Mosonmagyaróvári Strucc Futóklub SE

strucclogo

 2020.04.19.

motherson 1

   


egyszazalek

 

varoscimer

 

motherson 3

 

Agrowirt Logo Color

 

villapark

 

pw logo

 

greiner logo 

ujmofemlogo

 

lajtamag 1

 

For top

 

ufmlogo2

 

lajtaszig honlap

 

global europe

 

wb jpg

 

bauexpert

 

futura 

 

high5

 proba

 

superinfo

 

14_agnitiming_logo

 

 

2019.10.30.

Öt maraton és egy félmaraton a struccok mérlege Ljubljanában egy szuper hétvégén. Eredmények: Maraton: Takács László 2:52:03, Domonkos Péter 2:52:07, Kelemen István 3:16:26, Printz Ákos 3:23:19, Csapó András 3:49:18, Félmaraton: Vincze Csaba 1:32:27. Remek egyéni csúcsot futó Domonkos Petya beszámolója:

Azzal kezdeném, hogy a tavaly tervezett Frankfurt maratonomat elbuktam a májusi térdműtétem miatt. Aztán idén az UB-ra már egész jól sikerült felkészülnöm (110 kilit futottam 9,5 óra alatt). Tehát adott volt a kérdés, hogy hova menjünk ősszel maratont futni. Valaki a struccból bedobta, hogy Szlovéniába, egészen pontosan Ljubljanába kellene mennünk, mert nagyon sík és jól futható a pálya, pláne, hogy október végén van a verseny, így elvileg egy jó hőmérséklet is adott lehet. Megkezdtem a felkészülést, és mivel az állóképességem már meg volt a balatoni ultra után, csak gyorsulnom kellett. Idén előbb kezdtem a 30 kilis vagy az a fölötti  edzéseket, amiket egyébként 3-szor szoktam megjátszani a maratonok előtt, de idén ez 5 vagy 6 lett és az utolsó kettő már 2 órán belüli volt. Mindenképpen egy 2:50-en belüli időt szerettem volna megfutni a versenyen, ahhoz pedig bírni kell a 4 perces tempót 42,195 km keresztül. Eljött aztán a várva várt versenyhétvége, mert ugye pörög az idő mint a japán motorok. A Strucc futóklubból heten indultunk, mint a gonoszok. Nagyon kellemes kiránduló idő fogadott minket Szlovéniában és sajnos az előrejelzés sem kecsegtetett semmi pozitívummal (20-25 fok). Persze, ha a Trigláv (2700m) megmászását terveztük volna, akkor ahhoz tökéletes lett volna, de mi futni jöttünk. Miután elfoglaltuk a szobákat, indultunk a rajtszámokért és a tésztapartira. Minden nagyon flottul volt leszervezve, könnyedén, percek alatt megkaptuk a rajtcsomagot, aztán megettük a tésztát ezzel feltöltve a szénhidrátraktárakat. Profi szervezés, profi kiszolgálás. Este 8 fele még elmentünk egy kis pizzázásra a srácokkal, meg egy kicsit bejárni a pálya azon részét  ahonnan indultunk és hová érkeztünk, hogy mégis tudjuk mi a helyzet. A város egyébként gyönyörű, tiszta és baromi kedvesek az emberek. A hotelban végre a kényelmes ágyunk fogadott és egy brutál jót aludtunk, szerintem, még egy maraton előtt sem aludtam ilyen jót. Aztán mindenki jól bereggelizett és indultunk a rajthelyre. Az óra átállítás kicsit megzavart minket, mert az amúgy is későn kezdődő rajtra (10:30) még egy órát rádobott. Emiatt  olyan laza 20 fokban kezdtük el a versenyt, amit ugye nem mondhatunk optimális futóidőnek. Egy nagyon szűk utcából indultunk, így a helyezkedés a tolongás miatt abszolút lehetetlen volt, de kb. 1 km után felvettem a 4 perces tempót és belecsaptam a ’lecsóba’. A frissítés bámulatos és all inclusive volt, mindennel készültek, ami segíthette a futásunkat (sós víz, gélek, red bull, banán, mandarin, tea, fehérjeszeletek). A pálya első 21 km-e nagyon szép részeken vitte a futókat, viszont a 15. kili után rá kellett jönnöm, hogy valaki baromira benézte ennek a versenynek a szintemelkedését, mert itt aztán volt annyi, mint égen a csillag. A legdurvább, amikor a 30. kilinél körülbelül 1,5 km-t futottunk csak fel, akkor éreztem, hogy 23-25 fokban, ennyi szinttel teletűzdelt pályán, el kell engednem a 2:50 belüli nagy álmomat, és csak az egyéni csúcsra koncentrálni. Egyre inkább úgy láttam, hogy gyorsan fogynak a kilométerek, baromi jól ment a frissítés és nem vágott haza a meleg sem. Elérkezett a 36. kili, a nagy vízválasztó, ahol kezdődik a maraton. Nem görcsöltem, nem volt semmi gond. Aztán a 37, 38, 39 km-nél már vágtam a centit. A 40-nél megláttam Takács Laci barátomat, nem értettem miért van itt, hisz már rég a célban kellene lennie. Kérdeztem hogy van, a válasz: ‘nem túl jól, de menjek csak‘. Aztán persze poénból még a cél előtt egy utolsó komoly  emelkedő, már csak nevetni tudtam. Végül 2:52:07-tel becsapattam a célba! Hála istenek Laci barátom is összeszedte magát és pár másodperccel utánam ő is beért. Nagyon szép, de brutálisan nehéz verseny volt mindannyiunk számára, de végül mindenki teljesítette a választott távját és ketten közülünk egyéni csúccsal értünk be. 

