egyszazalek

 

varoscimer

 

motherson 3

 

nolato

 

Amonstone hzak log

 

pannowork uj

 

lajtaszig honlap 

teka uj

 

lajtamag 1

 

fortop kicsi

 

ufmlogo2

 

chio

mofem kicsi

 

wb jpg  

 

high5

 proba

 

superinfo

 

14_agnitiming_logo

 

 

2017.12.31.

Meglepődtünk, nem gondoltuk, hogy az esős időjárás ellenére ilyen sokan eljöttök az évzáró közösségi futásunkra. 150 fő sok versenyen indulói létszamnak is megfelelne. Sikerült egy jó hangulatú, beszélgetős futással búcsúztatni az évet. Gratulálunk a két nyertesnek, akik díjmentes indulási jogot kapnak a 2018-s Szigetköz Félmaratonra. Ilyen nyereményjáték lesz még. Rövidesen publikáljuk a versenykiírást, és még januárban indul a nevezés. Addig is fussatok minél többet.

Sérülésmentes, sport sikerekben gazdag, boldog Új Évet kívánunk minden sporttársunknak.

Mosonmagyaróvári Strucc Futóklub

szilveszter

2017.12.12

Pár gondolat a versenyről Kelemen Atitól:

A terepfutó barátaim szerint, a Csányi Csanya és csapata által szervezett terepfutó versenyek a legjobbak az országban. Én még ilyen versenyen nem voltam, itt volt az ideje részt venni ennek a sorozatnak az egyik állomásán. A Budai Trail az egyik legnépszerűbb versenye a szériának. Hát a szervezés, ha egy szóval akarom leírni, akkor hibátlan szót kellene papírra vetni. Minden a helyén, rajtszámkiadás, öltöző, csomagmegőrzés, WC, útvonal szalagozás, frissítés, segítők, fotósok, időmérés, minden lego kocka ott, ahova való. Kimondottan jó érzés ilyen rendezvényen futni.

A versenyről. A háromból a leghosszabb, L távon indultam, 27km 900m szint. A pálya alapból nehéz, de a talajviszonyok még három lapáttal rátettek. A pálya kétharmada havas, jeges, csúszós, sok helyen korcsolyapálya volt. Egy kisalföldi gyereknek ez a szintkülönbség elég horrorisztikus, csak fel, majd le, és megint fel és le. Voltak olyan 20% feletti emelkedők, ahol a mezőny 98% csak gyalog tud felmenni, a gyalogló pulzusom a 10km versenytempónak felelt meg. De ne gondoljuk, hogy a lejtő egyszerű ilyen terepeken, sokszor semmivel sem haladtam lefelé gyorsabban, mint felfelé. A verseny színvonala és Budapest közelsége miatt nagyon erős volt a mezőny. Telki és Nagykovácsi környéke és a Budai hegység csodálatos volt a fagyos, havas, hideg napsütéses időben. Az útvonal végén a napsütés felolvasztotta a megfagyott talajt, és egy igazi saras, dagonyát is kaptunk. 2:42:19-ig csellengtem az útvonalon, ez a 44. helyre volt elegendő. A nehéz pálya és körülmények ellenére a verseny minden percét élveztem, és nagyon-nagyon jól éreztem magam, folyt. köv.

budai1     budai2

2017.12.06.

Folytatva a hagyományokat idén is futással búcsúztatjuk az évet. Szeretettel várunk minden futni vágyót az év utolsó napján délelőtt 10:30-kor. Kicsit kinőttük az eddigi helyet, ezért nagyobbra cseréljük az épületet. A Szilveszteri Futás új helyszíne az UFM Aréna. Továbbra sem verseny, hanem egy kis beszélgetős örömfutás. Tempó nem számít, mindenki olyan sebességgel fut és annyit, amennyit akar. Az útvonalról készítettünk egy térképet, ami 2,5km oda, majd vissza ugyanannyi, de lehet többet és kevesebbet is futni. A futás végén mindenki pogácsára és meleg teára a vendégünk. Egyéb meglepetéssel is készülünk, de ez még titok.

szilveszter

2017.11.29.

