egyszazalek

 

varoscimer

 

motherson 3

 

nolato

 

Amonstone hzak log

 

pannowork uj

 

lajtaszig honlap 

teka uj

 

lajtamag 1

 

fortop kicsi

 

ufmlogo2

 

chio

mofem kicsi

 

wb jpg  

 

high5

 proba

 

superinfo

 

14_agnitiming_logo

 

 

2019.12.25.

Folytatva a hagyományokat idén is futással búcsúztatjuk az évet. Szeretettel várunk minden futni vágyót az év utolsó napján délelőtt 10:30-kor. Ahogy tavaly is a Szilveszteri Futás helyszíne az UFM Aréna. Továbbra sem verseny, hanem egy kis beszélgetős örömfutás. Tempó nem számít, mindenki olyan sebességgel fut és annyit, amennyit akar. Az útvonalról készítettünk egy térképet, ami 2,5 km oda, majd vissza ugyanannyi, de lehet többet és kevesebbet is futni. A futás végén mindenki pogácsára és meleg teára a vendégünk.

szilveszter1

2019.11.19.

A hétvége másik Strucc eseményén hárman jártak, Csapó Andris értékelése:

Egy előre nem tervezett versenyen jártunk vasárnap. Domonkos Petya, Szentesi Nándi és jómagam úgy gondoltuk, hogy próbára tesszük magunkat Bécsben az Ernst Happel Stadion szomszédságában. Egy bécsi futóklub az esemény főszervezője, akik évente 10 futóversenyt rendeznek mindenféle távon a maratonig bezárólag. A pálya adja magát, mert a Práter forgalomtól elzárt tradicionális 7 kilométeres aszfaltcsíkján szállhatunk harcba önmagunkkal és az áhított célidővel.

leo1   leo2   leo3

Az idei fő futóeseménynek legtöbben az október végi Ljubljana Maratont választottuk a futóklubból, ami nekem életem legnehezebb versenye lett. Akkor úgy éreztem magam, mintha beigazolódna Churchill jóslata, miszerint "Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!". Nem értettem, hogy miért nem megy és nem esik jól a futás, pedig a legjobb formában érkeztem a szlovén fővárosba. 15 fokkal melegebb volt, mint ami számomra ideális, de ez sem indokolta a magas pulzust és enerváltságot. Azt gondoltam, hogy egyszerűen csak felfalt a meleg és a nap. De attól még egy lassabb tempóban lehetett volna haladni a cél felé… Viszont féltáv után már nem is nevezném futásnak a produkciómat, mert 21 km-en keresztül csak vonszoltam magam és nem lendültem át a holtponton, futás-séta kombinációban teljesítettem a maradék félmaratont.

2019.11.18.

Takács Laci tollából: ezen a versenyen egyedül indultam a Strucc Futóklubból, én is csak azért, mert meghívót kaptam a Wizzair félmaraton korosztályos eredményhirdetésére és ezzel együtt a futóversenyre is. A szezonvégeztével már kellően elfáradtam és a pihenőidőszak miatt nem számíthattam komolyabb futásra. Néhány alkalommal már rajthoz álltam ezen a versenyen, de ilyen ideális futóidőben még nem volt részem novemberben. 12-14 fok napsütéssel, amit már majdnem melegnek éreztem. A félmaraton rajtja előtt olyan klasszisok léptek az emelvényre, mint: Monspart Sarolta, Maráz Zsuzsi, Bogár János, Bódis Tamás. Így a fiatalok is megismerhették e fantasztikus teljesítményt nyújtott embereket.

