyamatosan erősödött, de nálunk ez teljesen normál. Nem is okozott gondot, hét helyet előre araszolva a 16. voltam a bringa végén. A félmaratoni futás a tóparton nagy élmény volt, sok turista, gyönyörű környék, a futóútvonal oda-vissza keresztülvezetett a váron, és ezt mind a négy körben megtettük. 28 fokos párás meleg eléggé amortizálta a mezőnyt, de a triatlon már csak ilyen. Tizenegyedik helyen értem célba, további öt helyet előre lépve a futás alatt, ami a kategória bronzérmet ért.

Úszás: 38:36, Depó1: 2:22, Kerékpár: 2:35:03, Depó2: 1:52, Futás: 1:41:40, Összesen: 4:59:32

Hihetetlenül jó verseny került fel a triatlon térképére, öröm volt itt versenyezni, várjuk a folytatást jövőre.

2017.07.19.

Bögi Ati fiókjából előkerült egy négy hónapja rejtegetett beszámoló, egy márciusi félmaratonról:

2017.03.23-26 között rendezték meg ezt a futást a Balaton körül a BSI rendezésében Siófoki indulással, amit úgy hirdetnek, hogy 4 nap futás, barátság, buli és csoda. Két betétszáma van, a 2. napon Keszthely – Szigliget között a Spuri Öböl Félmaraton és a 3. napon Badacsonytomaj – Balatonfüred között a Maratonfüred. A félmaraton mániát gyűjtőknek a Vivicittá előtt ez is lehet a tavaszi versenyük. Mivel tavaly tavasszal futottam már Budapesten, idén úgy döntöttem, hogy itt futom le a tavaszi félmaratont. A Balaton és különösen ez a része amúgy is kedvencem minden szempontból. Tudtam, hogy ez nem olyan sík terep, mint Budapest, de hogy mit jelent az futás közben az majd kiderül. Keszthely sincs messzebb, mint Budapest, igaz az utazáshoz kicsit több idő kell. Egy hátránya azért van, hogy a félmaraton péntekre, munkanapra esik.

Közel 700-an vágtunk neki 11 órakor a futásnak, kb. 14 fokos, kissé felhős, de szeles időben. A verseny teljes távon, a balatoni bringakörúton zajlott. Zónánként 2 perces szünettel indítottak bennünket, hogy a keskeny aszfalton a tumultust elkerüljük. Eltévedni nem lehetett, sok volt a segítő és elég frissítőhely állt rendelkezésre.Közel 14 km-ig a Balaton partján futottunk. A nádas és a házak fogták a szelet, szinte semmit nem lehetett érezni belőle. Itt még szintkülönbség sem volt, jó tempót lehetet menni. A neheze, mint kiderült itt következett, mert itt kellett a golfpálya mellett felkapaszkodni a Becehegyre. Ez nem csak jelentős szintkülönbség volt, hanem a teljes északi szembeszelet is megkaptuk. Felérve a 71-es út mellé sem simult ki a táj, hullámzott, mint a Balaton, ami azért nekem szokatlan volt. Éreztem, hogy itt már lassabban haladok, mint a mezőny elején, de hát ez egy ilyen hely. A szél is erős volt, de legalább nem lett sokkal melegebb. A feketelevest a rendezők a végére tartogatták, hiszen a cél a szigligeti vár alatti parkolóban volt. Aki járt már ott tudja milyen meredek kaptató vezet fel oda. Itt már sokan belesétáltak vagy alig haladtak. Nekem is csak egy cél lebegett a szemem előtt, hogy valahogy felérjek és a tervezett 2 órás időm meglegyen. Biztató volt, hogy a szpíkert már folyamatosan hallani lehetett és mindenkit biztatott, hogy a nettó idő még 2 órán belül van.

A terv meglett. Igaz csak 1:59:28-al végeztem, de ennek ellenére nagyon tetszett ez a futás. Kicsit más, mint egy budapesti, a táj meg szintkülönbségek miatt, de jövőre megint ide fogok jönni. Ez mégis csak a BALATON!

2017.07.17.