Bögi Attila beszámolója:

Hétvégén, 11.25-26.-án tartotta a BSI az évadzáró félmaratonját Siófokon, melyre a 2 nap alatt 3400-an neveztek. Szombaton futottak többen, ők jártak jobban az időjárással, vasárnap kicsit kevesebben. Vasárnapra már igazi téli időt jósoltak a meteorológusok esővel, széllel, hideggel. Én is vasárnapra terveztem szezonzáró futásomat és gondban is voltam az öltözködéssel, mert hidegben, esőben még sosem futottam ekkora távot. Szerencsére az eső reggelre elállt csak a 6 fokos hideg és az 50-60 km-es szél maradt. De legalább a nap megpróbált kisütni egy kicsit.

Ez a kedvenc versenyem, nemcsak azért mert itt futottam először félmaratont, hanem mert egyszerű kétkörös a pálya, nincs benne szintkülönbség és egy része az útvonalnak közvetlenül a Balaton partján vezet. Ráadásul itt már mindig hűvös van, ami nekem sokkal jobban fekszik. Idén két teljesen egyforma körrel jelölték ki az útvonalat ebből 2x3 km közvetlen a Balaton part volt. A korábbi évekhez képest megfordították a haladási irányt, ennek az lett az eredménye, hogy a legnagyobb szelet szerencsére nem teljesen telibe kaptuk a parton, hanem oldalról. Voltak akkora hullámok hogy a kibetonozott részre rendre kicsapott a víz. Az éjszakai eső szerencsére nem áztatta agyon azt a pár száz métert ahol füves partszakaszon halad a mezőny.

11 órakor több szakaszban rajtoltunk el hogy a keskenyebb utcákon ne legyen tumultus így mindenki a saját ütemében tudjon futni. Volt elég frissítő állomás, de úgy láttam azokat kevesen használták. Két szinte azonos kört futottam összesen egy frissítéssel. Éreztem van elég erőm és tudom tartani a saját tervezett ütememet. A legnehezebb rész a vízpart volt, mert ott teljes erővel tombolt a szél. Mikor befordultam a célegyenesbe és láttam a nagy órán a bruttó 1:53-as időt már éreztem, hogy jó eredményem lesz. A vége 1:48:45 lett, ami nekem egyéni csúcsot jelentett és aznap az M50-es mezőnyben a 10. helyre lett elég. Soha rosszabb szezonzárást!

 siofok

2017.11.20.

Egy újabb terepfutó versenyen jártunk, Kelemen Attila (1:50:35) és Palkovits Attila (1:54:17), ezúttal a Balaton felvidéken. A táv 20,8km volt, bőséges szinttel megfűszerezve (400m). Ez a pálya teljesen optimális viszonyok között is nehezen futható, de az előző esti eső még rátett egy lapáttal. Igazi terepfutó verseny volt kellő dagonyával, sok csúszós köves résszel. A két héttel ezelőttihez képest itt már volt vicsorgás egy-két emelkedőnél, mert vízszintes résszel nem igazán találkoztunk, sőt sok lejtőnél is nagyon kellett figyelni. A tavalyi útvonal egy kicsit változott és sokadszor is bebizonyosodott, hogy a terepfutásnál mennyire fontos a tájékozódás, ne emlékezetből fussunk. Kelemen Ati tett egy két és fél perces kitérőt a szalagok nem megfelelő követése miatt, de ez így is egy kategória bronzot ért. Újfent nagyon jól éreztük magunkat, egy jó kis csomag ment az alapozás zsákjába.

bszollos1     bszollos2

2017.11.09.

Csapó Andris beszámolója:

Jubileumi futásra készültem, ugyanis ez volt a 30. félmaraton versenyem. Jól sikerült a felkészülés, az edzéseredmények alapján jobb formában voltam, mint tavaly. Közel 2200 kilométer volt idén a lábaimban, jó alapozás után minőségi gyorsító edzéseket végeztem. (különböző résztávok és 10 km-es tempófutások szintfelmérőnek) Tavaly még csak hirtelen ötlettől vezérelve neveztem, idén már tervezetten indultam ezen a versenyen. Év elején már felírtam a naptáramba és úgy alakítottam az őszi szezont, hogy méltó évzáró futás legyen.

