2018.07.15.

Az UTT-111 az Ultrabalaton kistesója, Struccok még nem képviseltették magukat itt. Idén Seiwerth Anna szervezett egy csajos bulit a versenyre:

Két barátnőmmel beneveztünk az Ultra Tisza-tó-ra, ami nagyon jó bulinak ígérkezett, mert a tavalyi UB életem eddigi legjobb futóélménye. A szervezők ugyanolyan jó munkát végeztek, a szisztéma is ismerős volt már tavaly után: szakaszokra osztottuk a 111 km-t: Anna 43,3 km, Kata 31,8 km és Zsófi 35,9 km. Összesen 4x futott mindenki, minden futásunk között volt 1-2 óra pihenő, de ez pont arra kellett, hogy az egyik váltópontról a másikhoz átérjünk. 07:50-kor rajtoltam, akkor még frissen, de iszonyú meleg volt a reggeli órákban is, és az első 3 km-en már azon gondolkodtam, hogy még van 11 km ebből a szakaszból és plusz három szakasz, 9-9-10,9 km... és akkor sokáig azon töprengtem, hogy normálisak vagyunk-e, hogy ilyen melegben, egy árnyék nélküli töltésen futunk 111 km-t összesen hárman. Aztán valahogy jött a váltópont, a chipet odaadtam Zsófinak, beszálltunk az autóba és mentünk is tovább…. és végig ebben a rendszerben telt el a nap, összesen 11 óra 22percen keresztül.  
Az elején nagyon üres volt a pálya, hiszen öt percenként rajtoltak a csapatok, de aztán a délutánra szépen megteltek a váltópontok és a pályán is több futó küzdött az elemekkel. Ennek ellenére végig furcsa, magányos futásaink voltak, síkon, tűző napsütésben, így sok időnk volt ‘magunkkal lenni’ és gyönyörködni a Tisza-tóban. Ez a futás nem csak fizikailag, hanem mentálisan is igazán kivett mindhármunkból, az utolsó szakaszokon a lassuló tempónk is jelezte, hogy ez egy kemény nap volt. A befutóra odaértünk mindhárman, így együtt tudtunk lezárni az elején teljesíthetetlennek gondolt távot. 
Büszke vagyok a Lányokra, és köszönöm, hogy egymást támogatva 5. helyezést értünk el a 14 3 fős női csapatból. #sohatöbbetjövőre :) 
(Kelatinak külön köszönet a frissítési tippekért, anélkül nem biztos, hogy így bírtam volna)

2018.07.09.

A magyar triatlonsport legendás versenyét rendezték a hétvégén a 34. Vasi Vasembert, most is Struccokkal, ami idén újra rövidtávú OB is volt (1,5km úszás, 38km bringa, 10km futás). Szerencsére a hőség a tavalyihoz képest nem volt nagy, viszont a szél nem kímélt minket. Már depózáskor mozgatta szépen a bicikliket, és a tó felszíne sem volt sima, tehát a természet elemeivel is újfent meg kellett küzdenünk a verseny során. De a triathlon már csak ilyen. Seiwerth Annának nem volt zökkenőmentes a versenye:

A szokásos 2 körös úszás és a depózás után (szinte) mindegyikünk elindult a 40 km-es bringakörre. A triatlonosoknak 2 rémálma van verseny közben: a rossz frissítés (problémák a hassal) és a defekt. Nem tudom, hogyan sikerült összeszedni, de ahogy kigurultam a depóból, egy teljesen lapos első kerékre sikerült szert tennem, amit ott egyből megjavítottam, de kaptam azért segítséget is. Innen lelkileg visszajönni és felpörögni a maradék 2-2,5 órára már annyira nem volt könnyű. A fiúk már javában tekertek, amikor a lányok kijöttek a vízből (mert előttünk rajtoltak fel órával), de a defekt miatt a jó úszás ellenére is mindenki elhúzott előttem, tehát 40 km-t  magányosan szembeszéllel küzdöttem végig, attól rettegve, hogy ismét defektet kapok. Mire beértem a bringáról, Palkovits mester épp célbaért, amikor elkezdtem a 4x2,5 km-es futást, és a többiek is az utolsó körüket fejezték be. Szinte teljesen üres pályán futottam az utolsó egy órát, ami nagyon lassan ment, mert ennél sokkal jobban szoktam futni, és emiatt egy kicsit szomorú is vagyok, de a lényeg, hogy nem álltam meg, beértem és nem adtam fel. A fiúk csodálatos időt mentek mindannyian, újabb edzőverseny épült be izmainkba. Folyt köv :) 

2018.06.25.

