Mosonmagyaróvári Strucc Futóklub SE

strucclogo

 2020.04.19.

smrgomb

   



egyszazalek

 

varoscimer

 


smr

 

Agrowirt Logo Color

 

virpay logo

 

greiner logo 

ujmofemlogo

 

lajtamag 1

 

For top

 

pw logo

 

ufmlogo2

 

lajtaszig honlap

 

global europe

 

wb jpg

 

bauexpert

 

futura 

 

high5

 proba

 

superinfo

chicco

14_agnitiming_logo

 

 

2019.09.12.

Wizz Air Budapest Félmaraton 2019.09.08.

Egy tradicionális versenyről van szó, amiről szinte mindenki hallott már az országban. Vagy azért, mert már versenyzett rajta vagy azért mert már tervezi. Ez persze túlzás, de tény, hogy egyre népszerűbb rendezvényről van szó itthon és külföldön is. Idén 15 ezer ember gondolta úgy, hogy mozgással tölti a vasárnap reggelét; így egyéni futóként vagy váltóban teljesítette a legyőzhető távolságot, vagyis a 21,0975 kilométert. Arra gondoltam, hogy idén is sok edzés van a lábaimban, jó lenne ezt versenyen is kamatoztatni, így neveztem a szeptemberi megmérettetésre. Nem futottam többet, mint korábban, sőt talán kevesebbet is, bár azt tudatosabban. Több időt fordítottam a regenerációra és a keresztedzésre, köszönet az úszásoktatásért Palkovits Attilának. Van mit csiszolni az úszótechnikámon, de úgy érzem, hogy jó hatással van a futómozgásra is.

A tavaly októberi maraton után most nem egy jó ügyért, hanem csak magamért futottam (ami jelen esetben nem önző dolog, hanem az önismeret gyakorlása, határaim feszegetése volt). Úgy voltam vele, hogy tartozom magamnak egy nagy rohanással. Na nem arra gondolok, hogy futok mint az őrült, de nem tudom hova és miért…:) Tudatosan gyors tempóban, egyéni csúcs volt a cél. Bizakodásra adott okot, hogy áprilisban Pozsonyban 1:30:09-re voltam képes. Viszont biztosra nem mehettem, mivel októberben egy maraton lesz a fő versenyem, így nem csak résztávokkal és gyors futásokkal készültem, volt két 30 km-es edzésem is, ami óhatatlanul lassítja a tempót.

A mostani célom egyértelműen az 1:30 alatti félmaraton volt, de titkon 1:28-cal kezdődő eredményre számítottam. Edzettem is rá rendesen, megfutottam a gyorsítókat, tempófutásokat, résztávokat és a lassú hosszúkat is… Még pár évvel ezelőtt is lehetetlennek tűnt, hogy huzamosabb ideig képes lennék 4:10-es tempóra. De az idő múlásával, a sérülésmentes edzésekkel és a fokozatos terheléssel abszolút teljesíthetővé vált ez a kihívás. A világon sokan úgy élnek, hogy állandóan csak panaszkodnak és nem látják meg az élet igazi ajándékát. Ezek az emberek nem becsülik meg az egészségüket, nincs kitartásuk.

A mindennapjaimban és a futásban is, amit idáig elértem, azt a kitartásomnak köszönhetem és nem az őstehetségemnek:) Jól is van ez így, mert sokkal jobban értékeljük, amiért harcolni és küzdeni kell, mint amit izzadságcseppek nélkül instant megkapunk… Különben is sokszor „csak” elhatározás kérdése a siker és nagyban függ a lelki ráhangolódástól. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy edzés nélkül sikeres leszek egy versenyen. A felkészülés ad egy biztos alapot, amire lehet építkezni. Az viszont biztos, hogy a befektetett munka csak akkor térül meg igazán, ha hiszünk benne.

Muhammad Ali idézete sokszor eszembe jut:

„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”

Kowalsky is megfogalmazta ezt tömören, néha szoktam magamban mantrázni, verseny közben is többször bevillan:

„Lehet, hogy nehéz lesz, de Lehetetlen nem...
Eleve lehetetlen a lehetetlen!
Eleve lehetetlen, hogy bármi lehetetlen...”