Az inspiráció így számomra is ott volt, talán egy kicsit gyorsabban is kezdtem emiatt. Két körös volt a verseny, majdnem teljesen azonos útvonalon. A Balaton part mentén sokkal jobb minőségű lett a térkövezés, így a teljesen sík pálya kifejezetten jól futható lett. Az első kör egészen jól sikerült, a másodiknál azonban már jobban kijött a maraton utáni fáradtság és kicsit lassultam. Kiadva magamból a pillanatnyi maximumot, 1:21:10 –es idővel értem célba. De sokkal inkább az utána következő Wizzair félmaraton/ Spar maraton korosztályos eredményhirdetése tette a napot emlékezetessé. Az, hogy teljesen megtelt a Hotel Magistern különterme és hogy a díjakat az előbb említett sportolók adták át. Nekem Maráz Zsuzsi akasztotta nyakamba az érmet, – közben váltottunk néhány szót – majd egy kézfogás Bogár Janival. Aznap számomra ez többet jelentett mindennél. Ahogy nőttek az évek a korosztályoknál, annál nagyobb tapsot kaptak a dobogóra fiatalok módjára fellépő szeniorfutók. Azért 75 évesen 1:56-os félmaratont futni nem semmi! Kell ennél több motiváció?

siofok1

2019.10.30.

Öt maraton és egy félmaraton a struccok mérlege Ljubljanában egy szuper hétvégén. Eredmények: Maraton: Takács László 2:52:03, Domonkos Péter 2:52:07, Kelemen István 3:16:26, Printz Ákos 3:23:19, Csapó András 3:49:18, Félmaraton: Vincze Csaba 1:32:27. Remek egyéni csúcsot futó Domonkos Petya beszámolója:

Azzal kezdeném, hogy a tavaly tervezett Frankfurt maratonomat elbuktam a májusi térdműtétem miatt. Aztán idén az UB-ra már egész jól sikerült felkészülnöm (110 kilit futottam 9,5 óra alatt). Tehát adott volt a kérdés, hogy hova menjünk ősszel maratont futni. Valaki a struccból bedobta, hogy Szlovéniába, egészen pontosan Ljubljanába kellene mennünk, mert nagyon sík és jól futható a pálya, pláne, hogy október végén van a verseny, így elvileg egy jó hőmérséklet is adott lehet. Megkezdtem a felkészülést, és mivel az állóképességem már meg volt a balatoni ultra után, csak gyorsulnom kellett. Idén előbb kezdtem a 30 kilis vagy az a fölötti  edzéseket, amiket egyébként 3-szor szoktam megjátszani a maratonok előtt, de idén ez 5 vagy 6 lett és az utolsó kettő már 2 órán belüli volt. Mindenképpen egy 2:50-en belüli időt szerettem volna megfutni a versenyen, ahhoz pedig bírni kell a 4 perces tempót 42,195 km keresztül. Eljött aztán a várva várt versenyhétvége, mert ugye pörög az idő mint a japán motorok. A Strucc futóklubból heten indultunk, mint a gonoszok. Nagyon kellemes kiránduló idő fogadott minket Szlovéniában és sajnos az előrejelzés sem kecsegtetett semmi pozitívummal (20-25 fok). Persze, ha a Trigláv (2700m) megmászását terveztük volna, akkor ahhoz tökéletes lett volna, de mi futni jöttünk. Miután elfoglaltuk a szobákat, indultunk a rajtszámokért és a tésztapartira. Minden nagyon flottul volt leszervezve, könnyedén, percek alatt megkaptuk a rajtcsomagot, aztán megettük a tésztát ezzel feltöltve a szénhidrátraktárakat. Profi szervezés, profi kiszolgálás. Este 8 fele még elmentünk egy kis pizzázásra a srácokkal, meg egy kicsit bejárni a pálya azon részét  ahonnan indultunk és hová érkeztünk, hogy mégis tudjuk mi a helyzet. A város egyébként gyönyörű, tiszta és baromi kedvesek az emberek. A hotelban végre a kényelmes ágyunk fogadott és egy brutál jót aludtunk, szerintem, még egy maraton előtt sem aludtam ilyen jót. Aztán mindenki jól bereggelizett és indultunk a rajthelyre. Az óra átállítás kicsit megzavart minket, mert az amúgy is későn kezdődő rajtra (10:30) még egy órát rádobott. Emiatt  olyan laza 20 fokban kezdtük el a versenyt, amit ugye nem mondhatunk optimális futóidőnek. Egy nagyon szűk utcából indultunk, így a helyezkedés a tolongás miatt abszolút lehetetlen volt, de kb. 1 km után felvettem a 4 perces tempót és belecsaptam a ’lecsóba’. A frissítés bámulatos és all inclusive volt, mindennel készültek, ami segíthette a futásunkat (sós víz, gélek, red bull, banán, mandarin, tea, fehérjeszeletek). A pálya első 21 km-e nagyon szép részeken vitte a futókat, viszont a 15. kili után rá kellett jönnöm, hogy valaki baromira benézte ennek a versenynek a szintemelkedését, mert itt aztán volt annyi, mint égen a csillag. A legdurvább, amikor a 30. kilinél körülbelül 1,5 km-t futottunk csak fel, akkor éreztem, hogy 23-25 fokban, ennyi szinttel teletűzdelt pályán, el kell engednem a 2:50 belüli nagy álmomat, és csak az egyéni csúcsra koncentrálni. Egyre inkább úgy láttam, hogy gyorsan fogynak a kilométerek, baromi jól ment a frissítés és nem vágott haza a meleg sem. Elérkezett a 36. kili, a nagy vízválasztó, ahol kezdődik a maraton. Nem görcsöltem, nem volt semmi gond. Aztán a 37, 38, 39 km-nél már vágtam a centit. A 40-nél megláttam Takács Laci barátomat, nem értettem miért van itt, hisz már rég a célban kellene lennie. Kérdeztem hogy van, a válasz: ‘nem túl jól, de menjek csak‘. Aztán persze poénból még a cél előtt egy utolsó komoly  emelkedő, már csak nevetni tudtam. Végül 2:52:07-tel becsapattam a célba! Hála istenek Laci barátom is összeszedte magát és pár másodperccel utánam ő is beért. Nagyon szép, de brutálisan nehéz verseny volt mindannyiunk számára, de végül mindenki teljesítette a választott távját és ketten közülünk egyéni csúccsal értünk be. 