ljub1   ljub2   ljub3

2019.10.19.

Fél év múlva újra benépesítjük az UFM Arénát, mert jön a XVII. Motherson Szigetköz Félmaraton. A névadó főtámogatónk ugyanaz, csak a neve és a logója változik a verseny előtt. A kézilabdásokhoz hasonlóan már mi is ezt használjuk, az eddigi SMR rövidítés középső szava lesz a cég új neve: Motherson. Ovis és gyermek futás a továbbiakban is lesz, viszont a 3 mért versenytáv helyett 4 kerül lebonyolításra, a 21 és 10 km marad, a 3 km megszűnik, és helyette 5 és 2 km-s versenytávon tudtok majd versenyezni 2020-ban. Decemberben versenykiírás, januártól nevezés változatlan árakon. Szilveszterkor jön a hagyományos közösségi futás, részletek később. Készüljetek, mi már sok hete ezt tesszük, 6 hónap múlva rajt a Szigetköz Félmaratonon.

felev

2019.10.17.

A versenyre internet böngészés közben véletlenül akadtam rá kb. 2 - 3 héttel a rendezvény előtt. Mivel Mosonszentmiklóson lakok (kb. 3 km Lébény), ott a helyem a rajtnál! Az edzéseim útvonala is általában Lébényt érinti, így a pályát is jól ismerem. A futók 2 táv közül választhattak: 5 km és 10 km, de ezek mellett 3 gyerekfutam (125, 250 és 750 méter) is rendelkezésre állt a legkisebbek számára is.  A gyerekfutamok 10:30-tól indultak, aminek a 250 méteres távján vettünk részt Csacsával, a nagyobbik fiammal.  Éppen már a 250 méteres futam rajtjának a visszaszámolása tartott, amikor mi is beestünk a rajtzónába minden regisztráció és rajtszám nélkül. (Ilyen ez amikor sokat kell utazni egy versenyre és nem időben indul el az ember :D ) A szervezők nagyon készségesek voltak és annak ellenére, hogy nem is regisztráltunk erre a futásra és rajtszáma sem volt Csacsának, a végén neki is összeállítottak egy befutócsomagot, ezért nagy köszönet nekik! A 250 méteres futam után volt még bőven időm (legalább is így gondoltam:D) átöltözni és felkészülni a 11 órai 10 km-es rajtra, ahol 2 kör várt rám az 5 km-es pályán. Talán kicsit túl könnyelműre is vettem az átöltözést és a startra készülést, mert egy kisebb sprint és kb. 180-as pulzussal érkeztem 10:59-kor a rajtvonalhoz.  A 75 fős 5 km-es valamint a 66 fős 10 km-es mezőny egyszerre indult el. A verseny stratégiám egyszerű: 4:00 perc körüli ezer méterek 10-szer:). Az indulás után rögtön kb. 20-an mentek mellettem, talán kicsit beragadtam gondoltam én, de kb. 200 méter után az órámra pillantottam, ami 3:29-es tempót mutatott, hoppá ez azért gyors lesz, gyorsan visszább is vettem 3:55 – 4:00-re. 1,5 - 2 km után már csak 3-an voltak előttem, de kaptam az infót: az előttem lévők 5 km-nél kiszállnak. 