Az előző évi Rauchwart Marathon jó tapasztalatai miatt ebben az évben is itt szerettem volna egy gyors félmaratont futni. A távokat és a pályát is változatlanul hagyták, így tudtam mire számíthatok. Rauchwart egy kis település Burgenland déli részén, Szombathely közelében. A falu mellett található két tó és egy kemping, ami köré szervezik az eseményt. Szokás szerint november első hétvégéjén 4 kategóriában álltunk a rajtvonal mögé. (maraton, félmaraton, nyolcadmaraton és váltó) Reggel még csípős hideg volt, 3°C-ot mértünk, de tudtam, hogy napközben meleg lesz és ez nekem azt jelentette, hogy az egyéni csúcsdöntésről lemondhatok. Sajnos beigazolódott az előrejelzés, már 9 órakor is verőfényes napsütés volt, sehol egy felhő az égen. Igazi kirándulóidő, délben már 15°C, ami novemberben viszonylag ritkaság. 4 kört kellett futni az 5,275 km hosszú pályán, részben aszfalt, részben apró kavicsos útvonalon. Mindegyik szakasz végén egy kis túlnyúlással (gondolom a mérőkerékkel kimért táv is indokolja) és egy fordítóval, ami szervezőknek egyszerűbbé, a versenyzőknek nehezebbé teszi a viadalt.

Hárman utaztunk a helyszínre, Vincze Csabi a Strucc - és Borsos Attila a győri Futóklubból tartott velem. Csabi az utolsó napig vacillált, hogy jöjjön –e, mert megfázással bajlódott, de végül nem tudott nemet mondani és rajthoz áll. Megküzdött a távval és kipipálta ezt a kihívást is. Négy egyenletes kört terveztem szaladni, ami sajnos nem jött össze, mert a leggyorsabb és a leglassabb kör között 49 mp eltérés volt, szemben a tavalyi 18 másodperccel. De az egy teljesen más verseny volt, számomra ideális körülmények között (4-5°C és felhős idő). Akkor egyéni csúcsot akartam futni, idén ez nem volt reális, de egy „taktikai csata” miatt sokat tanultam belőle. Az elején óvatosan kezdtem, senki nem ment előttem belátható távolságban, akire tapadhattam volna. A második körben próbáltam gyorsítani, ami könnyedén ment, viszont a harmadik körre kicsit lassultam, még ha nem is érzékeltem, mert több embert még így is megelőztem. Ekkor hárman rendeződtünk egy bolyba, de a többiek taktikusan mindig mögöttem jöttek és szélárnyékban utaztak. Nem okozott gondot az iramdiktálás, mert erősnek éreztem magam és tudtam, hogy tudok még robbantani, ha szükséges. Viszonylag sík a pálya, de egy rövid emelkedő azért okoz némi nehézséget, főleg az verseny végéhez közeledve. Az utolsó körben volt egy iramváltásom a „rettegett” emelkedőnél, amit nem tudtak lereagálni, így leszakadtak tőlem. Annak ellenére, hogy ez lett a leglassabb szakaszom, taktikailag jól kiviteleztem, így megtartottam az összetett harmadik helyezést. Ezen persze én is meglepődtem, mert csak másnap tudtam meg, amikor megnéztem a honlapon az eredményeket. Nem gondoltam, hogy a tavalyinál másfél perccel rosszabb idővel a dobogóra kerülhetek. Becsapós volt, hogy minden táv minden versenyzője egyszerre indult. (tehát nem lehetett tudni, hogy aki előttem van, az velem együtt félmaratont fut vagy maratont, esetleg egy kör után befejezi a sprint versenyt) Azt érzékeltem, hogy csak néhányan vannak előttem és senki nem előzött meg, de a dobogóra azért nem számítottam. Így idén már a második dobogós helyezésemnél nem álltam a pódiumra, mert a májusi UB-n sem vártuk meg az eredményhirdetést, inkább siettünk haza. Volt azért egy verseny a nyáron (Győr-Lipót), ahol nagy örömömre a Győri Futóklub fa vándorszobrát átvehettem Alasztics Gyula szobrásztól, futóbarátomtól. A szervezésre idén sem lehetett panasz, minden apró részletben látszott, hogy a futók igényeit szem előtt tartva igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni az eseményből. Erre egy példa, hogy főszervező a harmadik helyért járó emlékplakettet postán elküldi nekem. A rajtcsomagban egy technikai pólót kaptunk és a végén szép befutóérmet akasztottak a nyakunkba. Frissítésre körönként volt lehetőség és a célban szendvicsekkel vártak. Személy szerint még egy frissítőnek örültem volna, ahol vízhez juthattunk volna. A körönkénti frissítőpont ugyanis nekem kevés volt és nehéz is volt jól kivitelezni, mert a fordító előtt volt, ezért le kellett lassítani hozzá és kizökkentett a ritmusból.