ljub1   ljub2   ljub3

2019.10.19.

Fél év múlva újra benépesítjük az UFM Arénát, mert jön a XVII. Motherson Szigetköz Félmaraton. A névadó főtámogatónk ugyanaz, csak a neve és a logója változik a verseny előtt. A kézilabdásokhoz hasonlóan már mi is ezt használjuk, az eddigi SMR rövidítés középső szava lesz a cég új neve: Motherson. Ovis és gyermek futás a továbbiakban is lesz, viszont a 3 mért versenytáv helyett 4 kerül lebonyolításra, a 21 és 10 km marad, a 3 km megszűnik, és helyette 5 és 2 km-s versenytávon tudtok majd versenyezni 2020-ban. Decemberben versenykiírás, januártól nevezés változatlan árakon. Szilveszterkor jön a hagyományos közösségi futás, részletek később. Készüljetek, mi már sok hete ezt tesszük, 6 hónap múlva rajt a Szigetköz Félmaratonon.

felev

2019.10.17.

A versenyre internet böngészés közben véletlenül akadtam rá kb. 2 - 3 héttel a rendezvény előtt. Mivel Mosonszentmiklóson lakok (kb. 3 km Lébény), ott a helyem a rajtnál! Az edzéseim útvonala is általában Lébényt érinti, így a pályát is jól ismerem. A futók 2 táv közül választhattak: 5 km és 10 km, de ezek mellett 3 gyerekfutam (125, 250 és 750 méter) is rendelkezésre állt a legkisebbek számára is.  A gyerekfutamok 10:30-tól indultak, aminek a 250 méteres távján vettünk részt Csacsával, a nagyobbik fiammal.  Éppen már a 250 méteres futam rajtjának a visszaszámolása tartott, amikor mi is beestünk a rajtzónába minden regisztráció és rajtszám nélkül. (Ilyen ez amikor sokat kell utazni egy versenyre és nem időben indul el az ember :D ) A szervezők nagyon készségesek voltak és annak ellenére, hogy nem is regisztráltunk erre a futásra és rajtszáma sem volt Csacsának, a végén neki is összeállítottak egy befutócsomagot, ezért nagy köszönet nekik! A 250 méteres futam után volt még bőven időm (legalább is így gondoltam:D) átöltözni és felkészülni a 11 órai 10 km-es rajtra, ahol 2 kör várt rám az 5 km-es pályán. Talán kicsit túl könnyelműre is vettem az átöltözést és a startra készülést, mert egy kisebb sprint és kb. 180-as pulzussal érkeztem 10:59-kor a rajtvonalhoz.  A 75 fős 5 km-es valamint a 66 fős 10 km-es mezőny egyszerre indult el. A verseny stratégiám egyszerű: 4:00 perc körüli ezer méterek 10-szer:). Az indulás után rögtön kb. 20-an mentek mellettem, talán kicsit beragadtam gondoltam én, de kb. 200 méter után az órámra pillantottam, ami 3:29-es tempót mutatott, hoppá ez azért gyors lesz, gyorsan visszább is vettem 3:55 – 4:00-re. 1,5 - 2 km után már csak 3-an voltak előttem, de kaptam az infót: az előttem lévők 5 km-nél kiszállnak. 