2,5 km-nél volt egy visszafordító, gyors fordulás valamint kis frissítő után folytattam is az utam vissza a versenyközpontba. Itt a családnak köszönhetően a saját italommal frissíthettem, ami sokat számított, de a szurkolásuk még ennél is többet:) Az első kör végén az elől haladó hármas kiállt előlem, így az élen találtam magam. Nagyon jól ment a futás, ebben a kedvező időjárásnak (13 fok, felhős) és Szabó Csaba (Ensport, Sopron) hatékony edzéstervezésének is óriási szerepe van. 7 km után néztem először hátra és ekkor vettem észre a közvetlen mögöttem haladó (korábbi Szigetközi félmaraton versenyről ismerős) Hegedüs Tamást. Az utolsó 3 km-t egymás mellett, közben beszélgetve futottuk (már amennyire tudtam beszélni 4 perces tempónál levegő kapkodás közben :D) Mindketten edzésnek szántuk a versenyt ezért megbeszéltük, hogy egyszerre érkezünk célba!:) Így is történt: egymás kezét a magasba emelve 38:23-as idővel szeltük át, a végül 9,6 km-es futam célvonalát.
Az eredményhirdetés kezdetéig ismét időmilliomos lettem, így nyugodtan átöltözhettem és beszélgethettem a többi versenyezővel is. Ezek után talán már nem is annyira meglepő módon 1 perccel az eredményhirdetés kezdete előtt érkeztem a helyszínre!:) Két első helyezettet hirdettek ki a 10 km-es távon, de ennél sokkal több nyertes volt ezen a napon: Mindenki, aki bármilyen formában részt vett ezen a remek hangulatú és jó szervezésű eseményen! Nekem ennek a versenynek fix helye lesz a versenynaptáromban. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

lebeny1   lebeny2   lebeny3

2019.10.12.

Ma délelőtt Bécsben jártunk, sporttörténelmet láttunk, nem az interneten, nem a tévében, hanem a saját szemünkkel. Egy sportőrült olajmágnás fejében megszületett a gondolat, a két órán belüli maraton, dollármilliók rendelkezésre állnak, keressük meg hozzá a szereplőket. Továbbfejlesztették a két évvel ezelőtti Monzai projektet, és egy vérprofin előkészített és lebonyolított rendezvényt láthatott a nagyérdemű. Bécs kiváló helyszínválasztás volt, tökéletes pálya, körülmények, hibátlan időzítés, 41, a világelit részét képező iramfutó. De mindenki tudta, hogy a főszerepet csak egyetlen ember képes eljátszani ebben a történetben, a Király, a maratonfutás Királya. Két hete Berlinben Bekele kicsit megráncigálta ezt a trónt, de a Király csak az eladásra készült. És a Király megalkotta élete fő művét. Elől a felvezető autók, kamera, folyamatos zöld lézerfény az iramfutóknak, elöl öten V alakban, kettő hátsó biztosítás, 5 kilométerenként váltva egymást. Középen futott a főszereplő, aki 42 kilométeren keresztül rezzenéstelen arccal tette a dolgát, de az utolsó 200 méteren elszabadultak az indulatok, a pókerarc mögül előbújt az ember, teljes extázisban tette meg az utolsó párszáz métert és nem mindennapi ünneplés kezdődött a célban a teljesen önkívületben tomboló nézők előtt. Eliud Kipchoge, 1:59:40, Vienna, 2019.10.12. ez kerül a történelem könyvekbe, egy hús-vér ember által először két órán belül futott maraton. Hihetetlen élmény volt ott lenni, élőben látni. Talán a legfontosabb tanulság nekünk amatőr sportolóknak, hogy nincs lehetetlen, ha teszel érte sok-sok álom valóra válhat.

ineos1     ineos2     ineos3

2019.10.09.

