2018.07.30.

Az év leghosszabb napja, ez a verseny egyik fő szlogenje. Hát tényleg hosszú, egy ironman verseny soha sem lesz rövid és könnyű, ami a világelitnek is gyenge nyolc óráig tart. A három összetevőt külön-külön sem egyszerű teljesíteni, 3800m úszás, 180km kerékpár, 42km futás, egymásután pedig kimondottan embert próbáló teljesítmény. Ma Magyarországon kb. 3000 fős tábor mondhatja magát vasembernek.

Idén hat egyéni versenyzővel indultunk, Farkas Imre, Horváth Csaba, Horváth Levente, Kelemen Attila, Palkovits Attila és Szentesi Nándor, illetve Seiwerth Anna révén egy háromfős lány váltóban is érdekeltek voltunk. Újra Kaszón volt a táborhelyünk, innen ingáztunk mindenfelé.

Nem indult jól a reggel, dörgés, villámlás és eső ébresztett minket. Esőben depózni nem olyan nagy élmény, de akkor ez rendeltetett. A rajtnál nem esett, így 602 versenyző vetette magát a Gyékényesi bányató 24,4 fokos vizébe Vangelis zenéjére. A bringa elején újra kaptunk egykis égi áldást a nyakunkba, nem volt veszélytelen a kerékpár ezen része a vizes, sokszor sáros úton. Az első kör végére, mire Nagyatádra értünk egész jól elkezdett felszáradni az aszfalt, de ekkor még borús volt az égbolt. Aztán jött a rémálom, elkezdett sütni a nap. Meleg, párás idő nagyon amortizálta a mezőnyt. A futásra elérte a hőmérő higanyszála a 30 fokot, a Rinya patak feletti hídon megint olvadozott az aszfalt. Egy ilyen verseny mindig küzdős, mi is dacoltunk az időjárással, de alapvetően saját magunkkal, a vége felé már csak célkapu elérése tartja a lelket a versenyzőkben.

Igazán a most debütáló Horváth Csabiért szorított a csapat. Azt azért nem mernénk leírni, hogy agyon edzette magát, de készült, amennyire tudott. A péntek esti utolsó fejtágító hasznosnak bizonyult, mert másnap megvalósította a hibátlan versenyt fogalmát, tökéletesen kontrolállta az eseményeket, az odavitt edzettségi állapotból kihozta a maximumot, és ezzel a gyarapította a Strucc Futóklub ironmanjeinek, nem kicsi számát. Sajnos Nándinak nem sikerült a célba érés, de csapat többi tagja, okos versenyzéssel biztosan gyűjtötte be az újabb finisher érmét. A csajok is remekül mentek, simán behúzták 11 óra alá a váltó idejét, nagyon ügyesek voltak. Másnap az eredményhirdetés után nagy örömmel indultunk haza egy fantasztikus hétvége után.

2018.07.24.

Az idei volt a 7. körfutóverseny Rábapatonán, amin Strucc Futóklubot Vincze Csabi képviselte:

A futók 3 táv közül választhattak: 2 km, 8 km és 16 km, de a szervezők gondoltak a legkisebbekre is a 400 méteres ovis futással. Családostól érkeztem a versenyre, így a 400 méteres ovis futásnál is érdekeltek voltunk, ezért már korán, 8 órakor a helyszínre érkeztünk. Már ekkor 20 fok körüli napos meleg idő volt. Mivel a 16 km-es táv rajtja csak 10 órakor kezdődött, így bőven maradt időm rákészülni a versenyre és valahogy bevonzani néhány felhőt, sajnos az utóbbi nem igazán sikerült. A rajtra már 25-30 fok lett a hőmérséklet, felhőnek nyomát sem lehetett látni, ennek nem igazán örültem, mert nagyon nem bírom az ilyen időjárási körülményeket.