2,5 km-nél volt egy visszafordító, gyors fordulás valamint kis frissítő után folytattam is az utam vissza a versenyközpontba. Itt a családnak köszönhetően a saját italommal frissíthettem, ami sokat számított, de a szurkolásuk még ennél is többet:) Az első kör végén az elől haladó hármas kiállt előlem, így az élen találtam magam. Nagyon jól ment a futás, ebben a kedvező időjárásnak (13 fok, felhős) és Szabó Csaba (Ensport, Sopron) hatékony edzéstervezésének is óriási szerepe van. 7 km után néztem először hátra és ekkor vettem észre a közvetlen mögöttem haladó (korábbi Szigetközi félmaraton versenyről ismerős) Hegedüs Tamást. Az utolsó 3 km-t egymás mellett, közben beszélgetve futottuk (már amennyire tudtam beszélni 4 perces tempónál levegő kapkodás közben :D) Mindketten edzésnek szántuk a versenyt ezért megbeszéltük, hogy egyszerre érkezünk célba!:) Így is történt: egymás kezét a magasba emelve 38:23-as idővel szeltük át, a végül 9,6 km-es futam célvonalát.
Az eredményhirdetés kezdetéig ismét időmilliomos lettem, így nyugodtan átöltözhettem és beszélgethettem a többi versenyezővel is. Ezek után talán már nem is annyira meglepő módon 1 perccel az eredményhirdetés kezdete előtt érkeztem a helyszínre!:) Két első helyezettet hirdettek ki a 10 km-es távon, de ennél sokkal több nyertes volt ezen a napon: Mindenki, aki bármilyen formában részt vett ezen a remek hangulatú és jó szervezésű eseményen! Nekem ennek a versenynek fix helye lesz a versenynaptáromban. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

lebeny1   lebeny2   lebeny3

2019.10.12.

Ma délelőtt Bécsben jártunk, sporttörténelmet láttunk, nem az interneten, nem a tévében, hanem a saját szemünkkel. Egy sportőrült olajmágnás fejében megszületett a gondolat, a két órán belüli maraton, dollármilliók rendelkezésre állnak, keressük meg hozzá a szereplőket. Továbbfejlesztették a két évvel ezelőtti Monzai projektet, és egy vérprofin előkészített és lebonyolított rendezvényt láthatott a nagyérdemű. Bécs kiváló helyszínválasztás volt, tökéletes pálya, körülmények, hibátlan időzítés, 41, a világelit részét képező iramfutó. De mindenki tudta, hogy a főszerepet csak egyetlen ember képes eljátszani ebben a történetben, a Király, a maratonfutás Királya. Két hete Berlinben Bekele kicsit megráncigálta ezt a trónt, de a Király csak az eladásra készült. És a Király megalkotta élete fő művét. Elől a felvezető autók, kamera, folyamatos zöld lézerfény az iramfutóknak, elöl öten V alakban, kettő hátsó biztosítás, 5 kilométerenként váltva egymást. Középen futott a főszereplő, aki 42 kilométeren keresztül rezzenéstelen arccal tette a dolgát, de az utolsó 200 méteren elszabadultak az indulatok, a pókerarc mögül előbújt az ember, teljes extázisban tette meg az utolsó párszáz métert és nem mindennapi ünneplés kezdődött a célban a teljesen önkívületben tomboló nézők előtt. Eliud Kipchoge, 1:59:40, Vienna, 2019.10.12. ez kerül a történelem könyvekbe, egy hús-vér ember által először két órán belül futott maraton. Hihetetlen élmény volt ott lenni, élőben látni. Talán a legfontosabb tanulság nekünk amatőr sportolóknak, hogy nincs lehetetlen, ha teszel érte sok-sok álom valóra válhat.

ineos1     ineos2     ineos3

2019.10.09.