Versenyen ez volt a 35. félmaratonom 12 év alatt, szóval volt türelmem kivárni a kedvező feltételeket, amikor jól sikerül a felkészülés, nem hátráltat sérülés vagy betegség és az időjárás is kedvező a csúcsdöntésre. Persze tudnék még ennél is jobb futóidőt kívánni, ami kb. 10 fokkal hűvösebb és nincs 95%-os páratartalom, mint most hétvégén. De ilyen jó körülmények ezen a versenyen már sok éve nem voltak, így rajtam kívül sok ember tudta egyéni legjobbját futni, köztük remekeltek az óvári Struccok is. A legutóbbi hét félmaratonomból három 1:45-ös iramfutást leszámítva mindegyik 1:29:16 és 1:30:55 között volt, tehát stabilan 90 perc környékén.

Az 1:30-as iramfutók elé álltam, szakítottam az eddigi taktikával. Eddig mögöttük szoktam indulni, de akkor folyton loholok valaki(k) után, ami mentálisan nagyon fárasztó. Így viszont végig előttük jártam és motivált, hogy tartsam az iramot, sőt fokozatosan távolodtam tőlük, nem hallottam a trappolásukat. Saját ritmusban futottam és arra is gondoltam, hogy ha az elején jól helyezkedem, akkor nem megy el idő és energia a lassabb futók kerülgetésére. Vannak persze, akik ilyenkor is megpróbálnak tolakodni, nyomulni (mint a való életben is), de ez kb. annyira hatékony, mint a forgóajtóban előzés… :) Igazából holtpont nélkül sikerült végigrohanni a pályán, sőt negatív splitet mentem, vagyis a táv második fele volt a gyorsabb. A párás idő miatt volt bennem egy kis bizonytalanság, hogy lassulni fogok, de nem így történt, mert csak fogytak a kilométerek, egyre jobban élveztem a futást és még gyorsulni is tudtam. Így utólag visszagondolva az első 5 km volt nehéz, amikor kerestem az ideális tempót és ritmust, utána már erősnek éreztem magam. Jóleső érzés volt áthaladni a célvonalon és utána egymás élménybeszámolóját hallgatni, mert egyénileg sok siker, egyéni csúcs (PB) született. Nálam ez most 1:28:27 célidőt jelent, amiből még mindig lehet faragni…

Az egyéni csúcs számomra egy olyan valami, amit saját magad érsz el, a saját erődből és saját magadnak; ahol a befektetett munka illetve egyéni adottságok alapján bárki sikereket érhet el önmagához képest. Mert nem egymással versenyzünk, csak önmagunkkal és a kishitűségünkkel. Engem arra tanított meg a futás, hogy szorgalommal és kitartással bármi elérhető, ha igazán akarjuk, teszünk érte és türelmesek vagyunk.

wizz10

2019.08.10.

Szenzációs szereplés a Wizz Air Félmaratonon, talán minden idők legjobb produkcióját nyújtotta a Strucc Futóklub csapata az idei versenyen. Négyen is egyéni csúcsot javítottak (Prikler Adrienn, Kelemen Pisti, Csapó Andris, Vincze Csabi). Öten futottak a bűvös 1:30-s határon belül, Takács Lacinál meg egész egyszerűen nincs jobb félmaratonista az M50 kategóriában ma Magyarországon. Ezúttal az időjárásé volt a főszerep, mert ennyire ideális futóidő talán még sosem volt a Wizzair történetében. A pálya viszont ezúttal sem kímélte az energiánkat, három hídra kellett felfutni és több éles fordítóval megküzdeni. Jönnek a további futó események, de a futócsapat fő versenye majd Ljubljanában, októberben.

wizz1

wizz2      wizz3

2019.09.05.

Printz Ákos írása:

Elsőre őrült vállalkozásnak tűnt, hogy a 3 héttel ezelőtti Ironman verseny után bevállaljam a Tatán megrendezésre kerülő 70.3 (féltávú) Ironman versenyt. Őszintén leírhatom, hogy kicsit én is tartottam tőle, hogy ez így sok lesz. A verseny és annak szerevezése talán túlzás nélkül mondható, az egyik legjobb Magyarországon, így itt versenyezni szinte kötelező. Az OLD LAKE MAN verseny egy verseny hétvégét foglalt magában, hiszen szombaton rendezték meg a rövid távú triatlon magyar bajnokságot, melyen a Strucc Futóklubbot Szentesi Nándi képviselte, és ért el egy remek időt. Vasárnap már a hosszabb távot kedvelő elit és amatőr sportolok próbáltak szerencsét a 32 fokos nyári melegben. A viszonylag korai rajt ellenére, már az úszás megkezdésekor érezhető volt a meleg, és az Öreg-tó 26 fokos hőmérséklete sem fog nyújtani sok felfrissülést. A 90 km kerékpározást a szervezők Tata-Naszály közötti úton próbálták lebonyolítani és szakszerű frissítéssel támogatni. A futás megkezdésekor már a hőmérséklet is kezdte idézni az idei nyáron megszokott 30 fok feletti átlagot, így a 21 km teljesítése nem volt egyszerű. A festői Öreg-tó környékén a futó pálya hol az erdőben, hol közvetlenül a tó partján vezetett. A szervezők és kisérők hangos biztatása mellett talán a „szenvedést” is könnyebb volt elviselni. Itt köszönném meg a Strucc Futóklub tagjainak a szurkolást, kellet a végére. Összefoglalva egy remek kis verseny lett belőle, sok tapasztalatot gyűjtöttem, hogy hol lehet még fejlődni, hiszen ez a sport még tartogat számomra sok élményt, ebben biztos vagyok. Szabó Csabinak köszönöm a profi felkészítést…Folytatás következik…

tata6   tata5   tata3   tata1

2019.08.14.

Nagyatádon 2019.08.10-én került megrendezésre a Jubileumi 30. „Ironman” hosszútávú triatlon verseny, mely egyben országos bajnokság is immáron 29. alkalommal Printz Ákos részvételével.

Mikor megálmodtam, hogy egyszer én is szeretnék „Ironman” lenni nem tudtam, hogy ez egy embert próbáló feladat. A triatlon világába 2016-ban kóstoltam bele, és mondhatom egyből magával ragadott az érzés, ami a különböző távok és versenyszámok teljesítése során ért. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Mosonmagyaróváron egy jó kis triatlonos közösség befogadott és hasznos tanácsokkal láttak el az „utam” során a frissítéstől a helyes úszó technika elsajátításig, mely kellett, hogy „legyőzzem” a 3.8 km úszást, 180 km kerékpározást és természetesen a maratoni távot.

A verseny a csodaszép Gyékényesi-tóban kezdődött, ahol az adrenalint szinte már „érzeni” lehetett, hiszen a szervezők mindent megtettek azért, hogy fantasztikus hangulatot teremtsenek a közel 700 sportolónak és az őket elkísérő szurkolóknak. Az ágyú dörrenését követően próbáltam egy jó kis bolyt megtalálni, ahol képességeimhez megfelelő úszókkal próbáltam teljesíteni a két kört. Azt gondolom, hogy amit Palkovits Attila klubtársam/edzőm próbált velem megtanítani a kedd edzések során azt hoztam, sajnos kis pályatévesztés és a szervezők által hosszabbra mért pálya miatt az időeredményem egy picit rosszabb lett, amit vártam magamtól. A „fürdőzést” követően jöhetett a bringázás, ami könnyűnek nem volt mondható, hiszen Somogy megye dimbes-dombos tájain kellett a közel 35 fokos melegben lenyomni a közel 180 kilométert. A kálváriám már a kerékpározás során jelentkezett, hiszen az egész nap jelentkező gyomor problémák már az első kilométerek teljesítéstől nehézzé tették a versenyemet. Nehezen tudtam felvenni azt a pozíciót, amit edzéseken begyakoroltam, ezért nagyon vártam, hogy vége legyen. Pedig a frissítés előre meghatározott koreográfia alapján zajlott, de ami Walchseeben működött, itt valahogy nem. Gondoltam, majd a futás során helyére kerülnek a dolgok, de „pokol” csak ott kezdődött el. A közel 6 órás bringázás után jöhetett a 8 körös futás a maratoni 42 km-es táv. Edzőm Szabó Csabi biztatott, hogy minden rendben lesz és a frissítéseivel „életben” tartott. Az első két kör leküzdése után a következő 30 km már nagyon fájt, minden eljött, ami megtörténhet egy sportolóval, rosszullétek tömkelege. Tudtam, hogy feladni nem szabad, hiszen azért jöttem el Nagyatádra, hogy én is „Ironman” legyek. Az utolsó kilométereknél tudtam, hogy bármennyire is rosszul vagyok ezt meg fogom csinálni. Szerencsére mikor megláttam a cél előtt kisfiam mosolyát, aki büszkén nyújtott a kezét, hogy együtt fussunk be a célba éreztem, hogy ez a pillant minden szenvedést megért. Ironman lettem egy fél napos kihívás után.