16 km-en 2 kört  kellett megtennem a 8 km-es pályán, aminek az első része kb. 2,5 km földúton illetve a kavicsos töltésen zajlott. Az első körben szinte végig egyedül futottam, mert nagyon gyorsan szétszakadt a nem túl nagy létszámú, viszont nagyon erős mezőny. Az elől haladóktól nagyon leszakadtam de hátra sem nagyon kellett figyelnem, így nyugodtan futhattam az előre eltervezett tempómat (4:20 – 4:25 közti ezrek).  Az első 8 km-en csak a biztonságra koncentráltam, figyelve a pulzusra is, valamint a frissítésekre. A szervezőktől nagyon jó ötlet volt, hogy a körön belül 2 helyre is helyeztek ki frissítőpontot. Féltávnál a 7. helyen álltam kb. 1 perces hátrányban a közvetlen előttem lévő két futótól és kb. 400-500 méteres előnyben az utánam haladókkal szemben. A 2. kör megkezdése előtt gyorsan frissítettem és már haladtam is tovább. A második féltávra egy célom maradt: közelebb kerülni az előttem lévőkhöz, így 9. km-től növelni kezdtem a tempót, itt már nem néztem semmit csak futottam olyan gyorsan, amennyire csak tudtam. Számomra is kellemes meglepetés volt, hogy milyen jól bírom a melegben is a 4:10-4:15 perces ezreket. A hajrában még 2 pozíciót is sikerült javítanom, így végül 1:07:30-as idővel (egyéni csúcs körüli) az abszolút 5., kategória 2. helyre futottam be. A verseny után több bográcsos étel közül is lehetett választani, a választásom a babgulyásra esett, ami olyan volt mint az egész szervezés és hangulat: Kitűnő! Ide legközelebb is szívesen visszatérek (remélhetőleg sok Struccos futóval együtt) és csak gratulálni tudok a verseny szervezőinek a fantasztikus versenyükhöz.

2018.07.19.

Egy igazi klasszikus. Az Ultrabalaton szervezői szokták mondani, azért futjuk körbe, mert ott van. Az úszók szlogenje hasonló, azért ússzuk át, mert ott van. Két halasztás után, idén 36. alkalommal került megrendezésre. Ez sokkal inkább egy tömegsport rendezvény, mint verseny, de van időmérés, illetve rangsorolva vannak az eredmények. Idén az időjárási körülmények, 23 fokos víz és az erős szél sokaknak elvette a kedvét az úszástól. A nagy hullámoknak csak 7309 induló gyürkőzött neki, ebből is közel kétszázan nem értek át Révfülöpről Balatonboglárra. Bizony az 5200 méteres táv nem rövid, valamennyi úszótudás és úszóedzés azért nem árt az indulóknak. Az átlag úszóidő 2:45-50 között szokott lenni, idén a nehéz körülmények miatt ez 3 óra fölé emelkedett. Bár a Strucc nem igazán vízi madár, de 4 klubtagunk is legyűrte a könnyűnek tűnő, de messze nem annyira egyszerű feladatot. Jövő hét végén egy hasonló klasszikus jön Nagyatádon.

2018.07.15.

Az UTT-111 az Ultrabalaton kistesója, Struccok még nem képviseltették magukat itt. Idén Seiwerth Anna szervezett egy csajos bulit a versenyre:

Két barátnőmmel beneveztünk az Ultra Tisza-tó-ra, ami nagyon jó bulinak ígérkezett, mert a tavalyi UB életem eddigi legjobb futóélménye. A szervezők ugyanolyan jó munkát végeztek, a szisztéma is ismerős volt már tavaly után: szakaszokra osztottuk a 111 km-t: Anna 43,3 km, Kata 31,8 km és Zsófi 35,9 km. Összesen 4x futott mindenki, minden futásunk között volt 1-2 óra pihenő, de ez pont arra kellett, hogy az egyik váltópontról a másikhoz átérjünk. 07:50-kor rajtoltam, akkor még frissen, de iszonyú meleg volt a reggeli órákban is, és az első 3 km-en már azon gondolkodtam, hogy még van 11 km ebből a szakaszból és plusz három szakasz, 9-9-10,9 km... és akkor sokáig azon töprengtem, hogy normálisak vagyunk-e, hogy ilyen melegben, egy árnyék nélküli töltésen futunk 111 km-t összesen hárman. Aztán valahogy jött a váltópont, a chipet odaadtam Zsófinak, beszálltunk az autóba és mentünk is tovább…. és végig ebben a rendszerben telt el a nap, összesen 11 óra 22percen keresztül.  
Az elején nagyon üres volt a pálya, hiszen öt percenként rajtoltak a csapatok, de aztán a délutánra szépen megteltek a váltópontok és a pályán is több futó küzdött az elemekkel. Ennek ellenére végig furcsa, magányos futásaink voltak, síkon, tűző napsütésben, így sok időnk volt ‘magunkkal lenni’ és gyönyörködni a Tisza-tóban. Ez a futás nem csak fizikailag, hanem mentálisan is igazán kivett mindhármunkból, az utolsó szakaszokon a lassuló tempónk is jelezte, hogy ez egy kemény nap volt. A befutóra odaértünk mindhárman, így együtt tudtunk lezárni az elején teljesíthetetlennek gondolt távot. 
Büszke vagyok a Lányokra, és köszönöm, hogy egymást támogatva 5. helyezést értünk el a 14 3 fős női csapatból. #sohatöbbetjövőre :) 
(Kelatinak külön köszönet a frissítési tippekért, anélkül nem biztos, hogy így bírtam volna)

2018.07.09.

A magyar triatlonsport legendás versenyét rendezték a hétvégén a 34. Vasi Vasembert, most is Struccokkal, ami idén újra rövidtávú OB is volt (1,5km úszás, 38km bringa, 10km futás). Szerencsére a hőség a tavalyihoz képest nem volt nagy, viszont a szél nem kímélt minket. Már depózáskor mozgatta szépen a bicikliket, és a tó felszíne sem volt sima, tehát a természet elemeivel is újfent meg kellett küzdenünk a verseny során. De a triathlon már csak ilyen. Seiwerth Annának nem volt zökkenőmentes a versenye:

A szokásos 2 körös úszás és a depózás után (szinte) mindegyikünk elindult a 40 km-es bringakörre. A triatlonosoknak 2 rémálma van verseny közben: a rossz frissítés (problémák a hassal) és a defekt. Nem tudom, hogyan sikerült összeszedni, de ahogy kigurultam a depóból, egy teljesen lapos első kerékre sikerült szert tennem, amit ott egyből megjavítottam, de kaptam azért segítséget is. Innen lelkileg visszajönni és felpörögni a maradék 2-2,5 órára már annyira nem volt könnyű. A fiúk már javában tekertek, amikor a lányok kijöttek a vízből (mert előttünk rajtoltak fel órával), de a defekt miatt a jó úszás ellenére is mindenki elhúzott előttem, tehát 40 km-t  magányosan szembeszéllel küzdöttem végig, attól rettegve, hogy ismét defektet kapok. Mire beértem a bringáról, Palkovits mester épp célbaért, amikor elkezdtem a 4x2,5 km-es futást, és a többiek is az utolsó körüket fejezték be. Szinte teljesen üres pályán futottam az utolsó egy órát, ami nagyon lassan ment, mert ennél sokkal jobban szoktam futni, és emiatt egy kicsit szomorú is vagyok, de a lényeg, hogy nem álltam meg, beértem és nem adtam fel. A fiúk csodálatos időt mentek mindannyian, újabb edzőverseny épült be izmainkba. Folyt köv :) 

2018.06.25.

Kelemen Attila járt a somogyi dombokon.

Nem csak a neve extrém, a pálya is, talán még soha nem rendeztek ilyen nehéz féltávú triatlon versenyt Magyarországon, mint most Kaposváron, Péter Attila valamelyik rémálma szülte ezt az útvonalat. A kerékpár eddig is nehéz volt, 90km 1100m szint, de most hozzárakott egy 200m szintet tartalmazó félmaratoni futópályát is, vízszintessel csak a Desedában való 1900 méteres úszás során találkoztunk.