A közeli Jánossomorján újra megrendezték a Hanságfutást, aminek hosszabb 13km-s távjáról mi sem hiányozhattunk. A futóklubból heten, mint a gonoszok, koptattuk az aszfaltot és a Hanság mezőgazdasági útjait. Igazi őszi, októberi idő volt, hűvös, esős, szeles. Elhoztuk az abszolút 1. és 2. helyet, illetve mellé gyüjtöttünk egypár korosztályos érmet is. Jó volt itt lenni, jövünk jövőre is. 

1

TAKÁCS LÁSZLÓ 0:49:45 50+ év 1
2 DOMONKOS PÉTER 0:49:46 40-49 év 1
5 PRINTZ ÁKOS 0:52:21 19-39 év 3
6 VINCZE CSABA 0:52:28 19-39 év 4
8 PALKOVITS ATTILA 0:58:30 40-49 év 3
14 FARKAS IMRE 1:03:15 50+ év 3
23 DR.TÓTH ATTILA 1:06:05 40-49 év 6

hansag1    hansag2    hansag3

2019.09.30.

UFÓ Laci, a földönkívüli. Mi már csak így hívjuk klubelnökünket, Takács Lacit. Egy normál földi halandó ilyen dolgokat nem csinál 50 felett, hétvégén megint átírta saját és a Strucc legjobb félmaratoni idejét. Hogyan is látta ezt a vasárnapi száguldást:

Első alkalommal indultunk ezen a versenyen a Strucc Futóklubot képviselve. Mindhárman (Csapó András, Takács László, Vincze Csaba) azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezen a gyorsnak mondott pályán egyéni csúcsot javítsunk. Épp, hogy megérkeztünk Kremsbe, máris elindult a pulzusunk felfelé, ugyanis mindhármunk rajtcsomagját Csabi ismerőse korábban még Bécsben felvette, aki dugóba ragadva araszolgatott utánunk. A krems-i vasútállomásról buszok vitték a futókat Spitz-be, a rajthelyre, mi meg csak vártunk. Végül megjöttek a rajtcsomagok, amivel épp fel tudtunk szállni az utolsó buszok egyikére. Rövid bemelegítés után csak arra figyeltem, hogy jó helyezkedéssel időben odaálljak a rajthoz, hogy ne hátráltasson a tömegelés. Ez sikerült is, így megnyugodva vártam a 10 órás rajtot. Fogalmam sem volt, hogy hányan vagyunk, csak az eredménylistából láttam, hogy négyezer feletti félmaratonista sorakozott fel.

Meglehetősen gyorsan kezdtem, kicsit tartottam is a tempótól, de hát bevállaltam ennek kockázatát. Már csak azért is, mert kialakult egy stabil hármas boly, amit nem akartam elengedni. 35:46-os első 10km-re álmomban sem gondoltam, itt már tudtam, hogy meglesz amiért jöttem. Úgy éreztem, minden körülmény optimális. Kicsit ugyan hullámzott a Duna-menti útvonal, de itt nem kellett hidakra kapaszkodni és fordító is csak egyszer nehezítette az életünket. Ugyan sütött a nap, de nem volt bajom a hőmérséklettel. (Andrisnak és Csabinak viszont ez már túl meleg volt). Sikerült tovább tartani az egyenletes tempót, de nagyon oda kellett figyelni a frissítőknél a max. egy korty vízre, mert ha ott leszakadok a két fiúról, esélyem nem lett volna felzárkózni. Ezúttal is remekül működött a 13,5 km-nél elfogyasztott hidro-gél, ezzel kitartottam a végéig, egyszer sem kerültem energia mínuszba.