Kelemen Attila járt a somogyi dombokon.

Nem csak a neve extrém, a pálya is, talán még soha nem rendeztek ilyen nehéz féltávú triatlon versenyt Magyarországon, mint most Kaposváron, Péter Attila valamelyik rémálma szülte ezt az útvonalat. A kerékpár eddig is nehéz volt, 90km 1100m szint, de most hozzárakott egy 200m szintet tartalmazó félmaratoni futópályát is, vízszintessel csak a Desedában való 1900 méteres úszás során találkoztunk.

Az elmúlt napok hűvösebb időjárása miatt lehűlt a tó, neoprénben lehetett úszni, a 192 indulónak. Egész nap nem volt meleg, a végén sem volt 22-23 foknál több, csak a szél volt elég erős, ami a kerékpár és futópályán nem könnyítette meg a dolgomat. Az útminőség elég pocsék, igazi magyar útviszonyok uralkodnak erre. Sok nehéz emelkedő, benne 10 százalékos is. A futópálya még kegyetlenebb volt. Csak rövid, 50-200m emelkedők, lejtők váltakozva, ilyen rövid fartlekeket kellett futni, és ez nagyon amortizál.

Kiváló edzőverseny volt ez is, végül a 15. helyen értem célba. Sokkal jobban mozogtam, mint két hete a keszthelyi féltávon, a nehezebb pálya ellenére is gyorsabb voltam. A sok legókocka, ami Keszthelyen még eléggé szét volt szórva, most sokkal rendezettebb volt, július végére, helyére fog kerülni mind.

2018.06.20.

Takács Laci írása:

A Strucc Futóklubból minden eddiginél többen indultunk, egyéniben 11-en álltunk rajthoz, de emellett még 5 háromfős váltóban is érdkeltek voltunk. A verseny teljes létszáma a tavalyi évhez hasonlóan alakult, 186 egyéni célba érkezővel és 80 háromfős váltóval.

Ez a verseny általában komoly kihívás a futóknak, mert a félmaraton feletti részre is tartalékolni kell, másrészt pedig elég meleg szokott ilyenkor lenni. Persze a jól megválasztott tempóval és frissítéssel azért túl lehet élni. Erre próbáltam maximálisan odafigyelni, hogy akárcsak tavaly, most is jól menjen a futás elejétől a végéig. A győri versenyközpontban kifogástalan volt a szervezés, minden a helyén, és a 24 C körüli hőmérséklet is barátságosnak mondható. Ezúttal szerencsém volt, hogy már az elején összeálltam egy futóval, akivel végig egyforma tempót mentünk. Kölcsönösen odafigyeltünk egymásra, ami nagy segítség a magányos futáshoz képest.

A frissítőpontok sűrűsége elegendő volt (nekem legalábbis), a kilométerek is viszonylag gyorsan fogytak. Már az első 10 km-nél éreztem, hogy jól megy a futás (38:04) és akár PB-vel érhetek célba. Ezután is könnyedén esett, bár a Hédervár utáni 3,5 km-es utolsó szakasztól kicsit féltem. Futótársam (Németh Gábor) is jó formában volt, így továbbra is együtt mentünk. Csupán a cél előtti kb. 600m szólt a helyezés eldöntéséről, itt szakadtam le tőle. A legvégén aztán 2 mp-re csökkent az előnye, ezzel ő másodikként, én pedig harmadikként értem célba, három perccel megjavítva az eddigi legjobb eredményemet. A lipóti célban mindig nagyra értékelem a terülj asztalkámot, ahol a szervezők bőséges enni-innivalóval látják el a futókat. Tartsák meg ezt a jó szokásukat!

2018.06.12.

Bögi Ati írása:

2018.06.10-én rendezte meg a BSI az egyetlen nyári futását. A félmaraton mánia éremre gyűjtőknek ez az egyetlen választásuk van erre az évszakra. Így hát erre mentem el. Különösebb tervem nem volt, csak hogy egy 2 óra körüli idővel biztosan célba érjek, mivel nagy meleget jósoltak. A Városligetből az EXPO területére került a verseny, ami szerintem egy sokkal rosszabb helyszín. Itt is 7032 m-es pálya lett kijelölve, amelyen 3 kört kellett teljesíteni még több kanyarral és fordítóval, mint ami a ligetben szokott lenni. Ráadásul alig van árnyékos rész, végig süti a nap a futókat. Az egyetlen hosszú szakasz egy alattomos emelkedő kint az úttesten, igaz visszafelé ugyanennyit lejt, itt lehetett egy kicsit belehúzni.