Hálát adok a Jó Istennek, hogy segített utamon, családomnak, hogy végig kitartottak mellettem és támogattak. Külön köszönöm az Ensport stábjának különösen Szabó Csabi edzőmnek, akik végig hitt bennem. Hálával tartozok Zsigovits Angelika dietetikusomnak, aki próbált a legjobb formába hozni. Minden szponzoromnak köszönöm a támogatást, külön köszönet az SMR pénzügyi csapatának. Természetesen klubtársaimnak is hálával tartozom, akik tapasztalataikkal segítették felkészülésemet. Köszönöm Kutács családnak a biztató szavakat és a profi frissítést.

Folytatás következik, azt hiszem 2020.augusztus 8 ismét egy fontos dátum lesz….

atad1     atad2     atad3

2019.07.25.

Domonkos Petya így látta: a Strucc futóklubból ketten vettünk részt, jó magam és Vincze Csabi futótársam, a szombat este megrendezésre kerülő MóváRun Night elnevezésű futóversenyen. Csabi a 10 km-t tűzte ki célul, én pedig a 20 km-t terveztem be edzés jelleggel. A verseny este fél 10-kor kezdődött kb 28 fokos hőmérséklet mellett, ami azért valljuk be nem éppen optimális futóidő, de legalább a nap nem sütött. A rajtszám felvétel gyors volt és gördülékeny. Közben kiderült, hogy a pálya hosszában még egy kis csavar is van, ugyanis 5250 méterre jött ki egészen pontosan, és baromi sok forduló volt benne. Nekem egy félmaratont kellett futnom, 4 kör megtételével, Csabinak pedig 2 kört kellett teljesítenie. Elég gyors tempóban kezdtük meg a futást, mert volt 5 és 15 km-es táv is, és mindenki egyszerre indult, azt viszont nem tudtuk ki mennyit teljesít. Gyorsan kb. 3 km után az élre álltunk és meg is tartottuk azt, annak ellenére, hogy a 28 fokos meleg picit sem akart alább hagyni és csak nem hűlt a levegő. Csaba a 2. kör után kiszállt, teljesítve a 10km-t 39:45 perc alatt. Végre elérve a nagy álmot, amivel hozta az abszolút első helyet (10,5 km pedig 41: 42 lett) ezen a távon. Én nyomtam tovább, mert nekem még volt 2 köröm. A frissítés elég gyengére sikeredett, és a 3. körtől elég komoly gyomor fájdalmaim is voltak, de azért meglett az abszolút első hely 1:24:51 idővel. Úgy gondolom egy jó hangulatú verseny volt, szerintem jövőre is bevállaljuk.

night1     night2

2019.07.16.

Printz Ákos írása: hétvégén került megrendezésre Magyarország egyik legrégebbi triatlon versenye a 35. alkalommal kiírt Vasi Vasember Szombathelyen. A rendezvény  egy olimpiai távú triatlon esemény, mely során minden résztvevőnek közel 1,5 km kellett úsznia 40 km bringáznia és a végén 10 km futnia. Az egyik kedvenc versenyem, úgy hogy idén is biztos helye volt a naptáromban, felkészülésnek szántam a közelgő Nagyatádi hosszú távú versenyre. A múltkori ausztriai versenyen tapasztal hőségnek semmi nyomát nem érzékeltük, hiszen az időjárás inkább egy tavaszi versenyhez hasonlított. A bemelegítő úszásra sem sokan vágyakoztak a start pisztoly eldördülése előtt, hiszen a legendásan meleg Csónakázó-tó is „csak” 22 fokos volt. A „fürdőzést” követően a szokásos kerékpáros pálya várt ránk, szerencsére eső és kánikula nélkül. A kedvező körülmények, miatt éreztem, hogy bennem lehet egy jó eredmény, így a futásnak úgy álltam neki, hogy ami bennem van azt megpróbálom kisajtolnom magamból. Örültem neki, hogy ezen a verseny ki tudtam magamból hozni a maximumot családom és edzőm örömére, akik a helyszínen szorítottak drukkoltak nekem. Folytatás következik, de már nem a főpróba, hanem az előadás….Go NAGYATÁD…

vasi1     vasi2

2019.07.02.

