2018.05.20.
A háromfős váltókban is érdekeltek voltunk, a Zártosztály Racing Team csapatát a futóklubból a Domonkos tesók erősítették, Petya így értékelte a versenyt:
Úgy kezdeném, hogy a tavalyi 6-12 fős ultrabalaton erős mezőnyben sikerült a Strucc futóklubnak egy kiélezett versenyben a parádés 3. helyezést elérni. Már akkor felmerült bennem, hogy jó lenne elindulni egy még nagyobb kihívással járó küzdelemben, ami 3 fős csapatban valósult meg. Mivel a strucc futóklubból ketten voltunk a csapatban és a harmadik társunk nem klubtag, ezért egy másik jól bevált csapat névvel vágtunk neki a 221 km-es távnak (Zártosztály RacingTeam). A rajtunk 9 óra 8 perckor indult Domonkos Robi vezetésével egy laza 23,5 km-es távval, sunyi emelkedőkkel, 25-27 fokos melegben. Azt beszéltük meg a fiúkkal, hogy Robi és jómagam hosszabb távokat vállalunk és négy alkalomnál többször nem nagyon szeretnénk futó cipőt húzni, Palsa Feri barátunk pedig rövidebb szakaszokat preferálta (kb 8-10 km), és a tervben az is benne volt, hogy olyan 4:50 körüli kilométerekkel fogjuk végigcsinálni a versenyt, ami kb olyan 17 óra 50 percre jött volna ki. Nem nagyon mertünk jobb időt tervezni mivel még egyikünk sem futott 42-45 km-nél többet 1 nap leforgása alatt. Nagyon jól ment a csapatnak a váltás és a futás, mindenki brutálisan jól csinálta dolgát, annak ellenére, hogy a hőmérő higanyszála azért néhol 30 fok fölé kúszót. A frissítő pontok igen jól szervezettek voltak és mivel 3 fővel indultunk ugyan abból a frissítésből kaphattunk, mint az egyéni indulók. Ami komoly segítségnek számított, az az 5 meleg étel pont, ahol be tudtunk tankolni krumplis és sajtos tésztából, húslevesből. Ezek mind nagyon jól estek miután elhagytuk a 120. kilométert és már nem kívántuk a szendvicset, a banánt sós vízzel, úgy hogy még mindig volt hátra 100 km. A tempónk folyamatosan a 4:30-4:40 tartományban mozgott, a tervnél jóval gyorsabbak voltunk, az sem számított, hogy már 40-50 km volt a lábunkba és még a késő délutáni órákban is 25 fok körül volt. Egyszer csak elértük a 160.kilométert, amikor megszólított futás közben egy versenytárs és azt mondta, hogy valószínűleg velünk versenyeznek. Beszélgettünk egy-két kilométert, aztán váltottak és jött a csapattársa. Vele is volt még egy kis beszélgetés, de mikor megtudtam, hogy a 2. helyért versenyzünk már nem volt kérdés, hogy én inkább a második szeretnék lenni a csapatommal. Felvettem a nyúlcipőt és azt gondoltam, hogy a verseny csak most kezdődik. Kicsit átvariáltuk a szakaszokat, hogy Robinak ne kelljen negyedik alkalomra egy 18 km-es távot futnia. Onnantól kezdve mindenki rövidebbeket és gyorsabbakat futott, pedig a lábaink már ólom nehezek voltak, de mindig elindultunk valahogy, aztán megint elkaptuk a fonalat újra és újra, míg meg nem láttuk a célvonalat és végül 17 óra 2 perccel teljesítettük a 221km távot. Azt még meg kell említenem, hogy a versenyre 20 órás időt adtunk meg és a szabályzat úgy szólt, hogy ha ettől 30%-kal jobbat futunk, akkor kizárnak a versenyből. Ez azt jelentette, hogy ennél a nagyon jó időnél is tudtunk volna jobbat, de a második hely így is nagyon szépen összejött. A rivális csapatot 30 perccel magunk mögé tudtuk utasítani. Ezúton szeretném megköszöni az egész csapatnak a nagyon sikeres szereplést és szeretném megemlíteni, hogy ez a sikeres szereplés nem jött volna össze a biciklis kísérőink fáradhatatlan munkája nélkül, akik egyben az autós pilótáink is voltak. Név szerint: Sastin Róbert, Kovács Péter és Szenthe Kálmán.
Csapattagok: Domonkos Péter, Domonkos Róbert, Palsa Ferenc
  