8.30-kor rajtolt el a mezőny első fele kb. 1500 futóval, amelyből 1308-an kerültek fel az eredménylistára. Idén beiktattak egy 15.30-as délutáni futamot is. Már reggel is 23 fokos, párás volt a levegő, ami délelőtt 27-28 fokig emelkedett. Néha jött egy kis felhő, ami azért enyhítette a hőséget. Nem volt kellemes ezen a kanyargós pályán ilyen melegben körözni. Az útvonal kijelölése és a frissítés a BSI-re jellemzőn tökéletes volt. Szinte 3-4 km-ként volt frissítőpont minden szokásos itallal és falatkával.

Három, egyenletesen lassuló kört futottam. 17-18 km-nél volt egy kis holtpont az nagyon nem esett jól. Ez az idő nekem abszolút nem fekszik, de egy 2:02-es idővel kipipáltam a nyári félmaratont az éremért. Egész mezőny lassú volt, mert ez az idő az abszolút 412., korosztályomban a 24. helyet jelentette. Akivel beszéltem mindenki alulmúlta magát az idő és a pálya vonalvezetése miatt. De ahogy Kelati szokta mondani ez egy szabadtéri sport, itt bármire fel kell készülni. Ha jövőre is itt lesz a verseny nem biztos, hogy még egyszer bevállalom, abszolút nem tetszett. A Városligeti egy sokkal jobb hangulatú futóverseny volt, csak remélem, hogy az új helyszín csak ideiglenes megoldás volt az építkezések miatt!

2018.06.10.

Ma Magyarországon a legjobb triatlon verseny a Keszthely Triatlon, a topnumeroegy. Mi is nagyon kedveljük, és féltávon ennek megfelelően kilencen képviseltük a Strucc színeket. Eddig sem volt könnyű a pálya, de a szervezők még tovább nehezítettek rajta, már közel 1000 méter szint van a bringapályán, vizszintes résszel nem igazán találkozni. Van egy sajátossága is a versenynek, az eső, itt mindig esik, elötte, közben, utána. 

A verseny előtti este egy nagy vihar szétbontotta a versenyközpontot, amit a szervezők éjjel újraépítettek és reggel indulhatott a buli. Reggel depózás, de volt egy kis bökkenő, másodfokú viharjelzés volt érvényben, elvileg nem szabad a Balatonba menni, úszunk, vagy duatlon lesz. Triatlonistáknak szabadott, azt mondták, azok tudnak úszni. Reggel nyolckor 980 versenyző vetette magát a habokba, a víz 25,6 fok volt, neoprén tiltva, hullám hullám hátán, volt küzdés az elemekkel. Egy módosított pályán úsztunk, közel a parthoz, 500 méternél jobban nem távolodhattunk el tőle. Jött a 90 kili bringa, domb, meg domb, meg domb. A szintrajz úgy nézett ki, mintha egy halom pupútevét sorbaállítottak volna. Közben jött az eső, mert ezen a versenyen az jár mindenkinek, nem igazán bánta senki, amikor visszaért a központba és leszállhatott a kerékpárról. Azután egy félmarcsi futrinka, borult, de nagyon párás időben, A partról fel a kastélyig, majd a fullasztó kastélyparkban egykis túra, azután vissza a partra, mindezt négyszer. A változatosság kedvéért újra jött egy nagyobb zuhé. Ennél már csak egy lehetett volna rosszabb, ha a futásra kisűt a nap, akkor ötször ennyit fordult volna a mentő. 

Hát megközdöttünk mindennel, a pályával, az időjárással, a körülményekkel. A tavalyi győztes idő 15 perccel volt jobb, hatan mentek négy órán belül, idén senki. A triatlon egy szabadtéri sportág, most ezt kaptuk, versenyeztünk már ennél jobb és rosszabb körülmények között is. Kilenc befutóérem a nyakunkban, este már csak röhögtünk, igazából saját magunkon. Ez így volt jó, ahogy volt, ettől csak erősebbek lettünk. Jövőre újra jövünk.

2018.06.06.

Takács Laci ezúttal a Kékes Csúcsfutáson brillírozott:

Két éve vettem részt először a versenyen, akkori ígértemhez híven most ismét rajthoz álltam. Azért korántsem indult simán, mert néhány nappal a verseny előtt bekaptam egy komolyabb megfázást. Szerdán még lázas voltam, de bíztam benne, hogy szombatra valahogy rendbe jövök. Első alkalommal még igencsak tartottam a 11,6 km-re jutó 671 m-es emelkedőtől. Most viszont már teljes nyugalommal vártam a rajtot, gondolatban felidézve a pálya szakaszait. Ennek a nyugalomnak sajnos volt egy másik oka is, ugyanis nem sikerült teljesen kilábalni a légúti betegségből, így nem számítottam nagy eredményre.