A közeli Jánossomorján újra megrendezték a Hanságfutást, aminek hosszabb 13km-s távjáról mi sem hiányozhattunk. A futóklubból heten, mint a gonoszok, koptattuk az aszfaltot és a Hanság mezőgazdasági útjait. Igazi őszi, októberi idő volt, hűvös, esős, szeles. Elhoztuk az abszolút 1. és 2. helyet, illetve mellé gyüjtöttünk egypár korosztályos érmet is. Jó volt itt lenni, jövünk jövőre is. 

1

TAKÁCS LÁSZLÓ 0:49:45 50+ év 1
2 DOMONKOS PÉTER 0:49:46 40-49 év 1
5 PRINTZ ÁKOS 0:52:21 19-39 év 3
6 VINCZE CSABA 0:52:28 19-39 év 4
8 PALKOVITS ATTILA 0:58:30 40-49 év 3
14 FARKAS IMRE 1:03:15 50+ év 3
23 DR.TÓTH ATTILA 1:06:05 40-49 év 6

hansag1    hansag2    hansag3

2019.09.30.

UFÓ Laci, a földönkívüli. Mi már csak így hívjuk klubelnökünket, Takács Lacit. Egy normál földi halandó ilyen dolgokat nem csinál 50 felett, hétvégén megint átírta saját és a Strucc legjobb félmaratoni idejét. Hogyan is látta ezt a vasárnapi száguldást:

Első alkalommal indultunk ezen a versenyen a Strucc Futóklubot képviselve. Mindhárman (Csapó András, Takács László, Vincze Csaba) azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezen a gyorsnak mondott pályán egyéni csúcsot javítsunk. Épp, hogy megérkeztünk Kremsbe, máris elindult a pulzusunk felfelé, ugyanis mindhármunk rajtcsomagját Csabi ismerőse korábban még Bécsben felvette, aki dugóba ragadva araszolgatott utánunk. A krems-i vasútállomásról buszok vitték a futókat Spitz-be, a rajthelyre, mi meg csak vártunk. Végül megjöttek a rajtcsomagok, amivel épp fel tudtunk szállni az utolsó buszok egyikére. Rövid bemelegítés után csak arra figyeltem, hogy jó helyezkedéssel időben odaálljak a rajthoz, hogy ne hátráltasson a tömegelés. Ez sikerült is, így megnyugodva vártam a 10 órás rajtot. Fogalmam sem volt, hogy hányan vagyunk, csak az eredménylistából láttam, hogy négyezer feletti félmaratonista sorakozott fel.

Meglehetősen gyorsan kezdtem, kicsit tartottam is a tempótól, de hát bevállaltam ennek kockázatát. Már csak azért is, mert kialakult egy stabil hármas boly, amit nem akartam elengedni. 35:46-os első 10km-re álmomban sem gondoltam, itt már tudtam, hogy meglesz amiért jöttem. Úgy éreztem, minden körülmény optimális. Kicsit ugyan hullámzott a Duna-menti útvonal, de itt nem kellett hidakra kapaszkodni és fordító is csak egyszer nehezítette az életünket. Ugyan sütött a nap, de nem volt bajom a hőmérséklettel. (Andrisnak és Csabinak viszont ez már túl meleg volt). Sikerült tovább tartani az egyenletes tempót, de nagyon oda kellett figyelni a frissítőknél a max. egy korty vízre, mert ha ott leszakadok a két fiúról, esélyem nem lett volna felzárkózni. Ezúttal is remekül működött a 13,5 km-nél elfogyasztott hidro-gél, ezzel kitartottam a végéig, egyszer sem kerültem energia mínuszba.