Az utolsó két kilométerrel Krems városi keringője már nem esett annyira jól, meglehetősen hosszúnak éreztem. Az utolsó km-en ráztuk szét az összeszokott hármasunkat, egy darabig élre álltam, aztán kicsivel lemaradva, közülünk másodikként értem célba. De a lényeg egyáltalán nem ez volt, hanem az 1:15:44-es idő, ami közel két perccel jobb annál, amit valaha félmaratonon futottam. A célban olyan terülj asztalkám várta a beérkezőket, melyhez hasonlót eddig még sehol nem tapasztaltam. Összességében egy jól szervezett, jól futható, szép útvonalon haladó verseny a Wachau maraton / félmaraton, csak ajánlani tudom!

Eredmények:

                                               nettó idő             absz.hely.           kat. hely.

Takács László                        1:15:44                    14.                  M-50/ 1.

Csapó András                       1:30:04                    158.                 M-30/60.

Vincze Csaba                        1:34:01                    243.                 M-30/82.

Wachau2     Wachau

2019.09.12.

Wizz Air Budapest Félmaraton 2019.09.08.

Egy tradicionális versenyről van szó, amiről szinte mindenki hallott már az országban. Vagy azért, mert már versenyzett rajta vagy azért mert már tervezi. Ez persze túlzás, de tény, hogy egyre népszerűbb rendezvényről van szó itthon és külföldön is. Idén 15 ezer ember gondolta úgy, hogy mozgással tölti a vasárnap reggelét; így egyéni futóként vagy váltóban teljesítette a legyőzhető távolságot, vagyis a 21,0975 kilométert. Arra gondoltam, hogy idén is sok edzés van a lábaimban, jó lenne ezt versenyen is kamatoztatni, így neveztem a szeptemberi megmérettetésre. Nem futottam többet, mint korábban, sőt talán kevesebbet is, bár azt tudatosabban. Több időt fordítottam a regenerációra és a keresztedzésre, köszönet az úszásoktatásért Palkovits Attilának. Van mit csiszolni az úszótechnikámon, de úgy érzem, hogy jó hatással van a futómozgásra is.

A tavaly októberi maraton után most nem egy jó ügyért, hanem csak magamért futottam (ami jelen esetben nem önző dolog, hanem az önismeret gyakorlása, határaim feszegetése volt). Úgy voltam vele, hogy tartozom magamnak egy nagy rohanással. Na nem arra gondolok, hogy futok mint az őrült, de nem tudom hova és miért…:) Tudatosan gyors tempóban, egyéni csúcs volt a cél. Bizakodásra adott okot, hogy áprilisban Pozsonyban 1:30:09-re voltam képes. Viszont biztosra nem mehettem, mivel októberben egy maraton lesz a fő versenyem, így nem csak résztávokkal és gyors futásokkal készültem, volt két 30 km-es edzésem is, ami óhatatlanul lassítja a tempót.

A mostani célom egyértelműen az 1:30 alatti félmaraton volt, de titkon 1:28-cal kezdődő eredményre számítottam. Edzettem is rá rendesen, megfutottam a gyorsítókat, tempófutásokat, résztávokat és a lassú hosszúkat is… Még pár évvel ezelőtt is lehetetlennek tűnt, hogy huzamosabb ideig képes lennék 4:10-es tempóra. De az idő múlásával, a sérülésmentes edzésekkel és a fokozatos terheléssel abszolút teljesíthetővé vált ez a kihívás. A világon sokan úgy élnek, hogy állandóan csak panaszkodnak és nem látják meg az élet igazi ajándékát. Ezek az emberek nem becsülik meg az egészségüket, nincs kitartásuk.

A mindennapjaimban és a futásban is, amit idáig elértem, azt a kitartásomnak köszönhetem és nem az őstehetségemnek:) Jól is van ez így, mert sokkal jobban értékeljük, amiért harcolni és küzdeni kell, mint amit izzadságcseppek nélkül instant megkapunk… Különben is sokszor „csak” elhatározás kérdése a siker és nagyban függ a lelki ráhangolódástól. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy edzés nélkül sikeres leszek egy versenyen. A felkészülés ad egy biztos alapot, amire lehet építkezni. Az viszont biztos, hogy a befektetett munka csak akkor térül meg igazán, ha hiszünk benne.