2018.05.16.
A hétvégén rendezték az egyik legnépesebb hazai futóversenyt XII. Ultrabalatont. Az egyéni teljesítőkön kívül 1292 csapat vágott neki a Balaton körbefutásának. A Strucc Futóklub tizedszer indult ezen a versenyen. Az útvonal szokás szerint a Club Aligából indul körbe a Balaton körül, az északi parton a Káli medence dombjait követve, így a táv 221km, 1400m szintkülönbséggel.
A szabályok szerint a csapat létszám 2-től 12-ig választható. Idén új kihívást keresve öten vágtunk neki a távnak. A csapattagok: Dr. Várallyay Zoltán, Kelemen István, Printz Ákos, Takács László, Vincze Csaba. A futók reggel 4-től délután 4-ig folyamatosan rajtolva elárasztották el az egész Balaton partot. Mi 11-kor rajtolva, hajnal 3-kor értünk célba 16 óra 11 perces idővel, ami az abszolút 11-ik helyet, az ötfős csapatok között pedig a dobogó 3-ik fokát jelentette.
Szép májusi nyárban, gyönyörű tájakon, nagyon jó hangulatban töltöttük el a hétvégét. Élményekkel tele, lelkileg feltöltődve, és persze fáradtan tértünk haza. Ide biztosan jövünk jövőre is.
  
2018.05.07.
Printz Ákos írása:
A hétvégén került megrendezésre a hagyományos Sri Chnimoy futó fesztivál Győrben. A lelkes résztvevők a „terep” futáson 4 különböző távon mérhették össze erejüket. A futás a mondhatni szokásos útvonalón haladt, a távtól függően kellet körözni a győri Püspökerdőben. A nagy futóversenyek hangulatához képest idén is egy családias futóközösség gyűlt össze és a verseny névadójának szellemiséghez igazodó hangulat fogadta a résztvevőket. A Strucc Futóklubot idén a félmaratoni távon Dovánczki Imi és jó magam képviseltük, Retek Zoli a király kategóriában az 50 km futásban mérte össze erejét. Előzetesen a korábbi hétvége futó eredményeihez hasonló teljesítményt vártam el magamtól, melyhez a 4:15/km lett volna szükség. A körözés során a győri Altrichter testvérekkel próbáltam tartani a tempót, de be kellett látni, hogy ez egy „terep” verseny, így a körülmények nem ugyanazok, mint egy klasszikus utcai félmaratoni versenyen. Az utolsó kilométereken próbáltam hajrázni, hogy az ezüst érem meg legyen, de 12 másodperccel így a dobogó legalsó fokára „szorultam”. Külön gratulálok Iminek aki kategóriájában az első helyet szerezte meg, természetesen kutyusa társaságban.
 