Samorin után egy újabb, nagyon nívós féltávú triatlon versenyen vettünk részt a festői szépségű Tirolban, a Challenge Kaiserwinkl Walchsee-n. Igazi alpesi vidék, hegyek mindenfelé, Walchsee mind falu, illetve tó az egyik gyöngyszeme a környéknek. Több napra érkeztünk, a verseny előtti átmozgatásokat már itt végeztük, kipróbáltuk a vizet, körbe futottuk a tavat, nagyon kellemesen éreztük magunkat.

Vasárnap a verseny napja. Sok mindenre tudunk készülni, de egy valamit mindig bónuszként kapunk a versenyen, az időjárást. A triatlon szabadtéri sportág, de a szélsőségek a nagyon edzett versenyzőket is komoly feladat elé állítják. 35-36 fokban végig tűző napon versenyezni nagyon nehéz ilyen szintes pályán. 10:30-kor rajtoltak a profik, majd negyed órával utána folyamatosan engedtek minket is a vízbe, két másodpercenként hat embert. A víz 25,2 fokos volt, neoprént nem lehetett használni. A szép kék színű tóban az előttünk 5 méterrel úszó lábát is látni lehetett a víz alatt, annyi tiszta volt. Az 1900m úszás gyorsan lepörgött, na eddig voltunk igazából a komfortzónánkban.

Bringára fel, 90km kerékpár, két 45-s kör, meg a 980m szint, csak fel, meg le, vízszintes nulla. Ez a szintemelkedés elég sok, de mentünk már ilyen pályákon, de ennyire technikás, szűk útvonalon még nem. Az útvonal fele, egynyomsávos alpesi út a hegyoldalakban, egymás mellett maximum 2 bringás fér el. Hihetetlen mennyiségű kanyar, beláthatatlan emelkedők, lejtők, szerpentinek, tiszta csiki-csuki volt az egész. Kisalföldiek lévén igyekeztünk haladni, de a helyi, ilyen helyeken edződött Jürgenekkel, meg Georgokkal nem igazán tudtuk felvenni a versenyt. De a kárpótólt minket a csodás táj, ilyen szép vidékem még talán sosem versenyeztünk. A második körre már nagyon meleg volt, szinte több vizet öntöttünk magunkra, mint amit megittunk, pedig az sem volt kevés.

De az igazi purgatórium a félmaratoni futáson jött, kettő fél három körül kezdtük a futópályát. 4 kör a tó körül, nulla árnyék, 36 fok, két kisebb emelkedő minden körben. A tervezett két frissítőállomás mellé, még két vizes állomást is beiktattak a szervezők, a helyi lakók, további 7-8 helyen öntözték a futókat. Rengeteg szurkoló, zenei pont, nagyon sok bíztatást kaptunk a saját csapatunktól és a helyiektől is. A cél világos volt, frissítőtől frissítőig eljutni, annyi vizet borítsál magadra, amennyit bírsz, meg sótabletta sótablettával. De megoldottuk, ezt is, mert a kemény óváriakon, sem a pálya, sem az időjárás nem tud kifogni. Nagyon jó érzésekkel indultunk haza, nagyon nehéz pályán, irreális időjárásban, egy fantasztikus környéken versenyezhettünk. Igazi extrém verseny volt, biztosan örök emlék marad ez a hétvége.

walch1

walch2    walch3    walch4 

2019.06.26.

Vasárnap rendezték meg a 10. Győr-Lipót futóversenyt, amelyen ismét többen részt vettünk a futóklubból. Szeretjük ezt a versenyt, jó a szervezés, jó a hangulat és még közel is van. A táv nem változott 26,4 km, amit egyéniben illetve 3 fős váltóban lehet teljesíteni.

Idén elmaradt a szokásos 30 fok napsütés, helyette szemerkélő eső és évszakhoz képest hűvösebb, jó futóidő várt ránk. 8 egyéni indulónk volt és 2 váltóban voltunk érdekeltek. A futóklub legjobb idejét Takács Laci szállította, aki az abszolút 3. helyen végzett, így összesen 3 futónk végzett a TOP 10-ben.

