2018.06.20.
Takács Laci írása:
A Strucc Futóklubból minden eddiginél többen indultunk, egyéniben 11-en álltunk rajthoz, de emellett még 5 háromfős váltóban is érdkeltek voltunk. A verseny teljes létszáma a tavalyi évhez hasonlóan alakult, 186 egyéni célba érkezővel és 80 háromfős váltóval.
Ez a verseny általában komoly kihívás a futóknak, mert a félmaraton feletti részre is tartalékolni kell, másrészt pedig elég meleg szokott ilyenkor lenni. Persze a jól megválasztott tempóval és frissítéssel azért túl lehet élni. Erre próbáltam maximálisan odafigyelni, hogy akárcsak tavaly, most is jól menjen a futás elejétől a végéig. A győri versenyközpontban kifogástalan volt a szervezés, minden a helyén, és a 24 C körüli hőmérséklet is barátságosnak mondható. Ezúttal szerencsém volt, hogy már az elején összeálltam egy futóval, akivel végig egyforma tempót mentünk. Kölcsönösen odafigyeltünk egymásra, ami nagy segítség a magányos futáshoz képest.
A frissítőpontok sűrűsége elegendő volt (nekem legalábbis), a kilométerek is viszonylag gyorsan fogytak. Már az első 10 km-nél éreztem, hogy jól megy a futás (38:04) és akár PB-vel érhetek célba. Ezután is könnyedén esett, bár a Hédervár utáni 3,5 km-es utolsó szakasztól kicsit féltem. Futótársam (Németh Gábor) is jó formában volt, így továbbra is együtt mentünk. Csupán a cél előtti kb. 600m szólt a helyezés eldöntéséről, itt szakadtam le tőle. A legvégén aztán 2 mp-re csökkent az előnye, ezzel ő másodikként, én pedig harmadikként értem célba, három perccel megjavítva az eddigi legjobb eredményemet. A lipóti célban mindig nagyra értékelem a terülj asztalkámot, ahol a szervezők bőséges enni-innivalóval látják el a futókat. Tartsák meg ezt a jó szokásukat!