2018.04.22.
Nevezés meghosszabbítva!
Mindhárom távon kb. 15db nevezést még tudunk fogadni. Amíg elérhető a nevezési felület, nevezzetek bátran.
2018.04.16.
Népes, 11 fős Strucc csapat indult az egyik legnagyobb magyar félmaratonin, Budapesten a Vivicittán. Kiváló futóidőben több egyéni csúcs született, négyen is másfél órán belül teljesítették a távot. Printz Ákos életében először futott a bűvös 90 percen belül, az ő beszámolója következik:
A tavasz legnagyobb futóversenyén a 33. Telekom Vivicittá Félmaratonon vett rész Strucc Futóklub lelkes és nagy létszámú csapata. A téli és kora tavaszi felkészülések során már mindenkiben körvonalazódott, hogy milyen teljesítménnyel lenne elégedett a vasárnapi futás során, így mindenki nagyon várta a vasárnapi megmérettetést. Az izgalom és az előkészületek pontos végrehajtása érdekében a csapat korán reggel neki vágott az utazásnak. A jól bevált szokás parkolóhelyen sikerült a megállnunk, ami a budapesti közlekedést elnézve nem volt egyszerű feladat. A versenyközpont idén ismét a Margitsziget szíve volt. A helyszín minden igényt kielégített a félmaratoni illetve a kevésbé „bátor” városvédő futók számára. Az izgalom igazán csak 9 óra előtt érződött rajtam, mikor megláttam a rajtnál 1 óra 30 perces iramfutókat, hiszen titkos tervem az volt, hogy életemben először megpróbálok egy igazán ütőset futni és bekerülni az általam misztifikált 1:30-as álomhatár alá. A forgatókönyv a szokásosnak volt mondható start pisztoly dörrenése előtt Domonkos Peti is megérkezett, gondoltam akkor minden a helyén van. Kelemen Pistivel, aki már elég nagy tapasztalattal bír, hogy hogyan kell jót futni sokat konzultáltunk és tanácsát követve folyamatosan figyeltem az iramfutókat, hogy a jó eredmény meg legyen. Az első óra és egy-két holtpontot követően láttam, hogy meg lehet a cél, hiszen több mint 14 km volt már a lábamban. Az utolsó etap talán már a szív és az elme győzelme volt, hiszen ahogy az iram futók távolodtak tőlem én is egyre jobban kapcsoltam rá és a Margitsziget utolsó 1 km-ét örült sprintben teljesítettem. Mikor felnéztem a bruttó időt jelző táblára gondoltam ez meg lehet, és nem sokkal, de befértem a 1:30 álomhatár alá. Külön köszönet Kelemen Istinek, aki hasznos tanácsokkal látott el és természetesen Takács Lacinak, aki a felkészülésem utolsó időszakát koordinálta és nem hagyhatom ki Palkovits Attilát, aki szintén élete legjobbját nyújtotta vasárnap és az utazás során a jó kedvet biztosította számunkra.
Gratulálok minden csapattársamnak egytől-egyig ügyesek vagytok. Folytatás következik…..
  
2018.04.14.
Győrújbaráti Terepfutás Kelemen Atival.
Szomorú látni, hogy egy atlétikai OB-t ilyen érdektelenség kísér, de sajnos a magyar atlétika sok más területén hasonló a helyzet. Én azért jól éreztem magam, kicsit tompán, fáradtan versenyeztem, plusz ez a hirtelen jött tavaszi meleghez még nekem is szoktatnom kell magam, pedig én jóban vagyok a napsugarakkal. A csütörtöki eső kicsit megdolgozta a pályát, sokat kellett kerülgetni a tócsákat, de érdemi sár nem volt. Jó kis futás volt, jó frissítés, jó szalagozás, hét kilis kör háromszor. Egy kategória bronzot itt is begyűjtöttem.
  