Egyéni eredmények:     Váltó eredmények:  
3 TAKÁCS László 1:41:37   9 STRUCC FUTÓTRIÓ 2:02:23
6 DOMONKOS Péter 1:47:20   18 LOMHÁK 2:11:52
9 KELEMEN István 1:49:53        
22 VINCZE Csaba 2:00:58        
32 VÁRALLYAY Zoltán 2:05:55        
70 FARKAS Imre 2:23:06        
74 TÓTH Attila 2:24:11        
126 VARGA Gyula 2:39:17        

 

gyl01   gyl02   gyl03

2019.06.08.

Ha Kékes Csúcsfutás, akkor Takács Laci, és egy újabb "ámokfutás".

Harmadszor vettem részt ezen a versenyen, mondhatni már az első alkalom után bekerült kedvenceim közé. Mi tagadás, idén is javítani akartam az időeredményen és még abban is bíztam, hogy bejutok az első tíz közé (eddig 11. ill. 14. helyezésem volt). Azt már tapasztalatból tudtam, hogy a végén nagy csodát nem lehet tenni, így inkább a táv első felére kell összpontosítani. A 11:15-ös rajt nem igazán szerencsés, de ugyanakkor nem volt túl meleg, inkább az erős szélre lehetett kis panasz. Utazás, csomagleadás, melegítés – ezek már rutinosan mentek.

Jól helyezkedtem a rajtnál, hogy már az elején valamelyik bolyhoz csatlakozni tudjak. Néhány kilométerig ez sikerült is, a 4:20 körüli tempó azért vastagon súrolta a komfortzónát. Ahogy itt lenni szokott, a boly hamar szétszakadt, és magamra maradtam. Legalább egy perccel előrébb jártam Mátraházán mint tavaly, de ez nagyon is otthagyta nyomát az elfáradáson. A kékestetői elágazásnál várt a családom, és csak a fotó kedvéért szedtem össze magam, hogy kipréseljek még egy mosolyt a meredek, 3,6km-es emelkedő előtt. Gondoltam, ezen is feljutok valahogy, mint mindig. Nagyon megküzdöttem vele, ezt már nem akartam elengedni. És nem is jött fel rám senki, maradt a rangsor a végéig. Legjobban a célba érkezésnek lehet ilyenkor örülni és persze annak, hogy 43mp-et faragva a tavalyi időn, 54:37 eredménnyel a 7. helyen végeztem a kétezer feletti indulóból.

Ahogy már hagyomány lett nálunk, további két napot a Mátrában töltöttünk és még kétszer felfutottam (+ le is) Mátraházától a Kékestetőre. Edzőtáborozásnak egész jó volt….

kekes1     kekes2

2019.06.06.

Szlovákiában kezdtük az idei triatlon szezont, a Duna partján, Mosonmagyaróvárhoz nagyon közeli Somorján. Farkas Imi és Kelemen Ati úticélja a Challenge Samorin volt, ami a 40 versenyből álló challenge sorozat nem hivatalos féltávú világbajnoksága volt. Hemzsegtek a világsztárok a versenyközpontnak otthont adó x-bionic sphere komplexumban. Mi az open kategóriában indulhattunk, amit most rendeztek először.

A verseny. Mint minden triatlon verseny, ez is úszással kezdődött. A nap talán legfontosabb száma a 14,4 volt. Ez nem egy finom vörösbor alkohol foka volt aznap, hanem a Duna vizének hőmérséklete. A megáradt Dunának itt is nagyon erős volt a sodrása, ilyen hideg vízben 1900 métert úszni, még rutinos triatlonistáknak is extra kihívás. Először sodrással szemben úsztuk a táv felét, majd visszafelé „hozott” minket az ár. Ennyit régen dolgoztak a vízimentők, nagyon sok úszót szedtek ki a vízből, top atlétákat is. Az egyik taiwani lányt a rajtvonalon emelték ki, mert nem tudott haladni az árral szemben. Készültünk a rendkívüli feladatra, és igazi Szigetköziek lévén csont simán lehoztuk az első számot, még élveztük is a Dunai pancsit.

