2018.05.20.
A háromfős váltókban is érdekeltek voltunk, a Zártosztály Racing Team csapatát a futóklubból a Domonkos tesók erősítették, Petya így értékelte a versenyt:
Úgy kezdeném, hogy a tavalyi 6-12 fős ultrabalaton erős mezőnyben sikerült a Strucc futóklubnak egy kiélezett versenyben a parádés 3. helyezést elérni. Már akkor felmerült bennem, hogy jó lenne elindulni egy még nagyobb kihívással járó küzdelemben, ami 3 fős csapatban valósult meg. Mivel a strucc futóklubból ketten voltunk a csapatban és a harmadik társunk nem klubtag, ezért egy másik jól bevált csapat névvel vágtunk neki a 221 km-es távnak (Zártosztály RacingTeam). A rajtunk 9 óra 8 perckor indult Domonkos Robi vezetésével egy laza 23,5 km-es távval, sunyi emelkedőkkel, 25-27 fokos melegben. Azt beszéltük meg a fiúkkal, hogy Robi és jómagam hosszabb távokat vállalunk és négy alkalomnál többször nem nagyon szeretnénk futó cipőt húzni, Palsa Feri barátunk pedig rövidebb szakaszokat preferálta (kb 8-10 km), és a tervben az is benne volt, hogy olyan 4:50 körüli kilométerekkel fogjuk végigcsinálni a versenyt, ami kb olyan 17 óra 50 percre jött volna ki. Nem nagyon mertünk jobb időt tervezni mivel még egyikünk sem futott 42-45 km-nél többet 1 nap leforgása alatt. Nagyon jól ment a csapatnak a váltás és a futás, mindenki brutálisan jól csinálta dolgát, annak ellenére, hogy a hőmérő higanyszála azért néhol 30 fok fölé kúszót. A frissítő pontok igen jól szervezettek voltak és mivel 3 fővel indultunk ugyan abból a frissítésből kaphattunk, mint az egyéni indulók. Ami komoly segítségnek számított, az az 5 meleg étel pont, ahol be tudtunk tankolni krumplis és sajtos tésztából, húslevesből. Ezek mind nagyon jól estek miután elhagytuk a 120. kilométert és már nem kívántuk a szendvicset, a banánt sós vízzel, úgy hogy még mindig volt hátra 100 km. A tempónk folyamatosan a 4:30-4:40 tartományban mozgott, a tervnél jóval gyorsabbak voltunk, az sem számított, hogy már 40-50 km volt a lábunkba és még a késő délutáni órákban is 25 fok körül volt. Egyszer csak elértük a 160.kilométert, amikor megszólított futás közben egy versenytárs és azt mondta, hogy valószínűleg velünk versenyeznek. Beszélgettünk egy-két kilométert, aztán váltottak és jött a csapattársa. Vele is volt még egy kis beszélgetés, de mikor megtudtam, hogy a 2. helyért versenyzünk már nem volt kérdés, hogy én inkább a második szeretnék lenni a csapatommal. Felvettem a nyúlcipőt és azt gondoltam, hogy a verseny csak most kezdődik. Kicsit átvariáltuk a szakaszokat, hogy Robinak ne kelljen negyedik alkalomra egy 18 km-es távot futnia. Onnantól kezdve mindenki rövidebbeket és gyorsabbakat futott, pedig a lábaink már ólom nehezek voltak, de mindig elindultunk valahogy, aztán megint elkaptuk a fonalat újra és újra, míg meg nem láttuk a célvonalat és végül 17 óra 2 perccel teljesítettük a 221km távot. Azt még meg kell említenem, hogy a versenyre 20 órás időt adtunk meg és a szabályzat úgy szólt, hogy ha ettől 30%-kal jobbat futunk, akkor kizárnak a versenyből. Ez azt jelentette, hogy ennél a nagyon jó időnél is tudtunk volna jobbat, de a második hely így is nagyon szépen összejött. A rivális csapatot 30 perccel magunk mögé tudtuk utasítani. Ezúton szeretném megköszöni az egész csapatnak a nagyon sikeres szereplést és szeretném megemlíteni, hogy ez a sikeres szereplés nem jött volna össze a biciklis kísérőink fáradhatatlan munkája nélkül, akik egyben az autós pilótáink is voltak. Név szerint: Sastin Róbert, Kovács Péter és Szenthe Kálmán.
Csapattagok: Domonkos Péter, Domonkos Róbert, Palsa Ferenc