2018.04.09.
Farkas Imi beszámolója:
Vasárnap, április 8-án rendezték a 18. Milánó Maratont. Miután megérkeztem, már szombaton átvettem a rajtcsomagot. Remek volt a szervezők munkája, annak ellenére, hogy sok induló nevezett, gyakorlatilag nem kellett sorban állni. Jutott még idő egy kis kötelező városnézésre és nyilván klassz tésztás helyet sem volt gond találni, a szénhidrát raktárak kötelező feltöltésére.
A verseny reggelén korán keltem, mivel a rajt helyszínére csak hosszadalmas biztonsági vizsgálat után mehettek be a versenyzők. Ezt előre közölték is velünk. Bő háromnegyed órán át várakoztam, mire sikerült átjutnom a detektoros kapun és az átlátszó csomagom tüzetes vizsgálatával is végeztek. A rajt előtt egy hegyivadász zenekar eljátszotta a vidám, pattogós olasz himnuszt, majd dudaszóra, piros-fehér-zöld konfetti esőben elrajtoltunk. Mintha a magyar futókat is köszöntötték volna!
Kellemes időben az első 10 km gyorsan el is telt. Talán túlságosan is gyorsan, elragadott a lendület és a nézősereg temperamentumos buzdítása. Szokatlanul nem éreztem a tempót, csak vitt a futás magával. Elfutottunk a Scala-nál, a Dóm előtt, végig a belvárosban, s bár nézelődni nem volt idő, azért azt megtapasztaltam, hogy a városmag nagy, hepehupás kőlapokkal van borítva, rengeteg a villamossín és a járdasziget. Folyamatosan figyelni kellett, bár a legtöbb helyen szervezők álltak és irányítottak. Aztán kisütött a nap, egyre melegebb lett, talán túlságosan is, s mire kijutottunk a San Siro Stadionhoz, addigra már eléggé éreztem, hogy bizony elfutottam az elejét. 5 kilométerenként voltak a frissítőpontok, víz, izo, narancs, keksz, a szokásos frissítés, 30 km-nél gélt is lehetett venni.
Végül visszavéve a tempóból, elég küzdelmesen, meglehetősen meleg időben, 3:49 perccel értem célba. Szép befutóérem várt, hatalmas hangulat és kedves szervezők a célkapu után. Volt már jobb eredményem maratoni távon, de rosszabb is, viszont a verseny helyszíne, a fantasztikus nézősereg, a mediterrán hangulat megadta azt az érzést, amiért elutaztam ide.
  
2018.03.28.
Bögi Attila beszámolója:
2017.03.23-án hirtelen elhatározással, tavaszi erőfelmérés céljával beneveztem a Keszthely – Szigliget közötti Spuri Öböl Félmaratonra. Tavaly is jártam itt és ez a kedvenc balatoni részem. Az előzetesen regisztrált 750 futóból végül 550-en álltunk rajthoz, valószínű a télies időjárás miatt. Kb. 5 fok volt és elég erős észak-nyugati szél, ami azt jelentette, hogy végig szembe fog fújni. A nevezéshez adott rövidujjú pólót néhány csak néhány futó vette fel, azok is csak a hosszú fölé. Tavalyról tudtam, hogy ez nem olyan sík terep, mint a Kisalföld és meg kell küzdeni a szél mellett az emelkedőkkel is, de mivel itt nem volt különösebb célom, elvárás nélkül vágtam neki a távnak. A verseny ismét a balatoni bringakörúton zajlott teljes egészében. Néhány helyen mellette kellett futni a magas belvíz miatt, de ez jól elő volt jelezve. Eltévedni nem lehetett, sok volt a segítő és elég frissítőhely állt rendelkezésre. Ahogy előre számítottam rá a szeles és emelkedős részeken lassabb tempóban tudtam haladni.
Már nem számított se a hideg se a szél, mert mindenképpen melegem volt pedig nem öltöztem túl. A vége nekem továbbra is nehéz ahol a vár alatti parkolóba kell felfutni. A legtöbben itt már sétáltak, de féltem, ha megállok, már nem tudok itt újra elindulni. A tavalyi eredményemet közel 3 perccel megjavítottam, és mint utólag kiderült az 1:57:10-es időm az M50-es kategóriában a 4. helyet jelentette. Tetszik ez a futás itt a Balatonon, szerintem jövőre megint jövök
2018.03.26.
Ha terepfutás, akkor Kelemen Ati.
Vasárnap újra Vértesben futottam, ezúttal egy félmaratoni távot. A legjobb hazai terepverseny rendező idei első versenye volt, négy távon, a terepfutó mezőny színe javával együtt. Nagyon szép útvonalon, kicsit hűvös, de igazi terepfutó idő volt. Szerencsénk volt egy kicsit a hőmérséklettel, mert éjjel kicsit megfagyott a talaj és a brutál sár helyett, csak normál terepfutós sár volt. Kiváló kiszolgálás, jó frissítés, hibátlan útvonalszalagozás, remek önkéntes csapat segítette a futókat, akiket megint nagyon szép érem várt a célban. Kimondottan jól éreztem magam, nagyon tetszett a verseny, az eddigiekhez hasonlóan edzésből futottam ezt is lehet, hogy pihenten is kellene már egyet, na majd legközelebb.
  
|