Az elmúlt napok hűvösebb időjárása miatt lehűlt a tó, neoprénben lehetett úszni, a 192 indulónak. Egész nap nem volt meleg, a végén sem volt 22-23 foknál több, csak a szél volt elég erős, ami a kerékpár és futópályán nem könnyítette meg a dolgomat. Az útminőség elég pocsék, igazi magyar útviszonyok uralkodnak erre. Sok nehéz emelkedő, benne 10 százalékos is. A futópálya még kegyetlenebb volt. Csak rövid, 50-200m emelkedők, lejtők váltakozva, ilyen rövid fartlekeket kellett futni, és ez nagyon amortizál.

Kiváló edzőverseny volt ez is, végül a 15. helyen értem célba. Sokkal jobban mozogtam, mint két hete a keszthelyi féltávon, a nehezebb pálya ellenére is gyorsabb voltam. A sok legókocka, ami Keszthelyen még eléggé szét volt szórva, most sokkal rendezettebb volt, július végére, helyére fog kerülni mind.

2018.06.20.

Takács Laci írása:

A Strucc Futóklubból minden eddiginél többen indultunk, egyéniben 11-en álltunk rajthoz, de emellett még 5 háromfős váltóban is érdkeltek voltunk. A verseny teljes létszáma a tavalyi évhez hasonlóan alakult, 186 egyéni célba érkezővel és 80 háromfős váltóval.

Ez a verseny általában komoly kihívás a futóknak, mert a félmaraton feletti részre is tartalékolni kell, másrészt pedig elég meleg szokott ilyenkor lenni. Persze a jól megválasztott tempóval és frissítéssel azért túl lehet élni. Erre próbáltam maximálisan odafigyelni, hogy akárcsak tavaly, most is jól menjen a futás elejétől a végéig. A győri versenyközpontban kifogástalan volt a szervezés, minden a helyén, és a 24 C körüli hőmérséklet is barátságosnak mondható. Ezúttal szerencsém volt, hogy már az elején összeálltam egy futóval, akivel végig egyforma tempót mentünk. Kölcsönösen odafigyeltünk egymásra, ami nagy segítség a magányos futáshoz képest.

A frissítőpontok sűrűsége elegendő volt (nekem legalábbis), a kilométerek is viszonylag gyorsan fogytak. Már az első 10 km-nél éreztem, hogy jól megy a futás (38:04) és akár PB-vel érhetek célba. Ezután is könnyedén esett, bár a Hédervár utáni 3,5 km-es utolsó szakasztól kicsit féltem. Futótársam (Németh Gábor) is jó formában volt, így továbbra is együtt mentünk. Csupán a cél előtti kb. 600m szólt a helyezés eldöntéséről, itt szakadtam le tőle. A legvégén aztán 2 mp-re csökkent az előnye, ezzel ő másodikként, én pedig harmadikként értem célba, három perccel megjavítva az eddigi legjobb eredményemet. A lipóti célban mindig nagyra értékelem a terülj asztalkámot, ahol a szervezők bőséges enni-innivalóval látják el a futókat. Tartsák meg ezt a jó szokásukat!

2018.06.12.

Bögi Ati írása:

2018.06.10-én rendezte meg a BSI az egyetlen nyári futását. A félmaraton mánia éremre gyűjtőknek ez az egyetlen választásuk van erre az évszakra. Így hát erre mentem el. Különösebb tervem nem volt, csak hogy egy 2 óra körüli idővel biztosan célba érjek, mivel nagy meleget jósoltak. A Városligetből az EXPO területére került a verseny, ami szerintem egy sokkal rosszabb helyszín. Itt is 7032 m-es pálya lett kijelölve, amelyen 3 kört kellett teljesíteni még több kanyarral és fordítóval, mint ami a ligetben szokott lenni. Ráadásul alig van árnyékos rész, végig süti a nap a futókat. Az egyetlen hosszú szakasz egy alattomos emelkedő kint az úttesten, igaz visszafelé ugyanennyit lejt, itt lehetett egy kicsit belehúzni.