Beszámoló Domonkos Petyától:

Első ízben vettem részt a Rábapatonai futóversenyen és a Strucc Futóklub színeiben is egyedül érkeztem a versenyre. A táv mindösszesen 16 km, és volt még 5 és egy 2 km is, de én a hosszabbikra neveztem. Nem nagyon néztem a versenykiírást és közben arról is elfeledkeztem, hogy a 95%-a versenynek egy kavicsos töltésen fog haladni ami brutálisan megnehezítette a versenyt, plusz a szél elég erős volt és szinte végig úgy éreztem, hogy mindig szemből fújt, viszont a hőmérsékletre nem lehetett panasz, kb. 22 fokban futottunk. Végig elég egyenletes tempót tudtam menni, úgy hogy a nehézségek ellenére sikerült az abszolút 2. helyre beérkeznem. Kifogástalan szervezésben volt részünk, a falunappal egybe kötött versenyen, a végén pedig nem maradhatott el a nagyon finom sült keszeg és a vaddisznó pörkölt lakoma sem, amit a helyiek nagy profizmussal készítettek mindnyájunknak. Egy szónak is száz a vége, jövőre is szeretnék részt venni ezen a nagyon jó hangulatú és szervezésű versenyen, remélem nagyon sok struccos futó társsal együtt, és szeretném megköszöni Patonai Gábor futó barátomnak a sok figyelmességet, amit kaptunk tőle a verseny egésze alatt.
Domonkos Péter: abszolút 2. hely 1:02:46

2017. 07. 12.

A Futóklubból hárman vettünk részt az elmúlt hétvégén Frankfurtban Európa legrangosabb hosszútávú triatlon versenyén, az Ironman Európa Bajnokságon, Németországban. Már csütörtökön megérkeztünk a helyszínre, vasárnap van a verseny, azt gondoltuk így lesz idő mindenre. Hát nem igazán volt. Folyamatosan pörögtünk, regisztráció, átmozgató edzések, pályabejárás, egyéb programok. Itt minden tovább tartott a normálnál, a két külön depó tovább nehezítette a helyzetet, Frankfurt belvárosában, nem lehet közlekedni, parkolni, eljutni egyik helyről a másikra, vagy egy pizzériát találni, idő, idő, sok idő. A kelleténél kicsit fáradtabban álltunk ott a vasárnap reggeli rajtnál.

És akkor a versenyről:

Bővebben: Ironman European Championship, Frankfurt, Germany 2017.07.09.

2017.07.11.

Az elmúlt hétvégén két fontos triatlon versenyen is képviseltette magét a Strucc Futóklub.

Július 8-n szombaton már 33. alkalommal rendezték meg a Vasi Vasembert, Magyarország legrégebbi olimpiai távú triatlon versenyét. Az 1500 m úszást a Csónakázó-tóban kellett teljesíteni, a fiúk 11-kor, a lányok 11:30-kor rajtoltak, és neoprént nem használhattunk, mert már a bedepózáskor nagyon meleg volt. Az úszás után a környék falvain és dombjain keresztül tekertük le a 40 km-es bicikli távot, összesen kb. 240 m szintemelkedéssel. Sokáig forró szembeszél volt, de az utolsó 8-10 km-en szerencsére megfordult és könnyebb volt begurulni a városba, és egy gyors depózás után kezdhettük a futást a Csónakázó-tó körül.
Összesen 4x2,5 km-t tettünk meg a 33 fokban, minden körben kétszer volt frissítés - mindenki locsolta a fejét, ruháját, sapkáját, hiszen a legnagyobb melegben futottunk. Mind a négy Strucc remekül versenyzett, Seiwerth Anna fantasztikus produkciója kategória bronzérmet ért, Printz Ákos pedig élete első triatlon versenyét teljesítette. Strucc eredmények:

2017.06.27.

Az idei évben hiába volt egy hónappal előbb a verseny, ugyanaz a rekkenő hőség fogadta a futókat a rajtnál. A Strucc Futóklub mind a 7 futója remekül helytállt a 175 célba érkezőt jegyző versenyen, Takács Laci egészen az abszolút dobogó második fokáig futott, az ő beszámolója:

A nyár talán legnehezebb megyei futóversenye, mert itt szinte mindig meleg van, ugyanakkor hajlamosak a futók úgy kezelni, mintha félmaratonon indulnának. Pedig ennek a versenynek meg kell adni azt a tiszteletet, ahogy a hegymászók tekintenek a magas hegyekre. Ezt tapasztalatból mondom, mert volt olyan év, hogy elkövettem néhány hibát és ez nagyon megbosszulta magát. De idén minden simán ment. Köszönhető ez annak, hogy már az előző napon sok vizet ittam és így tettem a verseny előtt is. A másik pedig a tempó megválasztása, amit sikerült jól belőni.