Muhammad Ali idézete sokszor eszembe jut:

„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”

Kowalsky is megfogalmazta ezt tömören, néha szoktam magamban mantrázni, verseny közben is többször bevillan:

„Lehet, hogy nehéz lesz, de Lehetetlen nem...
Eleve lehetetlen a lehetetlen!
Eleve lehetetlen, hogy bármi lehetetlen...”

Versenyen ez volt a 35. félmaratonom 12 év alatt, szóval volt türelmem kivárni a kedvező feltételeket, amikor jól sikerül a felkészülés, nem hátráltat sérülés vagy betegség és az időjárás is kedvező a csúcsdöntésre. Persze tudnék még ennél is jobb futóidőt kívánni, ami kb. 10 fokkal hűvösebb és nincs 95%-os páratartalom, mint most hétvégén. De ilyen jó körülmények ezen a versenyen már sok éve nem voltak, így rajtam kívül sok ember tudta egyéni legjobbját futni, köztük remekeltek az óvári Struccok is. A legutóbbi hét félmaratonomból három 1:45-ös iramfutást leszámítva mindegyik 1:29:16 és 1:30:55 között volt, tehát stabilan 90 perc környékén.

Az 1:30-as iramfutók elé álltam, szakítottam az eddigi taktikával. Eddig mögöttük szoktam indulni, de akkor folyton loholok valaki(k) után, ami mentálisan nagyon fárasztó. Így viszont végig előttük jártam és motivált, hogy tartsam az iramot, sőt fokozatosan távolodtam tőlük, nem hallottam a trappolásukat. Saját ritmusban futottam és arra is gondoltam, hogy ha az elején jól helyezkedem, akkor nem megy el idő és energia a lassabb futók kerülgetésére. Vannak persze, akik ilyenkor is megpróbálnak tolakodni, nyomulni (mint a való életben is), de ez kb. annyira hatékony, mint a forgóajtóban előzés… :) Igazából holtpont nélkül sikerült végigrohanni a pályán, sőt negatív splitet mentem, vagyis a táv második fele volt a gyorsabb. A párás idő miatt volt bennem egy kis bizonytalanság, hogy lassulni fogok, de nem így történt, mert csak fogytak a kilométerek, egyre jobban élveztem a futást és még gyorsulni is tudtam. Így utólag visszagondolva az első 5 km volt nehéz, amikor kerestem az ideális tempót és ritmust, utána már erősnek éreztem magam. Jóleső érzés volt áthaladni a célvonalon és utána egymás élménybeszámolóját hallgatni, mert egyénileg sok siker, egyéni csúcs (PB) született. Nálam ez most 1:28:27 célidőt jelent, amiből még mindig lehet faragni…

Az egyéni csúcs számomra egy olyan valami, amit saját magad érsz el, a saját erődből és saját magadnak; ahol a befektetett munka illetve egyéni adottságok alapján bárki sikereket érhet el önmagához képest. Mert nem egymással versenyzünk, csak önmagunkkal és a kishitűségünkkel. Engem arra tanított meg a futás, hogy szorgalommal és kitartással bármi elérhető, ha igazán akarjuk, teszünk érte és türelmesek vagyunk.

wizz10

2019.08.10.

Szenzációs szereplés a Wizz Air Félmaratonon, talán minden idők legjobb produkcióját nyújtotta a Strucc Futóklub csapata az idei versenyen. Négyen is egyéni csúcsot javítottak (Prikler Adrienn, Kelemen Pisti, Csapó Andris, Vincze Csabi). Öten futottak a bűvös 1:30-s határon belül, Takács Lacinál meg egész egyszerűen nincs jobb félmaratonista az M50 kategóriában ma Magyarországon. Ezúttal az időjárásé volt a főszerep, mert ennyire ideális futóidő talán még sosem volt a Wizzair történetében. A pálya viszont ezúttal sem kímélte az energiánkat, három hídra kellett felfutni és több éles fordítóval megküzdeni. Jönnek a további futó események, de a futócsapat fő versenye majd Ljubljanában, októberben.

wizz1

wizz2      wizz3

 

futonaptar BSI mozdulj velunk exterememan keszthely triatlon  kartyalogo

Spuri futobolt logo 500x500