Egykörös 90 kilis bringa kicsit eseménytelenebb volt, kisebb részeket leszámítva, egész jó minőségű aszfalton tekertünk. A 2 óra időtartamra széthúzott, több hullámos rajt miatt, elég szellős volt a teljesen lezárt kerékpár pálya, aminek szintén sajátossága, hogy itt 20m a bolyozási távolság. A frissítésre nagyon figyelni kellett, mert a hirtelen jött meleg már erősen nyomta a fejünket. Ha valaki itt elrontja a szénhidrát, folyadék és só bevitelt, annak a futáson keserves időszak jön. A futás már sokkal izgalmasabb volt, nézők, sok triatlonista küzdött a 28-29 fokos meleggel, a napsütéssel, mert sok árnyék a bringapályához hasonlóan a futópályán sem volt. Nagyon változatos volt a három körös félmaraton, futottunk az ügetőn, füvön, keresztül-kasul a lovas komplexumon, fel és le a Duna töltésen. A burkolat harmada volt aszfalt, harmada térkő, illetve szintén harmada terep és fű. Hibátlanul lehoztuk a frissítést, és nagy örömmel vettük át a befutóérmet a célkapuban.

Nagyon jó volt ott lenni, az úszás nagyon extra lett, 23 fokos Balatonban mindenki tud úszni, de 14 fokos, ilyen sodrású Dunában ez már kicsit komolyabb feladat. Jövőre jövünk újra, de már nem az open-ben, mert a helyezésünkkel mindketten kvalifikáltuk magunkat a „The Championship”-re, és a NAGYOK között, a világelittel versenyezhetünk. Juhééééééé!!!

samorin1 samorin3 samorin4 samorin2

 

2019.06.04.

Hétvégén több sporteseményen is jelen voltunk. Horváth Levi és Csabi úgy döntött idén belekóstolnak az országúti bicajversenyek világába. Tapasztalat szerzésként a Tour de Pelso 202 km-es Balaton kerülő versenyt vették célba, melyet idén június 2.-án rendeztek. Csabi értékelése:

Siófok főterén a Víztorony tövében mintegy 800 induló várta a rajtot majd 8 órakor eldördült a startpisztoly és megindult a tömeg. Izgalmas volt ez az első rész hiszen a felvezető kocsi mögött Zamárdiig csak 15-20 km/órás sebességgel haladtunk sokszor lassítva kanyarogva hömpölygött a boly kiabálva hogy „fék-fék” ha kellett vagy kézzel jelezve az úthibát, padkát vagy elejtett kulacsot a hátul jövőknek. Aztán Zamárditól repülőrajt következett és nagyobb bolyokra szakadt a mezőny.

Okosan tartalékoltuk erőnket hiszen tudtuk messze még a vége és továbbra is figyelni kellett mert egy rossz mozdulat és bukás lehet a vége. Sajnos sok mentőautót láttunk aki figyelmetlen versenyzőért jött és komoly bukások is előfordultak. A déli partot elhagyva Keszthely fele fordultunk és a Zalai dombok következtek miközben egyre melegebb lett az idő de gomolyfelhők is gyülekeztek. Badacsonynál a féltávnál Levi fia és családja várt minket teli kulacsokkal és bíztatással ami nagyon jól esett mindkettőnknek. A mezőny egyre jobban szakadozott igy ketten váltottuk egymást míg befogtunk kisebb csoportokat és az erejüket rosszul beosztó a startnál még vitézkedő versenyzőket. Balatonalmádinál egy második frissítési megállót tartottunk aztán a Kenesei kaptatónál ránk szakadt egy jóleső frissítő zápor de ezután már közeledett Siófok, 6 óra 53 percnél állítottuk meg az órát a célvonalnál ahol a Jutka, Rita és a lányok vártak ránk.

Izgalmas, érdekes és új élmény volt a mezőnyverseny ahol figyelni kell minden másodpercben és össze kell dolgozni egymással és másokkal is a jobb eredmény érdekében ami nagyon új volt a triatlonos időfutam magánya után. A triatlonban megtanult frissítésnek és erőbeosztásnak viszont nagy hasznát vettük hiszen egyenletes sebességgel sikerült a megálmodott időn belül körbe tekerni kedvenc tavunkat. Hiányzott viszont a triatlonos versenyközpontok bulis hype hangulata.

pelso1    pelso2     pelso3

 

 

futonaptar BSI mozdulj velunk exterememan keszthely triatlon  kartyalogo

Spuri futobolt logo 500x500