Visszatekintve az idei futószezonra sikeres évet zártam, több versenyen is javítottam az egyéni legjobbamon, köztük legértékesebb trófea a berlini maraton eredményem. Most jöhet a megérdemelt pihenés és kezdődhet az alapozás a következő évre. Nem tervezek sok versenyt és új egyéni csúcsokat jövőre, de Csabival és Attilával egyetértettünk abban, hogy Rauchwartba visszatérünk még. Eredmények: Csapó András: 1:30:55, Vincze Csaba: 1:40:26

rauchwart1     rauchwart2

 

2017.11.06.

Hárman vettünk részt vasárnap a hazai terepfutás gyöngyszemén, a Bakony Félmaratonon, Kelemen Attila (1:39:15), Palkovits Attila (1:43:37) és Dr. Farkas Imre (1:48:56). A Zirci rajt után az útvonal a Cuha szurdokba vezet, a Porva-Cseszneki vasútállomáson keresztül Vinye felé, végig a Cuha mellett. Ez a turisták által is kedvelt útvonal a Bakony legszebb része a vasúttal, alagúttal, viadukttal. Ez a rész jól futható, kevés szinttel, de itt tízszer át kell kelni a Cuha patakon és ez igazi kuriózum a terepfutó versenyeken, ami igazi védjegye a rendezvénynek. Vinye után irány Csesznek a Zörög-tetőn keresztül. Ez a rész már egy komolyabb hegyet tartalmaz, nehéz emelkedőkkel. Majd egy kis lejtő a faluban, és egy igazi hegyi befutó a vár tövében. Kiváló időben, nagyon jól éreztük magunkat, az alapozás első heteiben egy kellemes buli versenyen vehettünk részt. Jövőre is megyünk.

vinye1     vinye2

2017.10.23.

Változatlan versenytávok mellett várunk minden futni vágyót 2018. április 29-n Mosonmagyaróváron a XV. Szigetköz Félmaratonon. Versenykiírás január közepén, nevezés február 1-től. De előtte még a hagyományos Szilveszteri Futás december 31-n, új helyszínen az UFM Arénánál, részletek később.

felmaraton2018

2017.10.18.

Az elmúlt hétvégén 4 óvári Strucc rohangált szabadon Budapest utcáin. Elég sokáig garázdálkodtak, mert csak 42195 méter megtétele után tudták őket befogni. Mindegyiket sikerült beterelni a célkapuba, most újra biztonságos helyen vannak. Printz Ákos, debütáló maratonista Strucc így látta a budapesti csavargást:

Hát ezt az összefoglalót örömmel írom meg. Kérdés, hogy miért is? A válasz egyszerű, mert megcsináltam. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem lenne kihívás lefutni egy maratoni távot, de jelentem 42.195 métert lefutni az. Magyarország legnagyobb szabadtéri sportrendezvényén vettem részt, ahol több mint 30.000 ember gondolta azt, hogy valamilyen formában sportosan tölti el a hétvégét és a különböző távokon megméretteti magát. Régóta terveztem ezt a futást és úgy gondoltam, hogy az első maratont mindenképpen Magyarországon fogom abszolválni. A pálya részben ismerős volt, hiszen a Wizz Air félmaraton útvonalát érintette, de így is a tartogatott meglepetést számomra. A rakpartokon való futás külön élményszámba ment és ezen a futáson a meleg időjárás még „élvezetesebbé” tette. A hangulat szokásos színvonalat képviselte, a szervezők és a közönség ki tett magukért. Futás közben kérdeztem magamtól, hogy ez fájni fog és igen ez fájt, főleg úgy fejben elterveztem egy 5:00/km tempót, amit tudtam tartani 30 kmig. Klubtársaim nálam sokkal tapasztaltabb futók a jó tanácsok mellet említették, hogy a maraton 30 km után kezdődik igazán. Hát igazuk lett az utolsó km-ek már fájtak. Az gondolom, hogy ez nagyon jó kis verseny volt és mindig emlékezetes marad, nem csak azért mert ez volt életem első maratonja, amit teljesítettem, hanem azért is mert a kisfiam is elkísért és szurkolt értem aki pont ezen a napon ünnepelte a születésnapját. Köszönöm mindenkinek, aki hitt bennem és támogatott.

Eredmények: 151. Domonkos Péter 3:06:13, 755. Printz Ákos 3:36:15, 954. Retek Zoltán 3:42:33, 3371. Varga Gyula 4:49:38

bpmar

2017.09.28.