Az utolsó két kilométerrel Krems városi keringője már nem esett annyira jól, meglehetősen hosszúnak éreztem. Az utolsó km-en ráztuk szét az összeszokott hármasunkat, egy darabig élre álltam, aztán kicsivel lemaradva, közülünk másodikként értem célba. De a lényeg egyáltalán nem ez volt, hanem az 1:15:44-es idő, ami közel két perccel jobb annál, amit valaha félmaratonon futottam. A célban olyan terülj asztalkám várta a beérkezőket, melyhez hasonlót eddig még sehol nem tapasztaltam. Összességében egy jól szervezett, jól futható, szép útvonalon haladó verseny a Wachau maraton / félmaraton, csak ajánlani tudom!

Eredmények:

                                               nettó idő             absz.hely.           kat. hely.

Takács László                        1:15:44                    14.                  M-50/ 1.

Csapó András                       1:30:04                    158.                 M-30/60.

Vincze Csaba                        1:34:01                    243.                 M-30/82.

Wachau2     Wachau

2019.09.12.

Wizz Air Budapest Félmaraton 2019.09.08.

Egy tradicionális versenyről van szó, amiről szinte mindenki hallott már az országban. Vagy azért, mert már versenyzett rajta vagy azért mert már tervezi. Ez persze túlzás, de tény, hogy egyre népszerűbb rendezvényről van szó itthon és külföldön is. Idén 15 ezer ember gondolta úgy, hogy mozgással tölti a vasárnap reggelét; így egyéni futóként vagy váltóban teljesítette a legyőzhető távolságot, vagyis a 21,0975 kilométert. Arra gondoltam, hogy idén is sok edzés van a lábaimban, jó lenne ezt versenyen is kamatoztatni, így neveztem a szeptemberi megmérettetésre. Nem futottam többet, mint korábban, sőt talán kevesebbet is, bár azt tudatosabban. Több időt fordítottam a regenerációra és a keresztedzésre, köszönet az úszásoktatásért Palkovits Attilának. Van mit csiszolni az úszótechnikámon, de úgy érzem, hogy jó hatással van a futómozgásra is.

A tavaly októberi maraton után most nem egy jó ügyért, hanem csak magamért futottam (ami jelen esetben nem önző dolog, hanem az önismeret gyakorlása, határaim feszegetése volt). Úgy voltam vele, hogy tartozom magamnak egy nagy rohanással. Na nem arra gondolok, hogy futok mint az őrült, de nem tudom hova és miért…:) Tudatosan gyors tempóban, egyéni csúcs volt a cél. Bizakodásra adott okot, hogy áprilisban Pozsonyban 1:30:09-re voltam képes. Viszont biztosra nem mehettem, mivel októberben egy maraton lesz a fő versenyem, így nem csak résztávokkal és gyors futásokkal készültem, volt két 30 km-es edzésem is, ami óhatatlanul lassítja a tempót.

A mostani célom egyértelműen az 1:30 alatti félmaraton volt, de titkon 1:28-cal kezdődő eredményre számítottam. Edzettem is rá rendesen, megfutottam a gyorsítókat, tempófutásokat, résztávokat és a lassú hosszúkat is… Még pár évvel ezelőtt is lehetetlennek tűnt, hogy huzamosabb ideig képes lennék 4:10-es tempóra. De az idő múlásával, a sérülésmentes edzésekkel és a fokozatos terheléssel abszolút teljesíthetővé vált ez a kihívás. A világon sokan úgy élnek, hogy állandóan csak panaszkodnak és nem látják meg az élet igazi ajándékát. Ezek az emberek nem becsülik meg az egészségüket, nincs kitartásuk.

A mindennapjaimban és a futásban is, amit idáig elértem, azt a kitartásomnak köszönhetem és nem az őstehetségemnek:) Jól is van ez így, mert sokkal jobban értékeljük, amiért harcolni és küzdeni kell, mint amit izzadságcseppek nélkül instant megkapunk… Különben is sokszor „csak” elhatározás kérdése a siker és nagyban függ a lelki ráhangolódástól. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy edzés nélkül sikeres leszek egy versenyen. A felkészülés ad egy biztos alapot, amire lehet építkezni. Az viszont biztos, hogy a befektetett munka csak akkor térül meg igazán, ha hiszünk benne.