A 10:00 órás rajtnál már kellően meleg volt, felhő egy darab sem. Hűsítő csak a gyenge szembeszél volt és az út során a nyolc frissítőpont. Egy pohár víz a fejre, egyet pedig meginni. Ezzel a recepttel egész jól el lehetett jutni a következő víz vételi pontig. A mezőny gyorsan szétszakadt és beértem azokat, akik a kelleténél gyorsabban kezdtek. Kivételesen az utolsó (Hédervár – Lipót) szakasz is majdhogynem élvezhető volt. Az igazi gyönyört a strand bejárata, a célkapu látványa jelentette. És a terülj asztalkám, amivel a szervezők minden évben kedveskednek. Most is kaptunk sárgabarackot, cseresznyét, dinnyét, banánt és egyéb energia utánpótlást. Strucc eredmények:

2017.06.23.

Bögi Attila beszámolója:

2017.06.11-én rendezték meg ezt a futást a BSI rendezésében. A félmaratont futóknak és a félmaraton mániára törőknek ez az egyetlen nyári versenyük. A Városligetben van egy 7032 m-es pálya kijelölve, amelyen 3 kört kell teljesíteni elég sok fordítóval. A szurkolók és a kísérők szeretik ezt a pályát hiszen legalább 3x, de ha valaki ügyes ennél többször is láthatja futás közben az ismerősét. Idén a tavalyihoz képest előbbre hozták a rajtot, 10 óra helyett 8 órára. A felutazást tekintve ez hátrány, viszont két előnye is lett ennek. Előny hogy kicsit hűvösebb időben lehetett futni és szerencsére leválasztották az egyéni futókról a csapatokat, váltókat. Így nem fordult elő az a kellemetlen helyzet hogy minden körben, mire szétszakadt már a mezőny, újabb több száz friss futó lepi el újra a mezőnyt. Vasárnap korán reggel egyébként alig van forgalom, a negyed hatos indulás is elég hogy időben odaérjen az ember és találjon parkolót.

2300-an kezdtük el a szokásos zónabeosztásban a futást, kb. 23 fokos melegben. A napos részeken a betonon ez azért jóval többnek érződött. A pálya kijelölése, és a frissítés a BSI-re jellemző szervezéssel tökéletes volt. Még frissítő kaput is állítottak, ahol spriccelő víz alatt lehetett átfutni, és ez kifejezetten jól esett. Két biciklis ápoló körözött a mezőnnyel, tehát a szervezők mindenre gondoltak. Három, szinte azonos tempójú kört futottam. Két frissítéssel megoldottam a folyadék hiányt, így jött ki az 1:51:38-as időeredményem. Ez a tavalyi 2:00:23 után jó, bár azt a bő 1 percet így utólag azért sajnálom. Még keresem hol aludtam be, de valószínű ezt a frissítések miatt szedtem össze. Iramfutók itt nincsenek, csak a saját pulzusmérőmre tudtam figyelni. Nyílván egy ilyen pályán nem lehet csúcsot futni de évszakos futásnak jó volt. A póló és a befutóérem amit adnak kifejezetten tetszetős. Sok volt a szurkoló, voltak zenészek, a műsorvezető pedig hozta a szokásos humoros formáját, akit a pálya szinte minden részén hallani lehetett. Szóval egy jó hangulatú futóverseny, amit minden hasonlóan amatőr futónak csak ajánlani tudok!

2017.06.21.

Vincze Csabi beszámolója:

Idén 3. alkalommal rendezték meg a Sopron Trail nevű terepfutóversenyt és én versenyről 2 héttel előtte értesültem azután úgy döntöttem nevezek rá, hogy kipróbáljam magam egy terepfutáson is. 5 táv közül választhattak a versenyzők: 25,9 km 800 méter szintkülönbséggel, 10,7 km 370 méter szinttel, 5,9 km 200 méter szinttel, 1500 méter 60 méter szinttel és a gyerekek számára 500 méteres táv állt a rendelkezésre. Mivel a 25,9 km-es távot első ilyen versenyként túl keménynek találtam ezért a 10,7 km -t választottam. Az időmérés a dugókás - chipes módszerrel történt. Mivel még soha sem indultam ilyen versenyen, ezért nem volt különösebb célkitűzésem. Az elmúlt 2 év verseny időeredményeit böngésztem és már abból következtettem, hogy ez jóval nehezebb lesz, mint egy átlagos utcai futás. A verseny érdekessége az volt, hogy 2 ultrafutó már szombat este 10-kor megkezdte a futást és 4 kört tettek meg a 25,9 km-es pályán. Ez emberfeletti teljesítmény! 

Bővebben: Sopron Trail terepfutó verseny 2017.06.18.