2019.06.08.

Ha Kékes Csúcsfutás, akkor Takács Laci, és egy újabb "ámokfutás".

Harmadszor vettem részt ezen a versenyen, mondhatni már az első alkalom után bekerült kedvenceim közé. Mi tagadás, idén is javítani akartam az időeredményen és még abban is bíztam, hogy bejutok az első tíz közé (eddig 11. ill. 14. helyezésem volt). Azt már tapasztalatból tudtam, hogy a végén nagy csodát nem lehet tenni, így inkább a táv első felére kell összpontosítani. A 11:15-ös rajt nem igazán szerencsés, de ugyanakkor nem volt túl meleg, inkább az erős szélre lehetett kis panasz. Utazás, csomagleadás, melegítés – ezek már rutinosan mentek.

Jól helyezkedtem a rajtnál, hogy már az elején valamelyik bolyhoz csatlakozni tudjak. Néhány kilométerig ez sikerült is, a 4:20 körüli tempó azért vastagon súrolta a komfortzónát. Ahogy itt lenni szokott, a boly hamar szétszakadt, és magamra maradtam. Legalább egy perccel előrébb jártam Mátraházán mint tavaly, de ez nagyon is otthagyta nyomát az elfáradáson. A kékestetői elágazásnál várt a családom, és csak a fotó kedvéért szedtem össze magam, hogy kipréseljek még egy mosolyt a meredek, 3,6km-es emelkedő előtt. Gondoltam, ezen is feljutok valahogy, mint mindig. Nagyon megküzdöttem vele, ezt már nem akartam elengedni. És nem is jött fel rám senki, maradt a rangsor a végéig. Legjobban a célba érkezésnek lehet ilyenkor örülni és persze annak, hogy 43mp-et faragva a tavalyi időn, 54:37 eredménnyel a 7. helyen végeztem a kétezer feletti indulóból.

Ahogy már hagyomány lett nálunk, további két napot a Mátrában töltöttünk és még kétszer felfutottam (+ le is) Mátraházától a Kékestetőre. Edzőtáborozásnak egész jó volt….