Muhammad Ali idézete sokszor eszembe jut:

„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”

Kowalsky is megfogalmazta ezt tömören, néha szoktam magamban mantrázni, verseny közben is többször bevillan:

„Lehet, hogy nehéz lesz, de Lehetetlen nem...
Eleve lehetetlen a lehetetlen!
Eleve lehetetlen, hogy bármi lehetetlen...”

Versenyen ez volt a 35. félmaratonom 12 év alatt, szóval volt türelmem kivárni a kedvező feltételeket, amikor jól sikerül a felkészülés, nem hátráltat sérülés vagy betegség és az időjárás is kedvező a csúcsdöntésre. Persze tudnék még ennél is jobb futóidőt kívánni, ami kb. 10 fokkal hűvösebb és nincs 95%-os páratartalom, mint most hétvégén. De ilyen jó körülmények ezen a versenyen már sok éve nem voltak, így rajtam kívül sok ember tudta egyéni legjobbját futni, köztük remekeltek az óvári Struccok is. A legutóbbi hét félmaratonomból három 1:45-ös iramfutást leszámítva mindegyik 1:29:16 és 1:30:55 között volt, tehát stabilan 90 perc környékén.

Az 1:30-as iramfutók elé álltam, szakítottam az eddigi taktikával. Eddig mögöttük szoktam indulni, de akkor folyton loholok valaki(k) után, ami mentálisan nagyon fárasztó. Így viszont végig előttük jártam és motivált, hogy tartsam az iramot, sőt fokozatosan távolodtam tőlük, nem hallottam a trappolásukat. Saját ritmusban futottam és arra is gondoltam, hogy ha az elején jól helyezkedem, akkor nem megy el idő és energia a lassabb futók kerülgetésére. Vannak persze, akik ilyenkor is megpróbálnak tolakodni, nyomulni (mint a való életben is), de ez kb. annyira hatékony, mint a forgóajtóban előzés… :) Igazából holtpont nélkül sikerült végigrohanni a pályán, sőt negatív splitet mentem, vagyis a táv második fele volt a gyorsabb. A párás idő miatt volt bennem egy kis bizonytalanság, hogy lassulni fogok, de nem így történt, mert csak fogytak a kilométerek, egyre jobban élveztem a futást és még gyorsulni is tudtam. Így utólag visszagondolva az első 5 km volt nehéz, amikor kerestem az ideális tempót és ritmust, utána már erősnek éreztem magam. Jóleső érzés volt áthaladni a célvonalon és utána egymás élménybeszámolóját hallgatni, mert egyénileg sok siker, egyéni csúcs (PB) született. Nálam ez most 1:28:27 célidőt jelent, amiből még mindig lehet faragni…

Az egyéni csúcs számomra egy olyan valami, amit saját magad érsz el, a saját erődből és saját magadnak; ahol a befektetett munka illetve egyéni adottságok alapján bárki sikereket érhet el önmagához képest. Mert nem egymással versenyzünk, csak önmagunkkal és a kishitűségünkkel. Engem arra tanított meg a futás, hogy szorgalommal és kitartással bármi elérhető, ha igazán akarjuk, teszünk érte és türelmesek vagyunk.

wizz10

2019.08.10.

Szenzációs szereplés a Wizz Air Félmaratonon, talán minden idők legjobb produkcióját nyújtotta a Strucc Futóklub csapata az idei versenyen. Négyen is egyéni csúcsot javítottak (Prikler Adrienn, Kelemen Pisti, Csapó Andris, Vincze Csabi). Öten futottak a bűvös 1:30-s határon belül, Takács Lacinál meg egész egyszerűen nincs jobb félmaratonista az M50 kategóriában ma Magyarországon. Ezúttal az időjárásé volt a főszerep, mert ennyire ideális futóidő talán még sosem volt a Wizzair történetében. A pálya viszont ezúttal sem kímélte az energiánkat, három hídra kellett felfutni és több éles fordítóval megküzdeni. Jönnek a további futó események, de a futócsapat fő versenye majd Ljubljanában, októberben.

wizz1

wizz2      wizz3

2019.09.05.

