egyszazalek

 

8061 MVPH Mosonmagyarovar Megerint atlatszo

 

motherson 3

nolato

lajtaszig honlap

pannowork uj

 vogelnoot

 

teka uj

lajtamag 1

fortop kicsi

ufmlogo2

chio

mofem kicsi

 

wb jpg  

 

high5

 proba

 

superinfo

 

14_agnitiming_logo

 

 

2019.09.12.

Wizz Air Budapest Félmaraton 2019.09.08.

Egy tradicionális versenyről van szó, amiről szinte mindenki hallott már az országban. Vagy azért, mert már versenyzett rajta vagy azért mert már tervezi. Ez persze túlzás, de tény, hogy egyre népszerűbb rendezvényről van szó itthon és külföldön is. Idén 15 ezer ember gondolta úgy, hogy mozgással tölti a vasárnap reggelét; így egyéni futóként vagy váltóban teljesítette a legyőzhető távolságot, vagyis a 21,0975 kilométert. Arra gondoltam, hogy idén is sok edzés van a lábaimban, jó lenne ezt versenyen is kamatoztatni, így neveztem a szeptemberi megmérettetésre. Nem futottam többet, mint korábban, sőt talán kevesebbet is, bár azt tudatosabban. Több időt fordítottam a regenerációra és a keresztedzésre, köszönet az úszásoktatásért Palkovits Attilának. Van mit csiszolni az úszótechnikámon, de úgy érzem, hogy jó hatással van a futómozgásra is.

A tavaly októberi maraton után most nem egy jó ügyért, hanem csak magamért futottam (ami jelen esetben nem önző dolog, hanem az önismeret gyakorlása, határaim feszegetése volt). Úgy voltam vele, hogy tartozom magamnak egy nagy rohanással. Na nem arra gondolok, hogy futok mint az őrült, de nem tudom hova és miért…:) Tudatosan gyors tempóban, egyéni csúcs volt a cél. Bizakodásra adott okot, hogy áprilisban Pozsonyban 1:30:09-re voltam képes. Viszont biztosra nem mehettem, mivel októberben egy maraton lesz a fő versenyem, így nem csak résztávokkal és gyors futásokkal készültem, volt két 30 km-es edzésem is, ami óhatatlanul lassítja a tempót.

A mostani célom egyértelműen az 1:30 alatti félmaraton volt, de titkon 1:28-cal kezdődő eredményre számítottam. Edzettem is rá rendesen, megfutottam a gyorsítókat, tempófutásokat, résztávokat és a lassú hosszúkat is… Még pár évvel ezelőtt is lehetetlennek tűnt, hogy huzamosabb ideig képes lennék 4:10-es tempóra. De az idő múlásával, a sérülésmentes edzésekkel és a fokozatos terheléssel abszolút teljesíthetővé vált ez a kihívás. A világon sokan úgy élnek, hogy állandóan csak panaszkodnak és nem látják meg az élet igazi ajándékát. Ezek az emberek nem becsülik meg az egészségüket, nincs kitartásuk.

A mindennapjaimban és a futásban is, amit idáig elértem, azt a kitartásomnak köszönhetem és nem az őstehetségemnek:) Jól is van ez így, mert sokkal jobban értékeljük, amiért harcolni és küzdeni kell, mint amit izzadságcseppek nélkül instant megkapunk… Különben is sokszor „csak” elhatározás kérdése a siker és nagyban függ a lelki ráhangolódástól. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy edzés nélkül sikeres leszek egy versenyen. A felkészülés ad egy biztos alapot, amire lehet építkezni. Az viszont biztos, hogy a befektetett munka csak akkor térül meg igazán, ha hiszünk benne.

Muhammad Ali idézete sokszor eszembe jut:

„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”

Kowalsky is megfogalmazta ezt tömören, néha szoktam magamban mantrázni, verseny közben is többször bevillan:

„Lehet, hogy nehéz lesz, de Lehetetlen nem...
Eleve lehetetlen a lehetetlen!
Eleve lehetetlen, hogy bármi lehetetlen...”

Versenyen ez volt a 35. félmaratonom 12 év alatt, szóval volt türelmem kivárni a kedvező feltételeket, amikor jól sikerül a felkészülés, nem hátráltat sérülés vagy betegség és az időjárás is kedvező a csúcsdöntésre. Persze tudnék még ennél is jobb futóidőt kívánni, ami kb. 10 fokkal hűvösebb és nincs 95%-os páratartalom, mint most hétvégén. De ilyen jó körülmények ezen a versenyen már sok éve nem voltak, így rajtam kívül sok ember tudta egyéni legjobbját futni, köztük remekeltek az óvári Struccok is. A legutóbbi hét félmaratonomból három 1:45-ös iramfutást leszámítva mindegyik 1:29:16 és 1:30:55 között volt, tehát stabilan 90 perc környékén.

Az 1:30-as iramfutók elé álltam, szakítottam az eddigi taktikával. Eddig mögöttük szoktam indulni, de akkor folyton loholok valaki(k) után, ami mentálisan nagyon fárasztó. Így viszont végig előttük jártam és motivált, hogy tartsam az iramot, sőt fokozatosan távolodtam tőlük, nem hallottam a trappolásukat. Saját ritmusban futottam és arra is gondoltam, hogy ha az elején jól helyezkedem, akkor nem megy el idő és energia a lassabb futók kerülgetésére. Vannak persze, akik ilyenkor is megpróbálnak tolakodni, nyomulni (mint a való életben is), de ez kb. annyira hatékony, mint a forgóajtóban előzés… :) Igazából holtpont nélkül sikerült végigrohanni a pályán, sőt negatív splitet mentem, vagyis a táv második fele volt a gyorsabb. A párás idő miatt volt bennem egy kis bizonytalanság, hogy lassulni fogok, de nem így történt, mert csak fogytak a kilométerek, egyre jobban élveztem a futást és még gyorsulni is tudtam. Így utólag visszagondolva az első 5 km volt nehéz, amikor kerestem az ideális tempót és ritmust, utána már erősnek éreztem magam. Jóleső érzés volt áthaladni a célvonalon és utána egymás élménybeszámolóját hallgatni, mert egyénileg sok siker, egyéni csúcs (PB) született. Nálam ez most 1:28:27 célidőt jelent, amiből még mindig lehet faragni…

Az egyéni csúcs számomra egy olyan valami, amit saját magad érsz el, a saját erődből és saját magadnak; ahol a befektetett munka illetve egyéni adottságok alapján bárki sikereket érhet el önmagához képest. Mert nem egymással versenyzünk, csak önmagunkkal és a kishitűségünkkel. Engem arra tanított meg a futás, hogy szorgalommal és kitartással bármi elérhető, ha igazán akarjuk, teszünk érte és türelmesek vagyunk.

wizz10

 

futonaptar BSI mozdulj velunk exterememan keszthely triatlon  kartyalogo

Spuri futobolt logo 500x500