8.30-kor rajtolt el a mezőny első fele kb. 1500 futóval, amelyből 1308-an kerültek fel az eredménylistára. Idén beiktattak egy 15.30-as délutáni futamot is. Már reggel is 23 fokos, párás volt a levegő, ami délelőtt 27-28 fokig emelkedett. Néha jött egy kis felhő, ami azért enyhítette a hőséget. Nem volt kellemes ezen a kanyargós pályán ilyen melegben körözni. Az útvonal kijelölése és a frissítés a BSI-re jellemzőn tökéletes volt. Szinte 3-4 km-ként volt frissítőpont minden szokásos itallal és falatkával.

Három, egyenletesen lassuló kört futottam. 17-18 km-nél volt egy kis holtpont az nagyon nem esett jól. Ez az idő nekem abszolút nem fekszik, de egy 2:02-es idővel kipipáltam a nyári félmaratont az éremért. Egész mezőny lassú volt, mert ez az idő az abszolút 412., korosztályomban a 24. helyet jelentette. Akivel beszéltem mindenki alulmúlta magát az idő és a pálya vonalvezetése miatt. De ahogy Kelati szokta mondani ez egy szabadtéri sport, itt bármire fel kell készülni. Ha jövőre is itt lesz a verseny nem biztos, hogy még egyszer bevállalom, abszolút nem tetszett. A Városligeti egy sokkal jobb hangulatú futóverseny volt, csak remélem, hogy az új helyszín csak ideiglenes megoldás volt az építkezések miatt!

2018.06.10.

Ma Magyarországon a legjobb triatlon verseny a Keszthely Triatlon, a topnumeroegy. Mi is nagyon kedveljük, és féltávon ennek megfelelően kilencen képviseltük a Strucc színeket. Eddig sem volt könnyű a pálya, de a szervezők még tovább nehezítettek rajta, már közel 1000 méter szint van a bringapályán, vizszintes résszel nem igazán találkozni. Van egy sajátossága is a versenynek, az eső, itt mindig esik, elötte, közben, utána. 

A verseny előtti este egy nagy vihar szétbontotta a versenyközpontot, amit a szervezők éjjel újraépítettek és reggel indulhatott a buli. Reggel depózás, de volt egy kis bökkenő, másodfokú viharjelzés volt érvényben, elvileg nem szabad a Balatonba menni, úszunk, vagy duatlon lesz. Triatlonistáknak szabadott, azt mondták, azok tudnak úszni. Reggel nyolckor 980 versenyző vetette magát a habokba, a víz 25,6 fok volt, neoprén tiltva, hullám hullám hátán, volt küzdés az elemekkel. Egy módosított pályán úsztunk, közel a parthoz, 500 méternél jobban nem távolodhattunk el tőle. Jött a 90 kili bringa, domb, meg domb, meg domb. A szintrajz úgy nézett ki, mintha egy halom pupútevét sorbaállítottak volna. Közben jött az eső, mert ezen a versenyen az jár mindenkinek, nem igazán bánta senki, amikor visszaért a központba és leszállhatott a kerékpárról. Azután egy félmarcsi futrinka, borult, de nagyon párás időben, A partról fel a kastélyig, majd a fullasztó kastélyparkban egykis túra, azután vissza a partra, mindezt négyszer. A változatosság kedvéért újra jött egy nagyobb zuhé. Ennél már csak egy lehetett volna rosszabb, ha a futásra kisűt a nap, akkor ötször ennyit fordult volna a mentő. 

Hát megközdöttünk mindennel, a pályával, az időjárással, a körülményekkel. A tavalyi győztes idő 15 perccel volt jobb, hatan mentek négy órán belül, idén senki. A triatlon egy szabadtéri sportág, most ezt kaptuk, versenyeztünk már ennél jobb és rosszabb körülmények között is. Kilenc befutóérem a nyakunkban, este már csak röhögtünk, igazából saját magunkon. Ez így volt jó, ahogy volt, ettől csak erősebbek lettünk. Jövőre újra jövünk.