Printz Ákos néhány gondolata a versenyről:

A Strucc Futóklub lelkes kis csapata (Vincze Csabi, Dr. Tóth Attila, Tóth Artúr, Retek Zoli, Dovánszki Imi és én) gondolt egy nem túl merészet és különböző távokon lefutotta az immáron 20. alkalommal megrendezésre kerülő Sri Chinmoy futóversenyt Győrben. Az egész versenyre jellemző volt a családias hangulat, mivel a nagyobb versenyekhez képest „csupán” csak 400 versenyző gondolta azt, hogy a vasárnapi pihenés helyett inkább a „terep” futással ismerkedik. Izgultam, hogy a terep illetve az időjárás mit tartogat számomra, szerencsére ezzel nem volt gond. A szervezés tökéletes a névadó Sri Chinmoy hangulatában zajlott, tehát a start pisztoly helyett egy perces meditációval indultak „futásnak” a versenyzők. A 21,1 km-es táv megtételéhez 5 kört kellett megtenni a győri Püspökerdőben, mely a lassabb futók előzése illetve a korábbi esős napok miatt felázott talaj néha akadályokat görgetett elém. Életem első dobogós helyezését sikerült elérnem, melyhez azért kellett, hogy az utolsó körben 4 perces kilométerekkel próbáljam felpörgetni magam. Szerencsére a Strucc Futóklub ezen a versenyen is letette névjegyét és szép sikereket ért el. Köszönöm a szervezőknek ezt a hangulatos versenyt és remélem, hogy jövőre is a dobogó legfelső fokára tudok állni, rajtam nem múlik…..

gyor11    gyor12    gyor13

2017.09.26.

A Strucc Futóklubból idén hárman indultak Európa legnagyobb maratoni futóversenyén Berlinben – ahonnan mindenki egyéni csúccsal tért haza. A világ hat legjelentősebb maratonija (World Marathon Majors) közé sorolt berlini versenyre ezúttal 137 országból 43.852 nevezést fogadtak el, akik egyéniben teljesíthették a klasszikus maratoni (42.195m) távot. Már a nevezés sem volt egyszerű a többszörös túljelentkezés miatt, ugyanis alapvetően sorsolással választják ki az indulókat.

A verseny minden mozzanatát hihetetlenül jól szervezték. A rajtcsomag kiadása is rendhagyó volt, ugyanis a rajtszámot helyben nyomtatták ki a visszaigazolásban kapott vonalkód alapján, így nem kellett előre csomagolni, az egész folyamat szupergyors volt. A rajt előtt is hasonló profizmust tapasztaltunk, több ezer szervező biztosította, hogy minden gördülékenyen menjen. Csak rajtszámmal és karszalaggal lehetett bejutni a verseny területére, a kijelölt ruhatárba és természetesen a szintidőnek megfelelő rajtzónába. Másodpercre pontosan indult a verseny, a 2x4 sávos úton felsorakozott futók hosszú sora. Az első három zónában már induláskor fel lehetett venni a megfelelő tempót, nem kellett lassúbb futókat kerülgetni. Hátrébb azért voltak ilyen nehézségek, akár több kilométeren keresztül is.

Óriási élmény volt a közönség jelenléte végig a 42km-es pályán, rengeteg szurkoló kijött a versenyre. Emellett szinte egymásba értek a zenei pontok, többnyire élőzene adta a bíztatást. Még gyorsabb tempó mellett is folyamatos volt a mezőny, egy pillanatig sem kellett egyedül futni. Az egész verseny arról szólt, hogy itt minden adott a lehető legjobb eredmény eléréséhez. A pálya nagyon jól futható, szélesek az utak, alig van benne szintkülönbség, éles kanyar vagy fordító sehol. Frissítőpont is bőven volt, a vége felé már egyre sűrűbben. Idén hárman is esélyesek voltak a világcsúcs megdöntésére, talán az eső is közrejátszott abban, hogy 35 másodperc híján ez nem történt meg. A 77 magyar versenyző közül a Strucc futói 2., 8., 12. helyezést értek el.

Strucc Futóklub eredmények:

Takács László             2:48:28                       (féltáv: 1:24:29)

Kelemen István          3:13:38                       (féltáv: 1:36:14)

Csapó András             3:22:00                       (féltáv: 1:40:31)

berlin1     berlin2     berlin3

 

futonaptar BSI mozdulj velunk exterememan keszthely triatlon  kartyalogo

Spuri futobolt logo 500x500