Printz Ákos írása:

Elsőre őrült vállalkozásnak tűnt, hogy a 3 héttel ezelőtti Ironman verseny után bevállaljam a Tatán megrendezésre kerülő 70.3 (féltávú) Ironman versenyt. Őszintén leírhatom, hogy kicsit én is tartottam tőle, hogy ez így sok lesz. A verseny és annak szerevezése talán túlzás nélkül mondható, az egyik legjobb Magyarországon, így itt versenyezni szinte kötelező. Az OLD LAKE MAN verseny egy verseny hétvégét foglalt magában, hiszen szombaton rendezték meg a rövid távú triatlon magyar bajnokságot, melyen a Strucc Futóklubbot Szentesi Nándi képviselte, és ért el egy remek időt. Vasárnap már a hosszabb távot kedvelő elit és amatőr sportolok próbáltak szerencsét a 32 fokos nyári melegben. A viszonylag korai rajt ellenére, már az úszás megkezdésekor érezhető volt a meleg, és az Öreg-tó 26 fokos hőmérséklete sem fog nyújtani sok felfrissülést. A 90 km kerékpározást a szervezők Tata-Naszály közötti úton próbálták lebonyolítani és szakszerű frissítéssel támogatni. A futás megkezdésekor már a hőmérséklet is kezdte idézni az idei nyáron megszokott 30 fok feletti átlagot, így a 21 km teljesítése nem volt egyszerű. A festői Öreg-tó környékén a futó pálya hol az erdőben, hol közvetlenül a tó partján vezetett. A szervezők és kisérők hangos biztatása mellett talán a „szenvedést” is könnyebb volt elviselni. Itt köszönném meg a Strucc Futóklub tagjainak a szurkolást, kellet a végére. Összefoglalva egy remek kis verseny lett belőle, sok tapasztalatot gyűjtöttem, hogy hol lehet még fejlődni, hiszen ez a sport még tartogat számomra sok élményt, ebben biztos vagyok. Szabó Csabinak köszönöm a profi felkészítést…Folytatás következik…

tata6   tata5   tata3   tata1

2019.08.14.

Nagyatádon 2019.08.10-én került megrendezésre a Jubileumi 30. „Ironman” hosszútávú triatlon verseny, mely egyben országos bajnokság is immáron 29. alkalommal Printz Ákos részvételével.

Mikor megálmodtam, hogy egyszer én is szeretnék „Ironman” lenni nem tudtam, hogy ez egy embert próbáló feladat. A triatlon világába 2016-ban kóstoltam bele, és mondhatom egyből magával ragadott az érzés, ami a különböző távok és versenyszámok teljesítése során ért. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Mosonmagyaróváron egy jó kis triatlonos közösség befogadott és hasznos tanácsokkal láttak el az „utam” során a frissítéstől a helyes úszó technika elsajátításig, mely kellett, hogy „legyőzzem” a 3.8 km úszást, 180 km kerékpározást és természetesen a maratoni távot.