A borult idő 22 C° körüli hőmérséklettel nekem ideális volt. Az első 8 km emelkedése még enyhének mondható, de azért itt is figyelni kellett a tempó megválasztására. Az igazán kemény szakasz innentől – vagyis Mátraházától – kezdődött, ugyanis az utolsó 3,6 km annyit emelkedett, mint az előző 8 km. A levegővétel most sokkal nehezebben ment az előző versenyhez képest, de a 10 km-es részidő ennek ellenére egészen jól alakult (46:25). Bevallom, itt már vártam a végét… Aztán jött a sípálya utolsó száz métere (fotó), ahol már többet kellett felfelé menni, mint előre. Az 55:20-as eredménnyel teljesen elégedett voltam, mely az abszolút 14. helyet jelentette a kb. 1800 fős mezőnyben. Tulajdonképpen még javítottam is 2 mp-et a 2016-os időmön.

Idén is megtoldottam kétnapos családi programmal a versenyt. Szokás szerint még két reggelt azzal nyitottam, hogy Mátraházától felfutottam Kékestetőre. Hatalmas élmény volt reggel 6-kor egyedül lenni az ország legmagasabb pontján!

2018.06.01.

Az Ötpróba idei legnagyobb eseménye a június 16-i Mozgás Éjszakája lesz, Budapesten, a Műegyetem rakparton. A szervezők nagy szeretettel várnak minden mozogni vágyót. 

2018.05.29.

Indul a triatlon szezon a Struccok számára, mindjárt egy rangos Európai versennyel. Printz Ákos első féltávú (1900m úszás, 90km bringa, 21km futás) triatlon versenyét teljesítette Ausztriában.

Tavaly amikor belekóstoltam a triatlonozás világába elhatároztam, hogy egy komoly versenyen el fogok indulni. A helyszínválasztás az ausztriai St.Pöltenre esett, hiszen a rokonságom egyik fele a közelben él, így az ő segítségükre biztosan számíthattam. Az ember úgy gondolná, hogy ez egy egyéni sport, hát a versenyre való felkészülés során megtapasztaltam, hogy ez nem így van. Sok apró dolog kell hozzá, hogy sikerüljön leküzdeni ezt az extrém kihívást. Külön szeretném megköszönni Nándinak, hogy biztosította számomra a neoprén ruhát, továbbá Attilának, hogy sikerült az úszásban fejlődnöm, illetve Kelemen Attilának és Annának, hogy hasznos tanácsokkal láttak el.

A verseny az Ironman brand égisze alatt került megrendezésre, ez tapasztalatom alapján mondhatom, hogy tökéletes és abszolút professzionális. A regisztráció a depozás és a verseny alatti frissítés is maximálisan világklasszis volt. A verseny napjára közel 30 fokot jósoltak, ez reggel még a tóba való beleugrás során nem érződött, maximum az izgalomtól izzadtam egy kicsit, hiszen a közel 2000 fős mezőny látványa engem is sokkolt. Az úszástól féltem a legjobban, hiszen mondhatni az egy lukas számom, de utólag elmondható ezt élveztem a legjobban. A kicsit több mint 40 perces fürdőzés után, jöhetett a bringa. Gondoltam ezzel nem lesz gond, de ez nem bringa verseny hanem triatlon és itt nincs szélárnyék, itt nem lehet pihenni. A hőség és dimbes-dombos táj tartogatott meglepetéseket számomra és az általam megálmodott 3 órás időt nem is tudtam tartani és pár percet a otthagytam. A futás a legerősebb számom, hiszen a Strucc Futóklubbal és egyéniben is számos versenyen jó eredményeket értem el. A képlet sajnos megdőlt, hiszen közel 4 órás sportolást követően egy 1 óra 30 perces félmaraton elérhetetlennek tűnt. A nagy meleg és a nem megfelelő frissítés miatt egy szolid futást követően közel 6 órás küzdelem után sikerült célba érnem. Összességében elmondható, hogy elsőre összejött, amit megálmodtam.

Nem felejtem el ezt a versenyt, hiszen rengeteg pozitív élményt adott, előrevetítette jövőbeli céljaimat és még jobban meggyőzött arról, hogy igen is van keresnivalóm a triatlon világában. Köszönöm mindenkinek, aki bízott bennem és támogat utamon. Folyt köv…