2019.10.12.
Ma délelőtt Bécsben jártunk, sporttörténelmet láttunk, nem az interneten, nem a tévében, hanem a saját szemünkkel. Egy sportőrült olajmágnás fejében megszületett a gondolat, a két órán belüli maraton, dollármilliók rendelkezésre állnak, keressük meg hozzá a szereplőket. Továbbfejlesztették a két évvel ezelőtti Monzai projektet, és egy vérprofin előkészített és lebonyolított rendezvényt láthatott a nagyérdemű. Bécs kiváló helyszínválasztás volt, tökéletes pálya, körülmények, hibátlan időzítés, 41, a világelit részét képező iramfutó. De mindenki tudta, hogy a főszerepet csak egyetlen ember képes eljátszani ebben a történetben, a Király, a maratonfutás Királya. Két hete Berlinben Bekele kicsit megráncigálta ezt a trónt, de a Király csak az eladásra készült. És a Király megalkotta élete fő művét. Elől a felvezető autók, kamera, folyamatos zöld lézerfény az iramfutóknak, elöl öten V alakban, kettő hátsó biztosítás, 5 kilométerenként váltva egymást. Középen futott a főszereplő, aki 42 kilométeren keresztül rezzenéstelen arccal tette a dolgát, de az utolsó 200 méteren elszabadultak az indulatok, a pókerarc mögül előbújt az ember, teljes extázisban tette meg az utolsó párszáz métert és nem mindennapi ünneplés kezdődött a célban a teljesen önkívületben tomboló nézők előtt. Eliud Kipchoge, 1:59:40, Vienna, 2019.10.12. ez kerül a történelem könyvekbe, egy hús-vér ember által először két órán belül futott maraton. Hihetetlen élmény volt ott lenni, élőben látni. Talán a legfontosabb tanulság nekünk amatőr sportolóknak, hogy nincs lehetetlen, ha teszel érte sok-sok álom valóra válhat.