A verseny a csodaszép Gyékényesi-tóban kezdődött, ahol az adrenalint szinte már „érzeni” lehetett, hiszen a szervezők mindent megtettek azért, hogy fantasztikus hangulatot teremtsenek a közel 700 sportolónak és az őket elkísérő szurkolóknak. Az ágyú dörrenését követően próbáltam egy jó kis bolyt megtalálni, ahol képességeimhez megfelelő úszókkal próbáltam teljesíteni a két kört. Azt gondolom, hogy amit Palkovits Attila klubtársam/edzőm próbált velem megtanítani a kedd edzések során azt hoztam, sajnos kis pályatévesztés és a szervezők által hosszabbra mért pálya miatt az időeredményem egy picit rosszabb lett, amit vártam magamtól. A „fürdőzést” követően jöhetett a bringázás, ami könnyűnek nem volt mondható, hiszen Somogy megye dimbes-dombos tájain kellett a közel 35 fokos melegben lenyomni a közel 180 kilométert. A kálváriám már a kerékpározás során jelentkezett, hiszen az egész nap jelentkező gyomor problémák már az első kilométerek teljesítéstől nehézzé tették a versenyemet. Nehezen tudtam felvenni azt a pozíciót, amit edzéseken begyakoroltam, ezért nagyon vártam, hogy vége legyen. Pedig a frissítés előre meghatározott koreográfia alapján zajlott, de ami Walchseeben működött, itt valahogy nem. Gondoltam, majd a futás során helyére kerülnek a dolgok, de „pokol” csak ott kezdődött el. A közel 6 órás bringázás után jöhetett a 8 körös futás a maratoni 42 km-es táv. Edzőm Szabó Csabi biztatott, hogy minden rendben lesz és a frissítéseivel „életben” tartott. Az első két kör leküzdése után a következő 30 km már nagyon fájt, minden eljött, ami megtörténhet egy sportolóval, rosszullétek tömkelege. Tudtam, hogy feladni nem szabad, hiszen azért jöttem el Nagyatádra, hogy én is „Ironman” legyek. Az utolsó kilométereknél tudtam, hogy bármennyire is rosszul vagyok ezt meg fogom csinálni. Szerencsére mikor megláttam a cél előtt kisfiam mosolyát, aki büszkén nyújtott a kezét, hogy együtt fussunk be a célba éreztem, hogy ez a pillant minden szenvedést megért. Ironman lettem egy fél napos kihívás után.

Hálát adok a Jó Istennek, hogy segített utamon, családomnak, hogy végig kitartottak mellettem és támogattak. Külön köszönöm az Ensport stábjának különösen Szabó Csabi edzőmnek, akik végig hitt bennem. Hálával tartozok Zsigovits Angelika dietetikusomnak, aki próbált a legjobb formába hozni. Minden szponzoromnak köszönöm a támogatást, külön köszönet az SMR pénzügyi csapatának. Természetesen klubtársaimnak is hálával tartozom, akik tapasztalataikkal segítették felkészülésemet. Köszönöm Kutács családnak a biztató szavakat és a profi frissítést.

Folytatás következik, azt hiszem 2020.augusztus 8 ismét egy fontos dátum lesz….

atad1     atad2     atad3

2019.07.25.

Domonkos Petya így látta: a Strucc futóklubból ketten vettünk részt, jó magam és Vincze Csabi futótársam, a szombat este megrendezésre kerülő MóváRun Night elnevezésű futóversenyen. Csabi a 10 km-t tűzte ki célul, én pedig a 20 km-t terveztem be edzés jelleggel. A verseny este fél 10-kor kezdődött kb 28 fokos hőmérséklet mellett, ami azért valljuk be nem éppen optimális futóidő, de legalább a nap nem sütött. A rajtszám felvétel gyors volt és gördülékeny. Közben kiderült, hogy a pálya hosszában még egy kis csavar is van, ugyanis 5250 méterre jött ki egészen pontosan, és baromi sok forduló volt benne. Nekem egy félmaratont kellett futnom, 4 kör megtételével, Csabinak pedig 2 kört kellett teljesítenie. Elég gyors tempóban kezdtük meg a futást, mert volt 5 és 15 km-es táv is, és mindenki egyszerre indult, azt viszont nem tudtuk ki mennyit teljesít. Gyorsan kb. 3 km után az élre álltunk és meg is tartottuk azt, annak ellenére, hogy a 28 fokos meleg picit sem akart alább hagyni és csak nem hűlt a levegő. Csaba a 2. kör után kiszállt, teljesítve a 10km-t 39:45 perc alatt. Végre elérve a nagy álmot, amivel hozta az abszolút első helyet (10,5 km pedig 41: 42 lett) ezen a távon. Én nyomtam tovább, mert nekem még volt 2 köröm. A frissítés elég gyengére sikeredett, és a 3. körtől elég komoly gyomor fájdalmaim is voltak, de azért meglett az abszolút első hely 1:24:51 idővel. Úgy gondolom egy jó hangulatú verseny volt, szerintem jövőre is bevállaljuk.

night1     night2

 

futonaptar BSI mozdulj velunk exterememan keszthely triatlon  kartyalogo

Spuri futobolt logo 500x500